„Életrevaló” program, amellyel a tanárok és a diákok is nyernek

Dr. Jakab Julianna pszichológus-közgazdásszal, az Életrevaló vezetőjével és Szamosi Eszter klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal, az Életrevaló tanácsadójával beszélgettünk.

– Mit takar az Életrevaló?

Eszter: Az Életrevaló olyan pedagógiai program, amely a köznevelési rendszeren belül gyakorlatias szemléletmódot és tudást ad a tanárok kezébe. Ezt elsajátítva a nevelésben is profikká válnak, így segítik a gyermekeket óvodáskortól a középiskola végéig.

– Ki a program atyja?

Julianna: Stephen R. Covey, a Kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyv szerzője. Sikeres üzletember, ugyanakkor mély érzésű, nyitott, gondolkodó volt, gyermekei elmondása szerint hiteles, melegszívű családapa. A sikert, a fenntarthatóan eredményes életet tanulmányozta. Azt tapasztalta, sok hasonlóság van az eredményes életet élők gondolkodásában, életvezetésében. A könyv már 25 millió példányban kelt el. Ritka az alkalmazott pszichológiai szakirodalomban az ilyen egyszerű, közérthető tudás, amelynek ívére a nagy pszichológiai elméletek is felfűzhetők. A 7 szokás a legtermészetesebb módon támogatja a személyiségfejlődést.

Eszter: Az Életrevaló különböző életkorú gyerekekkel a nekik megfelelő nyelvezettel és eszközrendszerrel dolgozik.

– Milyen képességeket sajátítanak el a gyerekek a program során?

Julianna: A 7 szokás általános, örökérvényű, kultúrafüggetlen emberi értékeket fogalmaz meg. Az első szokásban azt tanuljuk meg, miképpen legyünk leleményesek, kezdeményezők, hogyan mondjuk ki, mit szeretnénk, és hogyan érvényesítsük úgy, hogy másoknak is elfogadható legyen. A második a jó célok kitűzéséről szól: lássuk reálisan, hova szeretnénk eljutni. Már az egész kicsi gyerek meg tudja fogalmazni a célját. A felnőtt abban segítheti, hogy a saját maga által kitűzött célt elérje. A harmadik szokás a megvalósításról, az önszervezésről szól. Ennek során azt tanuljuk meg, hogyan érjük el az általunk kiválasztott egyéni és közösségi célokat. Hátrányos helyzetű térségben egy nyolcadikos osztályban úgy tűnt, többen nem lesznek képesek az elégséges szintre, és kibuknak az iskolából. Azt a közös célt tűzték ki, hogy mind együtt ballagjanak el. Módszernek azt választották, hogy kitettek egy papírcsíkot a tábla alá és elkezdték felírni rá az összes, egyesnél jobb jegyüket névvel, tantárggyal. Ha valakivel gond volt, buzdították, segítették, végül mindenki elballagott. Míg az első három az egyéni győzelem szokása, addig a következő három a közös győzelemé.

Eszter: A negyedik szokás, a „Gondolkodj nyer-nyerben!” arról szól, hogyan tudunk úgy együttműködni, hogy az mindenkinek jó legyen, mindenki gazdagodjon általa és jól érezze magát. Az ötödik szokásban hallgatni tanulunk. Nekünk felnőtteknek is nagy szükségünk van az értő figyelem elsajátítására. Egy kamasszal nincs is értelme mást csinálni, mint empatikusan meghallgatni azokban a ritka pillanatokban, amikor megnyílik felénk. A hatodik szokás, a „Teremts szinergiát!” az emberi lét csúcsélménye, amikor olyan megoldásokat hozunk létre közösen, amely jobb annál, amit én gondoltam vagy te gondoltál. Számtalan ilyen élményünk van, például a közös munka vagy akár a sport, zenélés során. A hetedik szokás arról szól, fontos, hogy magunkkal is jól bánjunk, megújuljunk és fejlődjünk testben, lélekben, kapcsolatainkban, spiritualitásunkban.

– Hogyan indul ez el a gyakorlatban?

Julianna: Először megismertetjük a pedagógusokkal a 7 szokás tudást, beépítik az életükbe, amiről úgy gondolják, segíti őket a hétköznapokban. Ezután foglalkozunk a módszertannal, hogy a különböző életkorban hogyan adják át a magukon már átszűrt tudást a gyerekeknek. A tanárok játékosan megtanítják a diákoknak a szokásokat, és azt is megfogalmazzák, hogy abban az évben közösségként hová és hogyan szeretnének eljutni.

– Miért gondoljátok, hogy nagy szükség van erre a programra a magyar közoktatásban?

