Egy bokszkesztyűvel kezdődött a sikertörténet egy 400 fős faluban

Szikszón járunk, egy bemutatógálán. A meghívóban boksz szerepelt, de valójában muay thai-ról (a köznyelvben thai boxról) van szó. A bemutatón hamar kiderül, hogy Krisztiánra külön figyelnek: az edzője benne látja az egyik legnagyobb tehetséget. A cikk írásakor épp egy újabb nagy megmérettetésre készül.

Jelenlét Pont: egy ház udvarral

Bódisné Bús Éva, az Ökumenikus Segélyszervezet vizsolyi központvezetője a Felzárkózó Településekről (FeTe) mesél nekünk. Arról a programról, amely 2019-es indulása óta az ország 300 leghátrányosabb helyzetű településének felzárkóztatását célozza. Az Ökumenikus Segélyszervezet az északi régióban tíz településen van jelen, köztük Léhen is. A faluban Jelenlét Pont működik, ami tulajdonképpen egy ház udvarral, ahol a szakemberek nem egyszerűen programokat szerveznek, hanem valóban jelen vannak a helyiek mindennapjaiban.

„Az Ökumenikus Segélyszervezet Kapaszkodó programja több mint egy évtizede fut, melyen keresztül számos fejlesztő- és élményprogramot tudunk megvalósítani a Jelenlét Pontokon is. Vállalati partnereinek szponzori támogatásaiból pedig olyan kezdeményezések valósulhatnak meg, mint ez a bokszprogram. Decemberben indult, február végéig tartott, és most jutottunk el oda, hogy zárógálát is tudtunk szervezni” – mondja Éva.

A segítők több területen is jelen vannak a gyerekek életében. 

Logopédus, pszichológus, gyógypedagógus is dolgozik velük, és a segítség sokszor egészen gyakorlati formát ölt: ügyintézést, önéletrajzírást, állásinterjúra való felkészítést, utazás megszervezését – és közben közösségépítést is.

Ha valakit behívnak egy interjúra, és nem tudja megoldani az utazását vagy a megfelelő megjelenést, akkor Éváék ebben is segítenek. „De fontos, hogy nem adományozunk. Nem azért vagyunk ott. A fókusz a fejlesztésen van” – teszi hozzá a központvezető. 

Az integrációban fontos szerep jut a diagnózis-alapú felzárkóztatásnak, ami azt jelenti, hogy a programokat mindig a helyi körülményekhez kell igazítani. Korábban is voltak alkalmak, amikor a falubeliek összejöttek, de ezek nem voltak rendszeresek. A Jelenlét programmal viszont tudatosan szervezett közös alkalmak is megjelentek.

A falu negyede gyerek

Mintegy száz kiskorú él a faluban, ahol– Horváthné Vigh Alíz, a léhi Jelenlét Pont programvezetője szerint – a gyerekek lettek az elsődleges kapocs a közösség tagjai között. A gyerekeknek szervezett programokban a család többi tagja is örömmel részt vesz.  

„A gyerekek nagyon ragaszkodóak. Tudnak szeretni, és igénylik is, hogy mi is kimutassuk feléjük a szeretetünket. Egy ölelés vagy egy mosoly nagyon sokat jelent nekik, amit örömmel vissza is adnak” – erősíti meg Alíz mindazt, amit Léhen én is tapasztalok. 

A Jelenlét Pont mindennapjai sokfélék: a tanulássegítésnek, kézműves foglalkozásoknak, kirándulásoknak, közös főzésnek is van helye a programban. 

Van, aki Budapestre sem jutott el korábban

A szikszói bemutató után mindannyian átmegyünk a léhi polgármesteri hivatalba, ahol megebédelhetnek a gyerekek.

„Igyekszünk olyan ételeket, például gyümölcsöket is elérhetővé tenni számukra, amelyek nem feltétlenül engedhetők meg nekik a mindennapokban. Belefér az édesség is, mert meg szoktuk ünnepelni a születésnapokat. Negyedévente tartunk egy közös alkalmat, és akik az elmúlt három hónapban születtek, azoknak készítünk tortát. Szeretnénk ezt a családias jelleget megtartani” – teszi hozzá Alíz, aki korábban családsegítőként és esetmenedzserként dolgozott, jelenlegi munkakörében azonban teljesen más típusú feladatokat kell ellátnia. 

„Ott inkább hatósági munkánk volt, itt pedig közvetlenül a családokat segítjük, közösséget építünk, támogatjuk a tehetséges gyerekeket, és igyekszünk megnyitni nekik a világot. 

