Fertőzéstől az autoimmun betegségekig – A gyerekkori hasmenések lehetséges okai

Mi számít hasmenésnek? 

A hasmenés csecsemőket, kisebb-nagyobb gyerekeket és felnőtteket egyaránt érinthet, definíciójával mégsem vagyunk feltétlenül tisztában. Ennek oka vélhetően az, hogy a köznyelv az egyszeri, hígabb székletet is hasmenésnek nevezi. Ugyanakkor nemcsak az számít, hogy megváltozik-e a széklet mennyisége és minősége, hanem az is, hogy ez milyen gyakorisággal történik. 

„A naponta egyszeri vagy kétszeri, illetve többnaponta egyszeri hígabb széklet nem tekinthető hasmenésnek, csak az, ha mindennap naponta kettőnél többször jelentkezik a korábbinál hígabb széklet.” 

„Nem mindegy az időtartam sem: míg az akut hasmenés pár napig áll fenn, addig a krónikus hasmenés jellemzően két-három hónapnál tovább is elhúzódhat” – mondja dr. Cseh Áron PhD gyermek-gasztroenterológus, egyetemi adjunktus. 

Mi a teendő, ha fertőzésről van szó? 

A pár napig tartó hasmenés – életkortól függetlenül – jellemzően fertőzés következménye. Háttérben állhatnak vírusok, például a rotavírus – ez ellen már van vakcina, amely szájon át adható – és a calici-, illetve az adenovírusok, de gyerekeknél a Covid is gyakran okoz hasmenést. „Ezek a fertőzések általában maguktól múlnak, kezelni csak a tüneteiket kell. Lehet a kiváltó ok baktérium (szalmonella, Shigella, Yersinia, Campylobacter vagy éppen Clostridioides). Ezeket a háziorvosok által is kérhető széklettenyésztéses vizsgálatokban rutinszerűen néznek. Ez a fajta hasmenés – amely akár véres is lehet – az esetek jelentős részében szintén magától múlik, antibiotikumos kezelés csak akkor kell, ha valakinél az immunrendszer nem működik megfelelően, illetve ha a tünetek súlyosak, és nem múlnak el néhány nap alatt” – mondja szakértőnk. 

Mire kell figyelni? 

Az akut hasmenésnél – mivel a kisgyerekek különösen érzékenyek a folyadékvesztésre, és ha kiszáradnak, akkor gyakran csak infúziósan oldható meg a kezelésük – a folyadékpótlás mindig kulcskérdés. Mivel a szervezet ilyenkor nemcsak vizet veszít, hanem sok iont, sót és cukrot is, azokat is pótolni kell. „Erre nagyon jók a szájon át adható rehidráló folyadékok, amelyeket patikában kapható porokból lehet előállítani víz hozzáadásával. Hasonló hatása van annak, ha a százszázalékos almalevet kicsit felhígítjuk, és belerakunk egy kevés sót. 

Lehet a tüneteket enyhíteni azzal is, ha a kicsiknek székletfogót adunk, de fontos, hogy azok ne bélműködést gátló szerek legyenek – azok ilyenkor ártalmasak –, hanem olyanok, amelyek felszívják és segítenek kicsit betömöríteni a székletet. 

Erre a régi, hagyományos módszer az orvosi szén, amelyet ma már kevésbé ajánlunk, főleg kisebb gyerekeknek, mert egyrészt elszínezi a székletet, így nem látszik, ha az esetleg vért is tartalmaz, másrészt fokozhatja a kiszáradás és az elektroliteltolódás veszélyét” – mondja dr. Cseh Áron. 

Számos modernebb „székletfogó” létezik, ilyenek például a diosmectit tartalmúak. Akut hasmenésnél – átmenetileg – segíthet a laktózmentes étrend is, mert a bél gyulladása miatt ilyenkor kialakulhat másodlagos laktózérzékenység. Ezen túlmenően ma már nem javasolnak nagyon szigorú diétákat hasmenésnél, a kicsik ehetnek szinte bármit, amit szeretnének. 

Kép

Kép forrása: Profimedia − Red Dot

Lehet pszichoszomatikus? 

Ha a hasmenés két-három hónapnál tovább áll fenn, akkor az esetek többségében valamilyen krónikus betegség áll a hátterében. Ezek nemcsak szerviek lehetnek, hanem pszichoszomatikusak is. „Ezt a lehetőséget komolyan kell venni, mert felmérések azt mutatják, hogy a gyomor-bélrendszeri tünetek – ezek közé tartozik már a csecsemőkori kólika is – fele, sőt egyes adatok szerint akár a kétharmada is lehet ilyen eredetű. Ez az úgynevezett funkcionális hasmenés, amelyet kamaszoknál és felnőtteknél IBS-nek, vagyis irritábilisbél-szindrómának nevezünk. 

„Az ilyen jellegű problémákat ma már bél-agy tengely zavaroknak tartjuk, mert a hátterükben olyan problémák állnak, mint a krónikus stressz vagy a szorongás” – magyarázza dr. Cseh Áron. 

A funkcionális hasmenés diagnózisa (annak gyakorisága miatt) ma már kimondható. Ez azt jelenti, hogy ha nincsenek szervi okokra utaló alarmírozó jelek, és a vizsgálat alapján egyértelmű, hogy a hasmenés funkcionális, akkor a gyerekeket nem is terhelik komoly kivizsgálással. Ilyenkor a kezelés – amelyben a gasztroenterológus mellett dietetikus és gyermekpszichológus is részt vesz – pszichoterápiára és diétára épül. Pici babáknál – például a kólikánál – a szülőknek való tanácsadás segíthet. 

