Goldberg Emília a zalai nagymamáról, a Jaj, Emília! közösségről és arról, hogyan lett a TikTok-videókból telt házas stand-up

Hétfő délután a Károlyi-kertben már a létező összes csukott ajtón megpróbáltam bemenni, csak hogy megtaláljam a mosdót, amikor a portás bácsi megszánt, és még el is kísért, mert – mint mondta – nehogy a liftben kössek ki. Simán benne volt a pakliban. Nem nagyon tudtam koncentrálni: tíz perc múlva legújabb kedvencemmel, Goldberg Emíliával volt találkozóm, akiről nagyjából egy hónappal azelőttig semmit sem tudtam, és aki pillanatok alatt lopta be magát a szívembe. Leültünk egy padra, és olyan jót beszélgettünk, hogy szinte el is felejtettem, hogy interjú közben vagyunk.

Bár úgy hozod a zalai életérzést és az ottani ízes beszédet, mintha sosem lépted volna át a megyehatárt, azt azért tudni lehet rólad, hogy valójában egy Budapesten is nevelkedett lány vagy, irtó erős zalai gyökerekkel.

Igen, én rengeteg helyen laktam, sokat költöztünk a Bakonytól kezdve Budapestig, ami viszont állandó volt, hogy szinte minden hétvégén és nyaranta a nagymamámnál voltam. Fiatalkoromban rengeteget utaztam, éltem Németországban és Amerikában is. Terveim szerint a következő előadásom majd erről a sok költözésről és utazásról fog szólni. Amióta a kislányom megszületett, azóta itt élünk a belvárosban, ez a fő bázisunk.

Gondolom, most már azért egyre többen megismernek, főleg itt a környéken. Kezded megszokni?

Jópofa dolog, én nagyon szeretem. Sokszor látom például, hogy nem mernek odajönni, csak összesúgnak, hogy „ez nem az a csaj?” Nagyon könnyen megszoktam, bár azóta smink nélkül már nem megyek ki az utcára. Egyszer pont Mamánál voltam, ahová nem igazán viszek sminkcuccokat – és el kellett ugranom Egerszegre. Rosszul aludtam aznap éjjel, Mamánál minden ágy nagyon kényelmetlen. 

Álltam egy pénztárnál, amikor valaki megszólalt: „Jaj, Emília, te vagy az? Szegénykém, van valami baj?” Mondtam, hogy nincs, csak le vagyok konyulva, de amúgy minden rendben van.

Egyébként nekem mindig is vágyam volt az ilyen jellegű közösségteremtés. Nyilván ezeket a dolgokat nem jó erőltetni, sokkal jobb, ha organikusan jönnek létre. Boldogan mondhatom, hogy nekem nagyon kedves követőim vannak. Nem moderálok, nem szűröm a kommenteket, hála Istennek, nálam ez az online bántalmazás sosem vetődött fel.

Filmezéssel és írással foglalkozol, ami azért merőben más világ, mint az online szereplés.

Annyira nehéz a (független) filmezés, amit én az elmúlt években intenzíven csináltam, hogy azt éreztem, szükségem van arra, hogy valahol, a világnak egy kis szegletében jól érezzem magam. Ez az online tér és a Jaj, Emília! közössége lett az én kis szegletem. Nem a mamavideókkal indítottam, már előtte is volt egy-két tartalmam TikTokon, amiket kizárólag a saját magam szórakoztatására csináltam. Azt tudtam, hogy van ehhez némi érzékem, mert korábban volt egy kis dizájnüzletem a Király utcában, aminek a Facebookon – ami nagyjából akkor jött be Magyarországra – tizenhétezres követőbázisa lett. Nagyon szeretem, és boldoggá tesz, ha az emberek tudnak velem rezonálni. Amikor beütöttek a mamavideók, akkor ez csak fokozódott. Tele voltam és vagyok is ötletekkel.

Mama karakterét valóban egy konkrét nagymama ihlette, vagy egy kis összegyúrt mixe a körülötted lévő embereknek?

Igen, ő egy. 

Ő a Mama. Már kilencvenhárom éves, és majdnem minden hétvégén megyünk hozzá.

Megesik, hogy a Prolik és parasztokban néha múlt időben beszélek róla, ami megtévesztő lehet a nézőknek. Ennek azonban az az oka, hogy az a mama, akiről mesélek, már nem a mostani mama. Gyerekkoromban, amikor ő még jóval fiatalabb és aktívabb volt, nyilván egészen más volt. Bennem az a kép él nagyon elevenen, és őt igyekszem visszaadni.

És tudja, hogy általad ilyen népszerűségre tett szert?

Igen, bár eddig nem hallotta a videókat, mert csak nemrég kapott hallókészüléket. Egyébként még most is egy brutális terrorista! (nevet)

Ha jól tudom, a kislányod már tizenhárom éves. Ő hogyan viszonyul a mamavideókhoz, az aktív online jelenlétedhez és a stand-uphoz?

