Egymillió dollár egy csodáért – Az elképesztő James Randi, Uri Geller nagy ellenfele

Valamikor az 1940-es évek első felében egy kanadai kiskamasz, egy bizonyos Randall James Hamilton Zwinge csúnyán összetörte magát biciklizés közben. Olyan súlyosan megsérült, hogy a kor szokásainak megfelelően a teljes felsőtestét befedő gipszet kapott. A kilátásai nem voltak kedvezőek: az orvosai szerint örülnie kellett volna, hogy egyáltalán életben maradt, azzal pedig nem biztatták, hogy valaha is lábra fog állni. Több mint egy évet töltött fekvő helyzetben, közben pedig volt ideje elgondolkodni a jövőjéről. 
A fiatalember a várakozások ellenére felgyógyult, és visszatért a tanulmányaihoz. Iskolába járni azonban nem szeretett. Egyre többet lógott, majd 1945-ben, tizenhét évesen végleg otthagyta az iskolát. Elszegődött egy vándorcirkuszhoz, ahol végre azt csinálhatta, amire vágyott: utazó mágusként kereste a kenyerét. Nem sokkal később már éjszakai klubokban lépett föl mentalistaként, valamint különböző bulvárújságoknak írt cikkeket ebben a témában. 
Az előadó-művészet egyik legnehezebb és legveszélyesebb vállfaját űzte: szabadulóművészként dolgozott. Kényszerzubbonyokból, börtöncellákból, banki széfekből szabadította ki magát.

1956-ban megdöntötte a magyar származású Houdini harminc évvel korábbi kilencvenkét perces rekordját, amikor száznégy percig életben maradt egy lepecsételt, víz alá merített fémkoporsóban. 

Ügyes, bátor bűvész volt és szemtelen újságíró, így hamar nevet szerzett magának. Kezdetben a saját nevén szerepelt, de hamar rájött, hogy Randall Zwingeként nehezebben boldogul, így inkább az Elképesztő Randi művésznevet választotta. A hatvanas években már Európában, Nagy-Britanniában, sőt, Japánban és a Fülöp-szigeteken is rendszeresen turnézott. Az éjszakai bárok világában rengeteg fellépővel találkozott, bűvészekkel és csalókkal. Megfigyelte, hogy milyen trükköket használnak, miközben természetfeletti erőket tulajdonítanak maguknak. Találkozott magukat gondolatolvasóknak beállító szélhámosokkal és „isteni” erővel gyógyító szónokokkal. Ahogy összehasonlította a saját, tisztességes, veszélyeket is felvállaló hozzáállását ezeknek a sarlatánoknak a gátlástalanságával, egyre dühösebb lett rájuk. Felháborította, hogy amíg ő fizikailag és lelkileg is megterhelő mutatványokat vállal, bonyolult színpadi kellékeket tervez, sokan a természetfeletti erők birtokosaként tetszelegnek. 
Különösen felháborította Uri Geller tevékenysége. A szintén magyar származású izraeli előadóművész a hetvenes években egyre nagyobb hírnevet szerzett magának. Azt állította, hogy paranormális képességekkel rendelkezik, képes a gondolatolvasásra, telekinézisre, és más látványos mentalistamutatványokra. Hatalmas tömegek hittek neki, James Randi nem. Minden lehetséges fórumon hangoztatta, hogy Geller pofonegyszerű bűvész­trükköket használ. Számos alkalommal be is mutatta, hogy például az ikonikus kanálhajlítgatás mennyire arcátlanul egyszerű átverés. Évtizedes rivalizálás és pereskedés kezdődött kettőjük között. 

Kép

Megdöbbentette, hogy a sok merész trükk egyeseket arra a következtetésre vezet, hogy Randinak is varázshatalma van. Egy tévéshowban, amikor kanalat hajlított, majd pontosan megmutatta, hogyan csinálta, valószínűtlen konfliktusba keveredett. A műsor egyik szereplője – a Buffalo Egyetem egyik tanára – azzal vádolta, hogy csaló. Randi válaszolt: „Igen, csaló vagyok, sarlatán. Ebből élek. Minden, amit itt csináltam, csalás!” A tanár erre dühösen kifejtette, hogy Randi nem igazi bűvész, mert tényleg varázsereje van, és rendkívül etikátlan módon ezt használja ki a trükkjei során. 