Mi a helyzet az ételekkel? 

Lehetnek a krónikus hasmenésnek szervi okai is. Gyermekkorban gyakoriak például az ételallergiák, amelyeknek előfordulását két-négy százalékosra teszik, közülük pedig messze a leggyakoribb a tejfehérje-allergia, amely az összes ételallergia kétharmadát adja. Itt fontos tudni, hogy az ételallergiák diagnózisa vérvétellel nem állítható fel – az ilyen módszerek tudományosan nem elfogadhatóak –, csak terheléses és megvonásos vizsgálattal. 

„A tejfehérje-allergia leggyakoribb tünete a hasmenés, amely csecsemőkorban véres is lehet. Ez a fajta allergia – amelynek csúcsa egy- és kétéves kor között van – idővel jellemzően megszűnik, hat-nyolc éves korára a gyerekek nyolcvan százaléka kinövi. Esetében az irányelv az, hogy az érintetteket enyhe tüneteknél nem is diétáztatjuk. Ha a panaszok komolyabbak, akkor az étrendre jobban kell figyelni, de a szülőket ilyenkor is megkérjük arra, hogy gyereküket fokozatosan – egy-hét havonta – terheljék tejfehérjével” – emeli ki szakértőnk.

A fokozatos visszaterhelés azért fontos, mert a szervezetben így alakítható ki tolerancia az adott fehérjével szemben. 

Szigorú diétára akkor van szükség, ha az allergia csecsemőkorban jelentkezik, és miközben a híg széklet nagy mennyiségű és véres, a baba súlya nem gyarapszik. Ha komoly, egészséget veszélyeztető ekcéma vagy egyéb bőrtünet, nyelőcsőgyulladás vagy hányás is jelentkezik, szintén szigorú diétára van szükség. 

Állhat a krónikus hasmenés hátterében laktózérzékenység is, amely a tejcukor lebontási, felszívódási zavara. Ez általában hét-nyolc évnél idősebb gyerekeknél – de leginkább serdülőknél vagy fiatal felnőtteknél – jelentkezik, sokan nem is betegségnek tartják, hanem genetikai adottságnak. Ez a probléma itthon is minden második-harmadik embert érint. Esetében a laktózmentes diéta, vagy szükség esetén laktáz­tabletta szedése jelenti a megoldást. 

Óvodáskorban átmenetileg lehet a kicsiknek fruktózérzékenységük, amely a gyümölcscukor felszívódási zavara. Emiatt nem kell diétázni, csak tudomásul kell venni, hogy a széklet egy ideig kicsit lágyabbá válik. A veleszületett fruktóz- és laktózérzékenység már súlyos betegségek, de ezek nagyon ritkák (Magyarországon alig fordulnak elő). 

Okozhat hasmenést a lisztérzékenység (cöliákia) is, amely a gluténnal szembeni autoimmun betegség. Ez már vérvétellel szűrhető, nem kell hozzá gyomortükrözés. 

A kór sajnos nem nőhető ki, kezelése élethosszig tartó gluténmentes diétát követel. 

Állhat mögötte sebészeti ok? 

Ha a hasmenéshez hasfájás társul, és felmerül a sebészeti okok gyanúja, akkor azokat ki kell zárni. Bár esetében nem ez az első jellemző tünet, de akár vakbélgyulladásnál is lehet valakinek hasmenése. Vannak olyan bélösszecsúszások is, amelyeknél a széklet lágyabb lehet, ilyen esetekben ehhez vérzés is társul. Ritkán, de állhatnak a hasmenés mögött olyan bélelzáródások is, amelyeknél a széklet szilárdabb része nem tud kiürülni a szervezetből, csak a folyadék része. Ilyenkor valójában komoly székrekedés áll fenn, a szülők viszont csak a folyadékot látják. 

Az ilyen problémák diagnosztizálása két-három éves kor fölött könnyebb, mert akkor a gyerekek már pontosabban meg tudják mutatni a fájdalmas területet, és meg tudják mondani azt is, hogy szúró vagy görcsös fájdalomról van-e szó. Ilyenkor ultrahanggal meg lehet nézni, hogy van-e ott gyulladt rész, illetve elzáródás. Kisebbeknél a kivizsgálás nehezebb, de megoldható. 

Tévúton az immunrendszer? 

Az elhúzódó hasmenés hátterében egyre gyakrabban – de még így is ritkán – áll autoimmun betegség gyerekeknél is. 

Ezek lehetnek gyulladásos bélbetegségek (IBD), például Crohn-betegség vagy colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). Ezek az autoimmun kórképek gyerekeknél nem tartoznak a leggyakoribb betegségek közé, de így is minden negyedik érintett – főleg a colitis ulcerosánál – közülük kerül ki, akár már csecsemő- és kisdedkorban is. Ennek lehetősége a továbbképzések miatt egyre inkább bekerül a köztudatba, ma már a gyermekháziorvosok is hamar gondolnak rájuk. A gyulladásos bélbetegségeknek specifikus terápiája van, esetükben nem a hasmenés tüneti kezelésére van szükség.  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.