„Erre a taligára én át nem ülök” – egy kerekesszékes nő reptéri kálváriája

2026. 07. 25.

Egyik nyáron Wales-be indultunk egy baráti csapattal, a Magyarországon legismertebb fapados légitársaság menetrend szerinti járatával.A csapatban több kerekesszékes is volt, így joggal gondolhattam, hogy a gépbe való bejutással sem lehet különösebb probléma.

Képmás-illusztráció
Képmás-illusztráció

Talán ezért is, döbbentem meg annyira, amikor megláttam a közértekben használatos áruszállító kocsikhoz hasonlatos tákolmányt, amivel be akartak juttatni a széksorok közé. Bár nem igen szoktam ilyesmit csinálni – pláne nem „hivatalos” szituációkban –, mivel ez esetben abszolút nem láttam garanciát arra, hogy ezen a mini taligán komolyabb sérülés nélkül eljutok az ülőhelyemig, kénytelen voltam megmakacsolni magam, és kijelenteni, hogy sem hajlandó, sem képes nem vagyok átülni erre a förmedvényre. Inkább a saját kocsimban közelíteném meg a helyemet.

Oké, mondták ők, de akkor megmotoznak. 

És azzal a lendülettel már át is vittek egy cellaszerű, alig néhány négyzetméteres szobába, ahol először egy körülbelül macskányi méretű drogkereső „zsebvadállat” szimatolta végig a kocsi és a testem összes létező üregét és nyílását, oda nem illő dolgokat keresve. Később pedig egy igen csinos, ám kifejezetten marcona természetűnek tűnő vámtiszt hölgy tapogatta, vizsgálgatta végig ugyanazokat az üregeket, nyílásokat, a legakkurátusabban.

Legnagyobb meglepetésemre még a testszkenner is előkerült, és amíg a vizsgálat véget nem ért, a hölgy láthatólag mindent megtett, hogy elkerülje, hogy akár a legcsekélyebb mosolyt is felfedezhessem rajta, amikor ránézek.

Miután belátta, hogy nem én vagyok a kolumbiai drogkartell feje, megkönnyebbülés lett úrrá rajta. Még halványan el is mosolyodott. Aztán egy váratlan fordulattal újra odahívta magához a zsebvadállatot. 

Pár perccel később pedig már nyilvánvaló volt számomra, hogy ez a kis kötelességtudó szőrmók, aki az imént végigszagolgatott, valójában nem pusztán munkakutya, hanem játékos házi kedvenc is.

Gazdája pedig vámtisztből percek alatt képes visszaváltozni kiskamasz lánykává, ha módja nyílik rá. Ez a szenzációs páros olyan összhangban és olyan ellenállhatatlanul ragadós lelkesedéssel üldözte a labdát, hogy öröm volt nézni. Így sokkal gyorsabban telt el az a két és fél óra, amíg a többiek is becsekkoltak, hogy végre elindulhassunk nyaralni.

Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!

A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!

Támogatlak titeket>>

Legkedveltebbek