A hetvenes évektől kezdve egyre komolyabban belebonyolódott a parafenomének elleni harcba. Összefogott az egyik leghíresebb amerikai talkshow műsorvezetőjével, Johnny Carsonnal, hogy leleplezzék Gellert.

Carson meghívta őt a műsorába, és egy asztallapnyi szokásos kelléket mutatott neki. Alumínium fiolákat, kanalakat, zsebórákat, csupa olyasmit, amivel Geller rendszeresen fellépett. Ezek azonban nem az önjelölt parafenomén saját, preparált kellékei voltak. Geller már a belépése pillanatában látta, hogy bajban van. Azonnal panaszkodni kezdett, mondván, hogy most épp nem érzi magát elég erősnek, stresszeli őt a lelki nyomás. Természetesen – bár kötelességszerűen tett néhány varázsmozdulatot a kezével – egyetlen csodát sem tudott bemutatni, csakhogy az élő adásból nem volt menekvés. 

Randi elégedetten nyugtázta, hogy végleg leleplezett egy sarlatánt, de Uri Geller lelkes rajongótáborának esze ágában sem volt csalódni benne.

Azzal a nyakatekert érveléssel védték meg, hogy ha egyszerű bűvész lenne, nem vallott volna kudarcot. Sőt, ez volt az az esemény, ami a legnagyobb lökést adta a karrierjének. Ettől kezdve vált valóban világhíressé. Ahogy ő maga fogalmazott, ez a show teremtette meg az igazi Uri Gellert. 

James Hydrick azt állította magáról, hogy pusztán a szellemi ereje segítségével képes lapozgatni egy telefonkönyvet. Randi egy tömött színházi nézőtér előtt elmondta, hogy Hydrick valószínűleg ügyes technikával fújogatja a lapokat. Az asztalra helyezett, nyitott telefonkönyv köré habkönnyű hungarocell-reszeléket öntött, majd felajánlott tízezer dollárt, ha a mutatványos így is végre tudja hajtani a trükkjét. A bukás látványos volt, Hydrick pedig rövidesen nyilvánosan is elismerte, hogy csaló. 

Az egyik legnagyobb fogása egy Peter Popoff nevű hitgyógyító volt, aki azzal keresett dollármilliókat, hogy tömött stadionokban ismeretlenek betegségét „látta” és „gyógyította meg”.

Randi és csapata megtudta, hogy a nézőkkel már a belépéskor úgynevezett „imakártyákat” töltetnek ki, amire felíratják velük minden lényeges személyi adatukat és panaszaikat. Egy rádióvevővel még azt az adást is vették és rögzítették, amelyen Popoff felesége a hitgyógyító fülébe elrejtett fülhallgatóba beszélt, és részletesen instruálta őt. Popoff hatalmasat bukott, üzleti vállalkozása csődbe ment. 
A nyolcvanas-kilencvenes években Randi harca Uri Gellerrel is egyre intenzívebb lett. Állandóan pereskedtek egymással, és bár Geller minden pert elvesztett, Randinak mindez sokkal több pénzébe került, mint amennyit megítéltek neki a bíróságok. Ennek ellenére végrehajtotta élete egyik legnagyobb dobását. Egymillió dollárt ajánlott föl bárkinek, aki ellenőrzött körülmények között bebizonyítja, hogy természetfeletti képességekkel rendelkezik. Volt ugyan egy-két jelentkező, de a konkrét bizonyításig egyikük sem jutott el. 

Kép

Kép: Wikipédia

Az Elképesztő Randi még a világpolitikába is beleszólt, és ezzel valószínűleg rengeteg emberéletet mentett meg.

2008-ban egy Jim McCormick nevű szélhámos eladott az USA hadseregének egy ADE 651 nevű bombajelző készüléket. A tűzszerészek jó ideig ezt próbálták használni az elrejtett iraki bombák kimutatására.

A szerkezet azonban csak egy látványos átverés volt, és valószínűleg több száz civil halálát okozta. Randi leleplezése nyomán megindult a büntetőeljárás, és McCormickot tíz év börtönre ítélték. 
Elképesztő Randi egy kikezelt vastagbélrák és egy átvészelt stroke után 2020. október 20-án halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy a hamvait fújják Uri Geller szeme közé. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>