Fodor Ferenc geográfus, aki az ötfelé tört Magyarország feltámadására várt

Fodor Ferenc gyermekéveit Erdélyben, Tenkén töltötte, a szatmárnémeti katolikus gimnáziumban érettségizett és képzőművészeti pályára készült. Jó tanuló, szorgalmas fiatalember volt, a rajztanári szakra valamiért mégsem vették fel. Ezért aztán a földrajz-természetrajz szakot választotta. A Szent Imre Kollégium jóvoltából nem kellett szűkölködnie, tanárai pedig felfigyeltek lelkiismeretességére, szorgalmára.

A diploma megszerzése után Karánsebesen kezdett dolgozni, de sokszor szorongatta a magány érzése. Emlékirataiban így fogalmaz: „...Magam is éreztem, hogy a magyarság számára veszendőbe megy ez az egykor színmagyar táj”. Habár a szerelmet, élete párját megtalálta, és személyes magányossága oldódott, a nemzet iránti aggódása egyre erősödött. Mindez nála nem maradt üres szólam, felelősségérzete tenni akarással párosult.

Túrákat, előadásokat szervezett, amelyek során a természettel, a magyar hagyományokkal, egy-egy terület sajátosságaival ismertette meg az érdeklődőket. Lelkesedése sokakra átragadt.

Közben fáradhatatlanul dolgozott: tudományos cikkeket írt, és tehetségére hamarosan felfigyeltek. 1916-ban a Budapesten, a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályban tartott előadást, majd a Magyar Földrajzi Társaság tagja lett. Egy pályázat jóvoltából ismerkedett meg Teleki Pállal.

A háború nyomta rá bélyegét Fodor Ferenc és családja életére is. Karánsebes különböző hatalmak megszállása alá került, a létbizonytalanság, a nélkülözések mégsem szegték kedvét a geográfusnak. Szerb, francia, végül román fennhatóság alá került otthonuk, a spanyolnátha is elérte őket, de 1919-ben örömteli hír érkezett:

Teleki Pál Budapestre invitálta a fiatal tudóst, hogy legyen segítségére a béketárgyalásokhoz szükséges statisztikai és térképes anyag összeállításában.

Kép

Fodor és Teleki az 1933-as gödöllői cserkészjamboree-n

E szakmai munka bizakodásra adott okot. Fodor Ferenc úgy érezte, hazája szolgálatára lehet, és a forrongó politikai viszonyok, a bizonytalanság és a sokszor fenyegetettségben töltött napok, hetek sem tántorították el a tudományos munkától. Családjától távol kellett dolgoznia, különösen sanyarú körülmények között, amint írja: „a telet egy fűtetlen laboratóriumban fázlódtam végig”.

Több alkalommal is belefogott, hogy élete eseményeit, tudományos tevékenységét lejegyezze, mintha érezte volna, hogy az utókor egy ideig nem fogja számontartani a nevét. Négy különböző írását is megtalálták kéziratos formában: Emlékezetül, Curriculum vitae, Életem eseményei, Élettörténet.

A húszas-harmincas években, ha lassan is, de fokozatosan javult a Fodor család helyzete, végre ismét együtt lakhattak, ráadásul békés körülmények között, és elindult Fodor Ferenc tudományos karrierje is. Tudatos, takarékos ember lévén rövidesen telket vett, házat épített. Új otthonukat téglánként spórolták össze, arra is gondjuk volt, hogy becsületes mesterekkel dolgoztassanak.

Közel tíz könyve is megjelent ebben az időszakban. A pályája csúcspontját talán akkor érte el, amikor munkássága elismeréseként 1928-ban egyetemi tanári címet kapott. Közben folyamatosan tudatában volt Magyarország szorongatott helyzetének, személyes tragédiaként élte meg azt, ami a hazával történt.

Így vall erről: „Az ötfelé tört Magyarország feltámadására várunk, mert hisszük, hogy az isteni igazság végül is győzedelmeskedik az erőszakon. Ezért élünk, ezért dolgozik most a nemzet minden jobb fia. Hiszem, hogy magam is ezek közé tartozom.”

A második világháború, Budapest ostroma munkanélküliként érte Fodor Ferencet, akit állásából azért bocsátottak el, mert a fasiszta eszméket nem volt hajlandó elfogadni. Persze, a kommunista hatalomátvétel sem könnyítette meg a tudós helyzetét, nem kaphatta vissza professzori állását a közgazdaságtudományi karon. A Rákosi-korszakban megalázó, politikai bizottságok előtt zajló színjátékokon „minősítették” mint tudóst, és sosem kaphatott többé a tudásához, elkötelezettségéhez méltó állást. Egyre többet betegeskedett, de folyamatosan dolgozott tovább, tudományos írásait több-kevesebb sikerrel igyekezett megjelentetni.

Kép

Archív fotó Fodor Ferenc egyik túrájáról

Élete utolsó éveiben nagy jelentőségű térképészettörténeti munkásságot folytatott, neki köszönhetően vált áttekinthetővé a hazai térképészet korai anyaga.

Tájtörténeti, tájföldrajzi munkái hatalmas tudáskincset őriznek.

Igyekezett feltárni Magyarország néprajzát is, munkássága jelentősen hatott az etnográfia tudományára is.

Hosszú és termékeny pályája során jelentős szereplője volt a tudományos életnek, sok munkája mégis csak kézirat formájában maradt fenn. A szocializmus éveiben neve lassan kikopott még a lábjegyzetekből is, hivatkozni sem lehetett munkáira. Sokáig levéltárban porosodtak írásai, amelyek aztán az 1990-es évektől, jóval Fodor Ferenc halála (1962) után, újra figyelmet kaptak. A geográfusok és a politikatörténészek egyaránt értékes adatokat fedeztek fel elfeledett kézirataiban, így Fodor Ferenc, ha csak posztumusz is, de visszatérhetett „bujdosásából”.

Források:

Fodor Ferenc önéletírásai. Szerk.: Győry Péter, Steven Jobbitt. Bp., ELTE Eötvös József Kollégium, 2016.
Földrajzi Értesítő 2007. LVI. évfolyam 1–2. füzet, 136-139. old.
Magyar életrajzi lexikon és Wikipédia

A cikk a Trianon 100 emlékév alkalmából, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával készült. A sorozat többi darabjáért kattintson ide>>