Ha nem szeretnénk Amerikává válni, ahol a liberális demokrácia marxizmusba omlik… – Yoram Hazony izraeli filozófus a konzervatív gondolkodás jövőjéről

Az európai és az amerikai kultúra

„Az európai kultúra egyik fő jellemzője ma nagyon hasonlít az amerikaihoz. A második világháború után ugyanis a liberalizmus – ez alatt azt a világnézetet értem, amelyik az egyéni szabadságot, a szabadságjogokat és az egyenlőséget mindenek fölé helyezi – lett a domináns mindkét kontinensen. Ez a dominancia Amerikában és Európa legtöbb országában azóta is szinte megkérdőjelezhetetlen, de az elmúlt néhány évben mintha változásnak lennénk szemtanúi. Trump és a Brexit után úgy tűnik, több demokratikus ország is elmozdult a nemzeti konzervativizmus irányába, amely előtte ismeretlen volt. Azt gondolom, a liberalizmusnak volt néhány vívmánya, de sok tekintetben romboló hatást fejtett ki. Ugyanakkor figyelemre méltónak és döntő fontosságúnak tartom a visszatérést a nemzet, a vallás eszméjéhez és az egyes népek hagyományaihoz.”

Újmarxizmus Amerikában

„2020-ban a liberalizmus az USA-ban lényegében összeomlott. A liberális intézmények, mint a New York Times vagy a Princeton Egyetem, Hollywood és sokan mások abba az irányba mozdultak el, amelyet én újmarxizmusnak nevezek.

Ez már nem liberalizmus, hiszen nemcsak az egyén szabadságát hangsúlyozza, hanem próbálja szándékosan megdönteni a nyugati országok hagyományait. Az egyházról, a nemzetről, a családról, sőt a férfiak és a nők közötti különbségről is beszélek.

Ez történik most az angol anyanyelvű országokban. Ha viszont Európa egy részét nézem, látom a reményt is, hiszen úgy tűnik, bizonyos országok sokkal inkább hajlandók harcolni a nemzeti függetlenségükért, a hagyományaikért, mint Amerika. Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy olyan kis országok, mint Magyarország vagy Izrael, sok amerikai konzervatív számára inspirálók lehetnek, ők most azt mondhatják: »talán van mit tanulnunk tőlük«.”

Liberalizmus és konzervativizmus a magánéletben

„A liberalizmus nem abban téved, ahogyan leírja a gazdaság működését. A gazdaság olyan magánszemélyeken és vállalatokon alapul, amelyek gyártanak és kereskednek, vásárolnak és eladnak. Ez egy módja annak, hogy az emberek sikeresek legyenek egy bizonyos szűk területen. A liberalizmussal akkor van gond, ha kilép a gazdasági szférából, és elkezdi felváltani a családot, a nemzetet, az egyházat, és ezzel károkat okoz. Ha egy férfi feleségül akar venni egy nőt, milyen kapcsolat épül valójában? Teljesen szabad? Olyan, mint egy üzlet a piacon? Ha huszonkét vagy huszonnégy évesen összeházasodunk, s talán életünk végéig házasok leszünk, milyen keretek között tudom jól értelmezni a kapcsolatot?

Amíg úgy tűnik, ő a legjobb nekem, és én a legjobb neki, addig kell együtt maradnunk? Aztán váltsak valakire, aki jobb, mert miért töltenék időt olyannal, aki nem a legjobb számomra? Ez liberális perspektíva, amelyre egy konzervatív nemet mond.

A legfontosabb kapcsolataink azok, amelyek, ha nehézzé válnak, válságba jutnak, fájdalmat okoznak, akkor is azt mondjuk rájuk: maradunk. A piaci szemlélettel ellentétesen. Amikor nem szereted a munkád, felmondasz, mehetsz jobb állást keresni, de egy házasságban nem így teszünk. Azt egy életen át építjük. Ez magában foglalja a jó és a rossz részeket, a sikereket, de a rendkívüli fájdalmak időszakait is. Minden házasság a fájdalommal együtt, s nem a fájdalom hiányától lesz sikeres – amikor a férj és a feleség azt mondja, ezt is érdemes megtennem érte, a nehézség ellenére is meg fogjuk találni a fájdalmon átvezető utat. A gyereknevelésre is igaz ugyanez. A kapcsolat állandó, a felelősség sosem múlik. Nem úgy, mint a piacon.”

A nemzetről, amelyet nem lehet piaci nézőpontból szemlélni

„Egy nemzet is sokkal inkább hasonlít egy családhoz, mint a piachoz. Van, hogy rossz emberek irányítják az országot, de az akkor is a te országod. Néha jól értelmezik a hagyományait, hogy szép dolgokat hozzanak létre, máskor rosszul, és sokat ártanak. De akkor sem menekülsz el és keresel helyette másikat. Ha a piac elveit beviszed a kapcsolataidba vagy a polgárok közötti viszonyba, a család és a nemzet megszűnik létezni. Ezt figyelhettük meg az elmúlt 30-40 évben. Olyan emberekké kezdtünk válni, akik azt hiszik, az egyetlen dolog, amire szükségük van: azt tenni, ami pillanatnyilag jólesik, nem törődve a múlttal és a jövővel.”

