Digitális gyász – Bár kéznél van, az alkalmazás nem ölel meg, és érzelmei sincsenek

Telepíthető „legjobb barát”

Az indiai származású Nitika egy évvel édesapja váratlan halála előtt költözött el egy, a hazájától távol eső országba. Teljesen összetört a hír hallatán, a több ezer kilométer, ami elválasztotta a családjától, ottani barátaitól, mázsás súlyként tetézte a személyes veszteséget. Mindennapjai elviselhetetlenné váltak, sokszor érezte magányosnak és elveszettnek magát. 

„Egyik ottani ismerősöm sem élte még át, milyen az, amikor az ember elveszíti az egyik szülőjét, így aztán senki nem tudta kellőképp átérezni a helyzetem” – mesélte a lány, hozzátéve, ekkoriban bukkant rá az Untangle nevű gyászalkalmazás posztjára a közösségi médiában. 

Ez az applikáció – a DayNew vagy az Empathy nevű alkalmazáshoz hasonlóan – beépített mesterséges intelligencia funkciókkal megtámogatott, személyre szabott segítséget kínál a gyászolóknak virtuális csoportokon és moderált fórumokon keresztül. 

Nitika letöltötte a telefonjára: eleinte idegenek hasonló történeteit olvasgatta rajta, amikből erőt tudott meríteni, és amik oldották a magányosságát. Nem sokkal később összeszedte a bátorságát, és ő is elkezdett magáról, személyes veszteségéről mesélni. „Azóta ez az alkalmazás a legjobb barátom” – fogalmaz.

Az Untangle mellett ma már számos hasonló gyászalkalmazás érhető el a piacon. Patikamérlegen kimért visszafogottságuk a gondosan megtervezett nyugtató, ám még véletlenül sem túl komor dizájnnal nem titkoltan a gyászfolyamat optimalizálására törekszik a mai kor embere számára. Ezek az applikációk általában a gyásszal és a mentális egészséggel összefüggő „tudástárral” is rendelkeznek. 

Azt ugyanakkor egyikük sem állítja, hogy mentális egészségügyi ellátást nyújtana, nem is tehetné. Fejlesztőik viszont olyan, bizonyítékokon alapuló módszerekből is merítenek – mint például a kognitív viselkedésterápia, az érzelmek elemzése és a hangulatfigyelés –, amelyek alkalmazása egyes tanulmányok szerint akár applikáción keresztül is hatékony lehet. 

A gyászalkalmazások előnyei közé tartozik az is, hogy felhasználói kapcsolatba léphetnek egymással, megoszthatják a szeretteikről készült fotókat, a személyes veszteségtörténeteket. 

Egyes applikációk mesterséges intelligencia vezérelte funkciókat is kínálnak a gyászolóknak: például naplózási lehetőséget, személyre szabott teendőlisták összeállítását és chatbot által adott tanácsokat. Néhányukban adminisztratív ellenőrzőlisták és szakértői konzultációk is elérhetők, amik a halálesetet követő jogi és pénzügyi teendők lebonyolításához nyújthatnak praktikus segítséget.

A virtuális közösség is megtart

„Ez egyfajta optimalizált gyógyulás” – fogalmaz a DayNew társalapítója, egy olyan alkalmazásé, amely támogatást nyújt a veszteség és más traumatikus élethelyzetek esetén. „Lényegében a terapeutád, a legjobb barátod és a személyes asszisztensed a zsebedben, aki segít, hogy egyben lásd át ezt az egész utat, a feladat feldolgozását mint egy munkafolyamatot” – teszi hozzá Karine Nissim. 

Valójában a gyász azonban nem általánosítható. Nem feltétlenül követ egy előre megírt mintázatot, nem feltétlenül lináris folyamat. Egyesek szerint nem is kellene, hogy az legyen. Azt, hogy ezek az alkalmazások olyanok számára is elérhetővé teszik a gyásztámogatás bizonyos formáit, akiknek enélkül nem érnének el ilyesmit, a legtöbb hozzáértő pozitívumként értékeli. 

Ezt a véleményt osztja az általunk megkérdezett pszichológus, gyászkísérő is: szerinte az applikációk nagy előnye, hogy a gyászolónak lehetősége van a sorstársakkal kapcsolódni. Szedmák Franciska szerint „a veszteségfeldolgozó csoportok is ezen, a sorstársközösség megtartóerején alapulnak. Kétségkívül az is előnyös, hogy egy ilyen alkalmazás könnyen elérhető, az otthonunk kényelméből is tudjuk használni.” A szakember kiemeli: egy ilyen applikáció arra is képes lehet, hogy edukálja a felhasználót. 

