Egy királyné, aki megmentette a népét: Eszter
Minden évben kislányok százait nevezik el Eszternek, de valószínűleg sokan nem tudják, milyen különleges elődtől származik ez a név. Eszter egy bibliai alak, akinek történetét egy ószövetségi könyv rögzíti. Yoram Hazony izraeli filozófus egy cikkében leírja, hogy a zsidó bölcsek olyan értékesnek tartották ezt az írást, hogy Mózes öt könyve után erről írták a legtöbb kommentárt. Mind a katolikus mind a protestáns Biblia fordítások tartalmazzák Eszter könyvét.
A kétféle felekezet hagyományában a különbség az, hogy a protestáns fordításban Eszter könyve megegyezik a judaizmusban elfogadott verzióval, míg a katolikus verzió tartalmaz hat plusz fejezetet. Ennek az az oka, hogy a protestáns bibliafordítók az Ószövetség szövegét a zsidó kánonhoz igazították, és kivették azokat a könyveket és fejezeteket, amelyeket a zsidó vallástudósok „apokrifnek” tartottak.
Eszter könyvének egyik talányos érdekessége, hogy nem említi Istent.
Ez a keresztény tudósokat annyira zavarta, hogy van olyan fordítás, amelyben görög kiegészítéseket illesztettek az eredeti héber szöveghez, és ezek kiemelték a szereplők Istenbe vetett hitét. Hazony leírása szerint a zsidó filozófusok azzal magyarázták Isten hiányát a szövegben, hogy a történet Izrael száműzetésekor játszódik, szereplői idegen földön és idegen kultúrában kénytelenek boldogulni. A filozófus szerint a kihagyás még inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy Istent keresse az események mögött.
Eszter könyvének története száz évvel azután kezdődik, hogy a Babiloni Birodalom lerombolta a salamoni templomot, és elhurcolta a zsidókat. Közben birodalmi váltás történt, a perzsák legyőzték Babilont, és a zsidók egy része elkezdett visszatérni Jeruzsálembe. Azonban nagyon sokan szétszórva maradtak a Perzsa Birodalomban. A könyv történelmi elhelyezésével kapcsolatban sok a vita mind a keresztény, mind a zsidó bibliakutatók körében. A történet Ahasvérus király udvarában játszódik, és a legtöbb tudós szerint a név vagy Xerxészre vagy pedig Artaszerxészre utal. Az elhelyezés azért okoz nehézséget, mert az eddig megtalált perzsa források nem említik Eszter királynét.
A történet Susán (Szúza) városában játszódik, és bepillantást enged az ókori perzsa udvar működésébe. Ahasvérus király az első fejezetben elbocsájtja feleségét, Vástit, ezért a birodalomban összegyűjtik a legszebb fiatal lányokat, hogy közülük új feleséget válasszon magának az uralkodó. A zsidó Hadassát is kiválasztják, de ő nagybátyja, Márdokeus tanácsára eltitkolja zsidó származását, és felveszi az Eszter nevet. A könyv kiemeli Eszter szépségét, de ennél sokkal nagyobb hangsúlyt kap kedvessége, amivel megnyeri a felkészítésével megbízott személyeket, és később a király kegyét is. Ahasvérus király az összes jelölt közül Esztert választja ki királynéjának.
Bár a film- és könyvadaptációk gyakran romantikus színezetet adnak a történetnek, a valóságban egy fiatal zsidó lány számára egy pogány uralkodóval kötött házasság a törvényeinek megszegését jelentette. Valószínűleg követnie kellett férje vallását, és a perzsa udvar nem volt biztonságos hely senki számára. Ráadásul a perzsa királyok népes háremet tartottak.
Esztert kiszakították abból a sorsból, amire készült, és hosszú éveken keresztül nem kapott választ arra, hogy ez miért történt.
