Ha egy állat lelkibeteg…  

Szenvedhet egy állat lelki sérülést? Nagyon is.

És minél intelligensebb egy állat, annál jobban megviselheti, annál mélyebb és tartósabb nyomot hagyhat benne egy átélt negatív élmény.

Igen jó példa erre Pocok kutyám, aki fiatal korában egyáltalán nem félt semmilyen durrogástól. Vidáman jött velünk szilveszterkor sétálni, akár póráz nélkül is, aggodalomnak legföljebb annyi jelét adta, hogy szorosan besorolt a lábunk mellé, és egy tapodtat sem távolodott el onnét. Aztán egyszer a piac mellett megkötve várta, hogy visszatérjek a vásárlásból, amikor hirtelen kitört a vihar. Dörgött az ég, az eső függönyként szakadt, mire odaértem, Pocok reszketve próbát elbújni az elemek haragja elől. Azóta órákkal előre jelzi, ha vihar közeleg, az év utolsó napján pedig délután már a sarokig sem hajlandó lesétálni.

Végzetes emlék

A kellemetlen emlékek egészen különös reakciókat válthatnak ki az állatokból. A néhai neves kutyaszakértő, Patay László egy írásában elbeszélte, hogyan veszítette el Kristóf nevű pointer kutyáját, aki egykor a „Kuckó” című tévéműsor népszerű állatsztárja volt.

A kutya mögött egy alkalommal lezúdult az olvadó hó a háztetőről a kertben, és ettől úgy megijedt, hogy a kerítésen átugorva elmenekült.

Ekkor még előkerült, ám hónapokkal később, amikor hónak már nyoma sem volt, a kertben ugyanezen a helyen járva eszébe jutott ez az esemény, és pánikba esve ismét világgá szaladt – nem is került elő többé. Ez persze nyilván szélsőséges eset, amely nem történik meg minden kutyával, de jó példa arra, hogy milyen mély nyomot hagyhat egy állatban még egy kis ijedség is.

Ha rosszat szólsz…

Nagyon sokat árthat egy kutyának az elhibázott, elrontott nevelési, tanítási kísérlet is. Egy elhamarkodott, eltúlzott büntetés vagy testi kényszer valósággal blokkolhatja a tanítványt: a kellemetlen ingert, élményt társítja a vezényszóval, és a későbbiekben, ha meghallja ezt a szót, nemhogy nem engedelmeskedik, de a félelem vagy a passzív ellenállás jeleit mutatja, pl. egyszerűen faképnél hagyja a gazdáját. Ilyenkor sokszor csak az segít, ha egy pár napig vagy hétig „pihentetjük” a gyakorlatot, majd újrakezdjük egy teljesen új módszerrel, rengeteg türelemmel és egy másik vezényszóval. A kutya furcsa, rangsorban gondolkodó élőlény: megfélemlítve is engedelmeskedik, de ez távol áll attól, amit ideális kapcsolatnak lehet nevezni ember és állat között.

Élmények a születés előtt

Sajnos éppen ezért kell igen óvatosan bánni a menhelyi kutyákkal. A menhelyi kutyának előélete van, sokszor rossz szokásai, amelyekről nehéz lenevelni, és olyan traumák nyomait őrizheti, amelyekről új gazdájának esetleg fogalma sem lehet. Már az egészen kicsi, akár újszülött korban menhelyre került kutya sem indul „tiszta lappal”, ugyanis már az anyának a vemhesség alatt elszenvedett megpróbáltatásai is befolyással lehetnek a méhében fejlődő magzatok pszichéjére és későbbi viselkedésére.

Kép

Kép: Ryan Stone / Unsplash

Ezt főleg akkor kell figyelembe venni, ha gyerek mellé választunk kutyát. Nemes cselekedet egy elárvult állatot magunkhoz venni, de kisgyerek mellé érdemesebb olyan tenyészetből kutyát választani, ahol szerető, családi környezetben jönnek világra és cseperednek a kölykök. Ha a gyerek elsőre kifog egy problémás kutyát (vagy macskát), amelyikben nem tud igazi, örömöt adó társra találni, az egy életre elronthatja az állatokhoz való viszonyát.

Csimpánzok és elefántok

A vadon élő állatoknak is sokszor kell traumát átélniük, és ez is a legintelligensebb fajoknál okozza a legnagyobb megpróbáltatást. Aki látott már majomkölyköt kétségbeesetten kapaszkodni az anyja holttestébe, soha nem felejti el a látványt. Egykor a legtöbb emberszabású-kölyök így került az állatkertekbe, és sokan közülük életük végéig nem heverték ki az átélteket: szó szerint depresszióba estek, beilleszkedési nehézségekkel, viselkedészavarokkal küszködtek. Hasonló a helyzet az elefántokkal is: az afrikai állatárvaházak gondozói áldozatkész munkát végeznek annak érdekében, hogy rehabilitálják azokat az ormányoscsemetéket, amelyeknek az orvvadászok támadását túlélve végig kellett nézniük szüleik lemészárlását. Az elefántokról ismert, hogy olyan magatartásformákat is mutatnak, amelyek kimondottan az emberi gyászolásra emlékeztetnek.

Vetkőzik a papagáj

A szélsőséges ijedség, pánik, trauma mellett az ellenkező véglet is okozhat lelki betegséget az állatoknál: a túlzottan egysíkú életmód, az unalom, a magány. Mindez olyan kényszercselekvéseket tud előidézni az állatokban, amelyek olykor valósággal önpusztítóak lehetnek. Végtelenségig ismételt mozdulatok vagy apatikus viselkedés, étvágytalanság vagy éppen természetellenes étvágy jelentkezhet náluk. Ismert példa az állat saját farkának szüntelen, kényszeres kergetése, amelynek során végül akár le is rághatja azt. Főként nagy testű papagájoknál gyakori jelenség, hogy az utolsó szálig kitépik minden tollukat a testüknek minden olyan részén, amelyet a csőrükkel elérnek. Az eredmény szánalmas látvány: kopasztott csirkére emlékeztető lény, amelynek szinte csak a fején van toll…

Bármilyen meglepő, még egy hüllőben is nyomot hagyhat egy trauma. Ha például evés közben valami kellemetlenség éri, előfordulhat, hogy hónapokra elveszíti az étvágyát.

Ma már Magyarországon is vannak olyan szakemberek, akik pszichés zavarokkal küszködő kutyák és egyéb állatok (akár papagájok) rehabilitációjával foglalkoznak. Olyan, állandóságot szerető állatoknak, mint például a macska, valóságos stresszt okozhat egy hirtelen környezetváltozás, például egy költözködés is.

Szilveszter előtt sokan nyugtatóval igyekeznek megóvni kedvencüket a stressztől. Ez is megoldás lehet persze, de szerencsésebb, ha inkább vegyszerek nélkül, nyugodt és biztonságos környezet megteremtésével vigyázunk rá.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>