Eszter: A pedagógusok komoly kihívásokkal szembesülnek nap mint nap. Amit ma megtanulnak a gyerekek az iskolában, elavul, mire elballagnak. Ugyanakkor nem sajátítják el azokat a fontos képességeket, amelyekre munkájuk során szükségük lesz: ilyen a komplex problémamegoldás, a kezdeményezőkészség, a kreativitás, a döntéshozás, a csapatmunka és az érzelmi intelligencia, pedig ezek a sikeres élet zálogai. Látok pozitív változást, de lehetne még jobb hely az iskola.

– Mit nyernek vele a pedagógusok?

Julianna: Megkönnyebbülnek tőle: végre valami, ami róluk szól és segíti őket a megoldhatatlannak látszó helyzetekben is.

Eszter: Az egyetemen tanulnak pszichológiát, de nincsenek igazán felkészülve a napi nehéz kihívásaikra, amelyeket legtöbben jó lélekkel, empatikusan próbálnak megoldani, de gyakran nincsenek eszközeik, bizonytalanná válnak és küzdelmükben magukra maradnak.

– Mértétek a program sikerességét?

Julianna: Az országos kontrollcsoportos és longitudinális hatásvizsgálatot 2016-ban indította a Kiváló Nevelési Kultúráért Alapítvány, amely prof. Bagdy Emőke társalapításával jött létre. Hosszasan sorolhatnám az eredményeinket, de inkább kiemelnék párat. Az Életrevaló iskolákban tanító pedagógusok pszichés immunitása szignifikánsan javult. Csökkent a gyermekekben a szorongás, a depresszió. Képesek jobban odafigyelni egymásra, nőtt az empatikus megnyilvánulások száma. Csökkentek a felnőtt beavatkozását igénylő konfliktusok és a magatartási problémák. A gyerekek kezdtek saját maguk fejlesztésére koncentrálni, kevésbé hasonlították magukat a másikhoz. A budaörsi Kesjár Csaba Általános Iskolában 2006-ban vezették be a programot, és mindmáig sikeresen alkalmazzák. Az iskola tanulmányi átlaga 4,1-ről 4,45-re emelkedett, pedig a nevelésre, a gyerekek lelkére, érzelmeire helyezték a hangsúlyt. Az igazolatlan hiányzás gyakorlatilag megszűnt, megtanulták, hogy nem kell elmenekülniük az iskolából, mert van eszközük arra, hogy közösen megoldják a problémáikat. 

– Mennyire nyitottak az iskolák az Életrevalóra?

Eszter: Nyitottak, mert sok olyan nehézséggel küzdenek, amelyre megoldást, pozitív változást ígér.

Julianna: Az Életrevaló sok ember sok éves munkájának gyümölcse, szerzői jog által védett program. Egyre többen látják, hogy fontos befektetni a gyermekek jövőjébe, ezért egyre többször helyi összefogás eredménye a program iskolai, óvodai vagy kollégiumi bevezetése. Van olyan iskola, ahol teljes mértékben a szülők finanszírozzák, van, ahol a pedagógusok és az önkormányzat támogatja, van, ahol az ipartestület vagy az egyházi fenntartó. Mindig az adott intézmény vezetőivel és a szülőkkel közösen dolgozzuk ki a megvalósítás folyamatát, a finanszírozási modellt.

– Ti személyesen mit kaptatok tőle?

Julianna: Gyakorló pszichológusként és közgazdászként találkoztam először a programmal. Előtte húsz évig oktattam egyetemen, rengeteg humánfejlesztési módszertant tanultam. Mindezek ellenére az újdonság erejével hatott rám a program teljessége, egyszerűsége. A gyerekeim is részt vettek 7 szokás tréningen, egyikük olyan munkahelyet választott, ahol 7 szokás kultúra van. Mindketten reményteljes pályát futnak be. Szakemberként nem ismerek a 7 szokásnál teljesebb, egyszerűbb és gyakorlatiasabb fejlesztő programot, hálás vagyok, hogy általa sok embernek segíthetek.

Eszter: Klinikai szakpszichológus vagyok, több munkát végzek párhuzamosan, miközben a családom prioritást élvez. Korábban élsportoló voltam. Az idő nekem a legnagyobb kincs. Azzal szeretnék foglalkozni, amiben igazán hiszek és amivel nagyobb hatást tudok elérni. Az Életrevaló tényleg az életre nevel és prevenciós értékkel bír. Ha a 7 szokást valaki megtanulja, magabiztosabbá, bátrabbá válik, emberi kapcsolatai pedig őszintébbé, erősebbé. Az iskolákban sok gyerekkel tudunk foglalkozni és sok probléma megelőzhetővé vagy legalább megbeszélhetővé válik. Nekem személyesen a 7 szokás abban segít, hogy fókuszt tartsak a hétköznapokban, és strukturáljam sokfelé tartó gondolataimat, arra figyeljek, ami igazán fontos.