A könyvben a házasságot követően lép színre Hámán, a király egyik főembere, aki Márdokeus iránti gyűlöletből (a férfi szerinte nem ad neki kellő tiszteletet) ki akarja irtani a zsidókat. Ez az első történelmi eset, amikor az állam támogatásával el akarták törölni a zsidóságot a föld színéről. Hámán nagy összegért cserébe megkapja az engedélyt a Perzsiában élő zsidóknak a legyilkolására. Sorsot vet, és egy adott napra tűzik ki a mészárlás időpontját. A rendelet megdöbbenti a várost, és Eszter királynéhoz is eljut a hír. Márdokeus felszólítja az unokahúgát, hogy kérjen kegyelemet a királytól. Itt hangzik el a sokat idézett mondat: „Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!” (Eszter könyve 4:13-14. Károli fordítás).
Eszter teljesíti nagybátyja kérését annak ellenére, hogy ez az életébe is kerülhet. Ugyanis az akkori perzsa törvények szerint az uralkodó elé csak az mehetett be, akit hívattak, és a hívatlan vendéget halállal büntették. Eszter könyvének leírása szerint ekkor a királyné már egy hónapja nem találkozott az uralkodóval, és ismerve elődje történetét, nagy kockázatot vállalt azzal, hogy hívatlanul megjelent a király előtt. Azonban Eszter kegyelmet talált az uralkodó előtt. A királyné bölcsen előkészítette a leleplezést, s a megfelelő pillanatban egy lakomán szembesítette a királyt Hámánnal és azzal, hogy ő is zsidó, akinek az élete veszélybe került a főember miatt. A király haragra gerjedt, kivégeztette Hámánt, és törvénybe foglalta, hogy a zsidók megvédhetik magukat.
Ennek a fordulatnak az ünnepe a Purim, amelyet a zsidóság már 2500 éve ünnepel.
Az ünnepen felolvassák Eszter könyvét, jelmezekbe öltöznek és felvonulásokat tartanak. Hagyománya van a purimi színjátéknak is, amely során különleges olvasatokban adják elő a történetet. Eliezer Segal zsidó ünnepekről írt könyvében leírja, hogy ezeknek az előadásoknak az eredete a középkorig nyúlik vissza, majd a német zsidóság egy külön műfajt hozott létre belőlük, amit Purim Spielnek neveztek. Ma a Purim egy vidám ünnepély, amely a Gergely-naptárban általában február-márciusra esik.
A Biblia-kritika műfajának megjelenése óta minden bibliai könyv történelmi hitelességét kétségbe vonták már. Ez vonatkozik Eszter könyvére is. Pedig nagy gonddal megfogalmazott történeti könyv, amelynek feljegyzője külön utal a perzsa évkönyvekre mint bizonyítékokra, amelyekben fellelhető a történet. Sajnos az ókori források hiányossága miatt perzsa szövegforrásban eddig nem leltek rá Eszter és Márdokeus történetére. De hozzá kell tenni, hogy számtalan ókori eseményt elfogadnak megtörténtként annak ellenére, hogy mindössze egy forrásban szerepelnek. Azonban a Bibliával szemben mindig nagy volt az elfogultság, erről már a zsidó történetíró, Josephus Flavius is panaszkodott.
A perzsiai zsidóság megőrizte azt a helyet is, ahol a hagyomány szerint Eszter és Márdokeus nyugszik. A sír a mai napig megtalálható Iránban, bár a zsidó tudósok is vitatják a hitelességét.
A mi kultúránkban már nem divatos a bibliai szereplőkre példaképként tekinteni, ami gyakran abból fakad, hogy az emberek nem is ismerik a Biblia könyveit. Pedig Eszter példája mindenki számára inspiráló lehet. A kereszténységnek sajnos az évszázadok során voltak időszakai, amikor Hámán szerepét játszotta a zsidósággal szemben, azonban a történelem során még soha nem állt ilyen közel egymáshoz a két vallási közösség, mint ma. Ennek talán egyik oka, hogy a zsidók és keresztények egy erősen szekularizált világban próbálnak boldogulni, miközben követni szeretnék saját hitüket és hagyományaikat. Eszter ilyen szempontból is példát nyújthat, hiszen neki is egy ellenséges közegben kellett kiállnia a népért és a hitéért.
Felhasznált irodalom:
Yoram Hazony
Biblia-fordításokról
Eliezer Segal
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