Mama karakterét nem annyira szereti, mert neki ez tőlem egy nagyon idegen hangzás, egy gonosz karakter. Pedig igyekszem az esendőséget is megragadni a karakterében. Rengeteg idősember-, mamamegformálást láttam már neten, és soknál azt éreztem, hogy rosszindulatúnak mutatják be őket, de nekem nem ez volt a célom, hiszen nekem még él a nagymamám, és nagyon szeretem őt. Valahogy ezt a szeretetet próbálom mindig áttranszformálni a videóimba.

Szerintem a szeretet abszolút érezhető. Aki ennyire ismer valakit, és akinek ennyi közös emléke van valakivel, ahhoz ezer szálon kötődik. Nem szeretnék spoilerezni, de azért a Prolik és parasztokból kiderül, micsoda kapcsolat van köztetek, és hogy Mama milyen fontos tartóoszlopa volt mindig a családotoknak. Hogyan lett aztán a mamavideókból stand-up?

Ráskó Eszter írt rám, hogy látta a videóimat, és szerinte nekem ezt csinálnom kell. Először nagyon meglepődtem, mert addig bennem ez fel sem vetődött, de ahogy Eszter ezt írta, azonnal fellelkesültem. Nagyon hamar magamra találtam benne, és bár nemrég kezdtem, már el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Imádom csinálni! 

Az az öröm, amivel az estemről elmennek az emberek, olyan mérhetetlenül feltölt, hogy arra szavakat sem találok. Volt már, hogy nagyon rossz napomon kellett színpadra lépnem, ahol aztán minden rossz érzésem, gondolatom elmúlt.

Hogyan fogadta ezt a családod és a közeli barátaid? Furcsa volt előttük fellépni? Engeded egyáltalán, hogy megnézzenek?

A férjem, Gábor az első perctől kezdve mindenhova jön velem, mindig mindenben támogatott. Alkotótársak is vagyunk, szóval például előtte soha nem éreztem magam feszélyezve. A közeli családtagjaimat nem nagyon engedem, mert több humoristától hallottam, hogy az ő jelenlétük nagyon zavaró tud lenni, főleg így az elején. Arra ugye nincs ráhatásom, hogy távolabbi ismerősök vannak-e a közönség soraiban. Nemrég például a lányom osztálytársainak az anyukái jöttek el, már megvették a jegyeket online, és nem is szóltak – ez nagyon meglepett, de örültem neki. 

A stand-up műfajához és a történetmeséléshez folyamatos megfigyelésekre van szükség: összegyűjteni olyan apró, de fontos dolgokat, amiket más esetleg nem vesz észre. Mik azok a dolgok, amik felkeltik a figyelmedet az emberekben vagy a helyzetekben?

Nagyon szeretem az embereket, és úgy vagyok megfigyelő, hogy valóban minden érdekel. Szeretek buszozni, járni-kelni, őrült emberektől kezdve a legunalmasabbnak tűnőkig mindenkivel beszélgetni. Szerintem mindenkinek van egy jó sztorija. Régen sokat vonatoztam, az például egy kiváló hely volt erre a gyűjtésre. Azt gondolom, minden alkotó ember szeret megfigyelni, aztán hogy magában milyennek teremti újra a megfigyelt világot, az már egy másik kérdés.

Te milyen világot teremtesz magadban? Mikor mondod például, hogy most jól mennek a dolgok?

Nagyon ritkán. Tudod, van az a Kispál-szám, hogy „olyan ritka, mikor nagyjából minden a helyén”. Nyilván a boldogság és a jóllét nem egy idilli, beton állapot, de velem mostanában rengeteg jó dolog történik, és ha vannak is nehézségek, akkor azokat ez a sok jó kiüti. Például most romlott el az autóm, ami már olyan régi, hogy megérett a cserére. Elmentem megnézni egyet valamilyen Károly utcába, de természetesen nem oda, ahová kellett volna, mert kiderült, hogy olyan utcanév két kerületben is van. Rákospalotán is, és Újpesten is. 

Na, szóval elmentem a rossz helyre, ahol magabiztosan mondtam egy idősebb úrnak, hogy én jöttem megvenni az autót. Ő meg mondta, hogy neki nincs semmiféle eladó autója.

Akkor világosított fel, hogy tuti nem ide kellett volna jönnöm, hanem a város másik felébe. Esteledett, négy százalékon volt a telefonom akkumulátora, a bérletem természetesen azon, nem éppen idilli állapot egy ismeretlen városrészben. Erre azt mondja nekem a fickó: „Tudja mit? Átdobom.” 

És elvitt a város másik felébe, jót beszélgettünk, elmesélte, hogy régen rendőr volt, úgy ismerte a várost, mint a tenyerét, előre mondta, hogy melyik utca merre lesz egyirányú. Én meg mondtam neki, hogy ez lesz az első autó, amit megnézek, és remélem, megfelelő lesz, mert egyszerűen nem érek rá most autót venni, annyi minden van. Megfelelő volt, megvettem, de főleg azért, mert nagyon szimpatikus és korrekt volt az eladó. Szóval az embereknek hála, velem ilyen szuper dolgok történnek. Úgy érzem, most jól megy minden.