Kép

Kép: Mathias Corvinus Collegium

A világháború öröksége

„A második világháború alatt a világ nemzetei megküzdöttek a faji imperializmussal, a náci párt elméletével, amely nem hagyott teret a független nemzeteknek, a vallásnak, az egyéni szabadságnak. Sem a piacnak. Trauma volt a világ legtöbb nemzetének, sok vezető azzal az elhatározással jött hát ki a második világháborúból, hogy ez soha többé nem történhet meg. A két világháború elpusztította az általunk ismert világot, és nemes cél, hogy soha többé ne történhessen ilyen. De azt is mondták: a német nácizmus problémája az volt, hogy nem bánt egyenlően az emberekkel, nem tartotta a zsidókat egyenlőnek a többi némettel – tehát az egyenlőség, az egyéni szabadság, ha elég keményen kikényszeríted, minden fasizmust, kommunizmust, imperializmust kiiktat a világból. Ez utópisztikus elmélet, noha jót is tett a liberalizmus nevében. Az amerikaiak abbahagyták a feketék üldözését délen, megszüntették a faji törvényeket. Ez helyes, de helytelen volt azt mondani, hogy csak mert a nácik nem bántak egyformán a zsidókkal és a németekkel, vagy mert az amerikaiak nem bántak egyenlően a feketékkel és a fehérekkel, mostantól mindenkit egyformán kell kezelni. A férfiakat és a nőket is. Azt mondják, ha konzervatív vagy, ha nem akarsz tökéletes egyenlőséget, olyan vagy, mint egy náci. A liberalizmus ereje abban rejlik, hogy ahányszor az egyenlőség, az egyéni jogok ellen mondasz valamit, beindul a trauma, és úgy kezelnek, mint egy nácit. Pedig nem lehet teljesen egyenlően bánni mindenkivel. Vegyük csak a sportot: egyesek úgy vélik, nem kellene atlétikai versenyeket tartani külön a nőknek, hanem együtt a férfiakkal, és akik ezt mondják, úgy hiszik, hogy ezen a nők részt is vennének…”

Liberális vs. konzervatív demokrácia

„A liberális a hagyományok helyett abban hisz, hogy a szabadság megoldja a világ összes problémáját. Ellene megy annak, hogy a szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt tradíciók erőt adnak, irányt mutatnak.

A konzervatívok dolga, hogy elmélyítsék a kapcsolatot a nemzeti, vallási hagyományokkal, a liberálisok dolga pedig, hogy aggódjanak a szabadságért.

A liberális demokrácia kifejezés nagyon friss: az 1920-as, ’30-as években találták fel, és csak az 1980-as, ’90-es években vált uralkodóvá. A liberálisok ugyanakkor szeretnek úgy tenni, mintha ez egy ősi kifejezés lenne. Ezzel szemben konzervatív demokrácia ma Magyarország vagy Izrael, sőt Nagy-Britannia. Nagy-Britanniának van királya, királynője, alapított egyháza – a társadalma liberális, de az intézményrendszere konzervatív. Amerika is konzervatív demokrácia volt az 1950-es évekig, a kereszténységre épülő közélettel, hagyományos törvényekkel, nyelvvel, családstruktúrával, erkölcsökkel. Csak az 1980-as években kezdték liberális demokráciának nevezni magukat, mintha ez lenne a világtörténelem csúcsán az egyetlen legitim kormányzási forma. Azt mondták, három módon közelíthetünk a politikához: kommunizmus, nácizmus, liberális demokrácia. Tehát ha nem akarsz kommunista vagy náci lenni, liberális demokratának kell lenned. De tévedtek, van legalább egy negyedik lehetőség is: ez a konzervatív demokrácia. Egy ország, amely az egyének szabadságának megőrzésében érdekelt, ám a közélete hagyományos.”

A megoldás bennünk van

„Végső soron az határozza meg, mi történik, hogy az ember személyesen konzervatív-e, konzervatív életet él-e. A családja, a gyülekezete, a nemzete szeretetére építve. A gyülekezet nemcsak a hitedet jelenti, hanem egy nagy családot, ahol igazi hagyományokkal, idősebb emberekkel is találkozol, s látod, hogyan működnek a házasságok, a szülők, a nagyszülők. Elkezded magadba szívni a tudást és a bölcsességet. A Biblia csak része az életformának, amely megvéd és újfajta szabadságokat ad. Egy fiatal pár az idősebb tagoktól tanulhatja meg, mit jelent családot alapítani, egy nemzethez tartozni. Ez a szabadság és a felelősség egyensúlyáról is szól.

Ha nem szeretnénk Amerikává válni, ahol a liberális demokrácia marxizmusba omlik, mással kell kitöltenünk a teret: ez lehet a konzervatív demokrácia, ahol keresztény az uralkodó kultúra.

Ha megváltoztatod az életed, hatással leszel mindenkire, aki körülvesz. Nem kell hinned Istenben ahhoz, hogy templomba járj, csak el kell hinned, hogy mást akarsz, mint ami Amerikával és Nagy-Britanniával történt. Ha bölcs ember akarsz lenni, a rabbi azt mondja, töltsd az idődet bölcs emberekkel. Ha nem teszed meg az első lépést, része maradsz a problémának, noha hatalmadban állna rendbe hozni a holnapot. Igaz, egy ponton túl az életed nem rajtad múlik. A vallásos emberek hiszik: Isten kezében van az életünk, de mi is hozhatunk döntéseket. De végül nem te döntöd el, mi történjen. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni és a nemzeti konzervativizmusról beszélgetek a magyarokkal – ez nem volt a tervem, az álmom része, de része volt Isten tervének. És ha néha egy kicsit rugalmasak vagyunk, olyasmivé válhatunk, akiről nem is gondoltuk volna, hogy lehetünk.”