Van olyan gyerek, aki még nem ült vonaton 10–11 évesen, vagy nem volt Budapesten. Amióta itt vagyunk, jártunk a Parlamentben, a Duna-parton, a Lánchídnál. 

Ezek akkora élmények voltak nekik, hogy azóta is emlegetik. Most a Pénzmúzeumba készülünk” – újságolja a segítő, majd arra is kitér, milyen fontos része a programnak az önkormányzati támogatás.

Léh polgármestere, Szemán Károly a bemutatóra is ellátogat, még az irodáját is rendelkezésünkre bocsájtja a beszélgetésekhez. „Karcsi bácsi” igazi lokálpatrióta, aki a faluban született, és immár húsz éve tölti be ezt a tisztséget. 

A gyerekek ötlete volt a boksz

Ebben a családias közegben fogant meg a boksz ötlete is, ami a gyerekek fejében született meg. Kezdetben huszonegyen vettek részt benne, végül tizenkettő–tizenöt gyerek maradt a programban. A foglalkozásokat a szikszói Oroszlánszív Küzdősport Egyesület vezetője, Józsa Sándor tartja. Most egy vasútállomás épületében van az edzőtermük, ahová nemrég költözhettek be.

„A sportcsarnokban kezdtünk, de ha ott éppen foci volt, kiszorultunk a folyosóra. Aztán mentünk a kultúrházba, utána egy 35 négyzetméteres fodrászatot béreltünk. Húsz gyereknek ott edzést tartani… hát, nem volt egyszerű” – emlékszik vissza az edző. 

Az új, 150 négyzetméteres teremben van lány- és fiúöltöző, zuhanyzó, mosdó – és még egy kisebb szertár is elfért. A küzdőtér nagyjából 90 négyzetméter. Az edző elmondása szerint az első edzéseken még nehéz volt különbséget tenni a gyerekek teljesítménye között. 

„Kaptam egy névsort, majd arra kértek, hogy figyeljem, ki teljesít kiemelkedően. Az elején nem derült ki semmi. 

Aztán feltűnt egy 10–11 éves vékony, de a korosztályában magas fiú. Nagyon szorgalmas volt. Azóta is jár edzésre, és jó eséllyel versenyző lesz belőle” – méltatja Krisztiánt a tanára.

Körülbelül tíz edzés után Sándor már külön is foglalkozott a tehetséges fiatallal.  

„Nyolc éve járjuk a versenyeket. Folyamatosan vannak muay thai tornák, profi gálák. Minden évben van magyar bajnokunk, többen bekerülnek a válogatottba, és nemzetközi versenyeken is indulnak. Tavaly Törökországból egy ezüst- és egy bronzérmet hoztak” – számol be az eredményekről a szakember. 

A sportolás kemény, de szigorú szabályok szerint zajlik: földre vitelig megy a küzdelem. „Ha valakit kibillentek az egyensúlyából és elesik, az szabályos, de ott megállunk, megvárjuk, míg feláll. Vannak könyöktechnikák is, az már keményebb, de nálunk nincs sérülés. Védőfelszerelést használunk, és lépésről lépésre haladunk. Aki nem tud védekezni, az nem kap ütést” – magyarázza Sándor, aki szerint a versenyeken már nem féltik így a srácokat. 

Egy bokszkesztyűvel kezdődött

Krisztián története nem az edzőteremben kezdődött. Két éve a nagyobb testvére egy bokszkesztyűt vett neki. „Jó lesz neked bokszolgatni” – mondta.  Nemsokára csatlakozott a sportoláshoz Gergő, az unokatestvér is, akivel a bemutatón is párban voltak.

„Mindig azt kérdezte: anya, mikor lesz már edzés? Hazajött, elfáradt, de már azt várta, mikor kell újra menni” – meséli Krisztián édesanyja, aki azt is hangsúlyozza, milyen fontos, hogy a sportolás mellet ne szoruljon háttérbe a tanulás. 

A fiúknak példaképük is van: Francesco Morandi. Az olasz sportoló állóharcos stílusokban mozog, és a közösségi médiában is aktív. A srácok videókat néznek róla, figyelik a technikáját, és próbálják utánozni, amit látnak. 

„Benne van. Ez a boksz lényege” – mondja Krisztián arra a kérdésre, nem fél-e attól, hogy egyszer eltörik az orra vagy a bordája. Aztán gyorsan hozzáteszi, hogy ma már mindenre van védőfelszerelés.

„Van fejvédő, fogvédő… még tökvédő is” – teszi hozzá Gergő.