A feldolgozás során ugyanis elengedhetetlen, hogy a gyászolónak releváns információja legyen arról, mi az a gyászfolyamat, mi zajlik benne, és hogy megerősítést kapjon arról, hogy ebben a normatív krízisben mennyiféle érzés „rendben” van. 

A gyász mint árucikk? 

A gyászapplikációk megjelenését sokak több tekintetben aggályosnak tartják: egyfelől adatvédelmi szempontból, másrészt amiatt, hogy szerintük ezek az alkalmazások mélyen személyes, emberi érzelmeket profitorientált termékké, árucikké degradálnak. Ahogyan szinte mindegyik alkalmazás, a gyászapplikációk is személyes adatokat gyűjtenek. 

Amikor szerettünk elvesztését követően úgy döntünk, hogy beszélünk egy terapeutával, vagy csatlakozunk egy online vagy személyes támogató csoporthoz, nem kell azon aggódnunk, hogy az általunk megosztott, bizalmas információt ki, hogyan tárolja. Ahogy az sem fordulhat elő, hogy a pszichológus vagy a csoportvezető nyomon követi és értékesíti bizalmas adatainkat. 

Adrian Aguilera, a Berkeley Egyetem pszichológusa és professzora szerint a legfontosabb, amit a gyászalkalmazások nyújthatnak, az a következetesség és a hozzáférhetőség. A szakember szerint a virtuális felületekkel kapcsolatban már kialakult komfortérzetünkből adódóan kevésbé idegenkedünk attól, hogy gyászunkkal is egy applikációhoz forduljunk – különösen, ha nincs mellettünk olyan hús-vér ember, akire támaszkodhatnánk. 

Nagy kérdés persze: milyen „árat” fizetünk mindezért a tech-vállalatoknak? 

A szóban forgó gyászapplikációk adatvédelmi tájékoztatóiban foglaltak szerint nagyon is sok forog kockán: a kapcsolattartási adatoktól kezdve pénzügyi információn, helymeghatározási adatokon át a telefon egyedi azonosítójáig ezek az applikációk sok mindent összegyűjtenek a háttérben. Ahogy annak is nyoma marad, hogy mentális egészségügyi támogatást kerestünk – mindazokon a fotókon és adatokon felül, amiket mi magunk adunk meg ezeknek az alkalmazásoknak a hangulatunkról, a személyes naplóbejegyzéseinkről.  

Bár az Untangle, a DayNew és az Empathy képviselői határozottan cáfolják, hogy harmadik fél számára értékesítenének személyes adatokat, arra volt már példa, hogy korlátozott információkat osztottak meg egyes digitális cégekkel – például a Google-lel – reklám céljából.

A személyes jelenlétet semmi sem pótolhatja 

„Egy gyászcsoportban vagy egyéni kísérésben elköteleződünk egymás mellett, titoktartási szabályokkal és viselkedési rendszerrel, ezt egy applikáció nem biztos, hogy tudja teljesíteni. Ahogy egyes speciális gyászformák pedig nem feltétlenül »illenek« bele az általános gyászfeldolgozási modellekbe. Felvetődik bennem, hogy az applikáció erre a tematikusságra kevésbé lehet érzékeny” – fogalmaz Szedmák Franciska, hozzátéve, hogy abban nincs tapasztalata, milyen hatással van a gyászfolyamat lezajlására egy ilyen típusú alkalmazás használata. „Ez jelenleg olyan technológiai vívmány, aminek a hatását még nem lehet vizsgálni, hiszen maga a folyamat, vagy hívjuk »tesztidőszaknak«, még javában zajlik.” 

Kérdésünkre, hogy egy gyászapplikáció helyettesítheti-e a személyes beszélgetéseket, a gyászfeldolgozást – adott esetben a terápiát –, egyértelmű nemmel válaszol. 

„A személyes sorstársközösség erejét, szinte tapintható energiáját csak jelenléttel tudjuk megvalósítani. Például oly módon, ha egy térben és egy időben együtt dolgozunk művészetterápiás eszközökkel. Ez katartikus élményt tud adni, amit egy applikáció nem tud helyettesíteni. Az applikáció maga vagy egy másik gyászoló applikáción keresztül nem tud megölelni, nem tud neked zsebkendőt adni, nem fogja meg a kezed, nincsenek érzelmei. A személyes kapcsolódás a személyiségünk és az érzéseink miatt épp ezért pótolhatatlan, pláne egy ennyire szenzitív és abszolút egyéni folyamatban, mint a gyász” – fogalmaz a pszichológus, gyászkísérő.