A fiúk Sanyi edzőt, vagy ahogy ők hívják, a Mestert, keménynek és szigorúnak tartják, de úgy érzik, éppen ettől jó az edzés. Azt mondják, érzik magukon a fejlődést. Erősebbek lettek, és ha feszültség van bennük, azt is inkább a teremben vezetik le.

Korábban nem tudták megfogalmazni, miben jók

Ez a két hónap nemcsak a sportról szólt. A boksz mellé mentálhigiénés foglalkozások is társultak, amelyeket Horváth Lili pszichológus tartott. Már egy éve dolgozik a programban, de arra hamar rájött, hogy a településen a problémák jelentős része nem egyszerűen lelki, hanem nagyon is szociális természetű.

A bokszoló csoporttal konfliktuskezelési és önismereti munkát végeztek. Az első reakciók még nyersek voltak. „Rögtön az volt a válasz, hogy a konfliktust pofonnal oldjuk meg. Ezt kellett valahogy átfordítani” – meséli a szakember, aki arról is beszámol, hogy az önismereti feladatoknál az is kiderült, milyen kevés szavuk van saját magukra.

„Nehéz volt nekik megfogalmazni, miben jók, mik az erősségeik. Ebből a szempontból nagyon jó volt a folyamat, mert egy kicsit többet fedeztünk fel magunkban” – teszi hozzá.

A tehetséget nem csak felfedezni kell

A két hónap rövid volt, ebben mindenki egyetért. De valami mégis történt. Az anyák szerint a gyerekek komolyodtak, fegyelmezettebbek lettek. Büszkék a gyermekeikre, de aggódnak is értük. 

„Persze, hogy féltem. De ha ő szeretné, nem akarom eltántorítani” – mondja Krisztián édesanyja. 

A program nemcsak a tehetségkutatásról szól, hanem arról is, hogy megvannak-e az eszközei arra egy gyereknek, hogy kibontakozzon. 

Krisztián édesanyja ezt nagyon egyszerűen fogalmazza meg: „Őszintén megmondom, nem tudtam volna megoldani. Az utazás, az idő… nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt így megszervezték.”

Ebben a mondatban talán az egész program értelme benne van: nem az, hogy valaki bokszolhat, hanem hogy egy gyerek előtt egyszer csak megnyílik valami, ami addig elérhetetlen volt. Léhen most Krisztiánon van a fókusz, de Éva szerint nem ő az egyetlen gyerek, akire ráirányul a figyelem. Most azon dolgoznak, hogy tehetségprogramokat indítsanak: bokszot, zenét, néptáncot tanítanának attól függően, hogy mire van igény. 

A kérdés nem az, hogy a szegényebb régiókban is élnek-e tehetséges gyerekek. Tudjuk, hogy igen. A kihívás inkább arról szól, hogy megkapják-e azt a támogatást hosszú távon, ami lehetővé teszi számukra a kiteljesedést. Hogy lesz-e, aki kifizeti az edzést, az utat, a nevezést, a felszerelést.

Hogy a vékony, magas fiú, akire most felfigyeltek, megélheti-e a sikertörténetét. És ki tudja, egyszer talán majd lesz egy érem is, amit elő lehet venni, meg lehet mutatni. És büszkének lehet lenni rá.

Az Ökumenikus Segélyszervezet 2019 második felében kapcsolódott be a Felzárkózó települések kormányzati program megvalósításába, amelyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinál. A program 2019-ben 31 településen indult nyolc szervezet részvételével, mostanra mintegy 300 településre terjed ki.
Az Ökumenikus Segélyszervezet a program keretében jelenleg 27 településen végez közösségfejlesztésen alapuló felzárkóztató tevékenységet: Lakócsa, Kastélyosdombó, Gadány, Lábod, Nemesdéd, Nikla, Somogysámson, Somogyvámos, Tarany, Vizsoly, Boldogkőújfalu, Nagykinizs, Drávagárdony, Felsődobsza, Pusztakovácsi-Kürtöspuszta, Pere, Felsőregmec, Novajidrány, Zádor, Somogyfajsz, Rinyaszentkirály, Iharos, Iharosberény, Görgeteg, Kázsmárk, Léh és Rásonysápberencs.
A megvalósítás helyi színterei a Jelenlét Pontok, amelyek az azonnali segítségnyújtás mellett hosszabb távú társadalmi és gazdasági felzárkóztatási folyamatokat támogatnak. A tevékenységek közé tartoznak gyermek- és közösségi programok, prevenció, pályaorientáció, valamint munkaerőpiaci, lakhatási és egészségügyi támogatások.