Edzés felnőtteknek: Mesetréning!
Ki az a felnőtt, aki meséket olvas magának?! Mi vesz rá egyáltalán egy felnőtt embert, hogy mesés kötetet vegyen a kezébe, de ne a gyerekének olvasson fel belőle? Nem, most nem a profi meseírókra gondolok, akiknek munkaköri kötelesség a mesekönyvek forgatása. Arra gondolok, hogy a népmesék nem is olyan régen még a felnőttek „pszichológusai” voltak. Amikor a pszichológia még nem volt hivatalos tudomány, és a városi kultúra sem hitette még el az emberekkel, hogy csak az létezik, ami a két szemükkel látható. Ebben a nem is olyan távoli időben az emberek még tudták, hogy az Élet nevű társasjátékhoz a szabályokat megtalálják a mesékben. Ezt a tudást hozta vissza a meseterápia, amikor a világ különböző részein újra feltámadt az igény, hogy megbízható, emberi forrásokból tanulhassuk újra jól játszani a saját, komoly élettörténetünket. Erre a komoly játékra edz a Mesetréning című könyv is, amely egy 31 napos önismereti program. Mesék, mesekalauzok és gyakorlatok segítenek látni, ami a szemnek láthatatlan.
Kép: Végh-Fodor Mónika
Ami a szemnek láthatatlan? Ha figyelünk egymásra, meglátjuk egymás szemében a könnyet, az öröm csillogását, a kéz remegését, a zavart félrenézést is. De figyelünk-e egymásra? Figyelünk-e önmagunkra? Halljuk-e a belső hangunk? Halljuk-e az égi hangot? Most, adventben ideje van a kérdéseknek. Ideje van az elcsendesedésnek és a válaszaink megtalálásának.
Az adventi koszorú fényénél rádöbbenhetünk arra is, hogy mesevilág az életünk. Persze a mesékben sem csak győzelem és diadal van. Van probléma, van találkozás a sárkányokkal, van küzdelem, van félelem, vannak nehéz idők.
De mindezeken át, ha a mesék szimbolikus nyelvében olvasunk, akkor megtanulhatjuk, hogyan lehet részünk a győzelem. A saját ügyeinkben. Mert a mesebeli királyság sosem földrajzi vagy politikai értelemben vett királyság, hanem az életünk királysága. Én ezért szeretem a meséket, és ezért lettem a meseterápia elkötelezettje.
De hogyan lettem meseolvasó?
Nem lennék meseterapeuta-mesetréner, ha nem tapasztaltam volna meg a mesék erejét a saját életemben. Mindaddig azonban, amíg távolságtartással olvastam és hallgattam őket, nem tudtak segíteni. Aztán megbetegedett az Édesapám, és néhány hónap múlva már nem mondhattam soha többé: „Papi!”, „Papi, ne már!”. Furcsa kapcsolat volt a miénk. A rajongva szeretésnek egy szemérmes formája. Amikor elment, hirtelen szürke és hideg lett a világ. Nem tudtam örülni a nyári napsütésnek, a Balaton kékeszöld vizének, semminek. Meséket olvastam. Sokat. És elkezdett kirajzolódni az, amit egyébként a hitemből tudtam: az örökkévalóság.
Az elengedés nehéz útja volt az első, amit a népmesékkel jártam végig.
Kis idő múlva várandós lettem a kislányunkkal. A létezés mélységeit és magasságait, szélességeit és tágasságait tapasztaltam meg néhány hónap alatt. Most az életre, az új életre kellett fókuszálnom.
Hogy a lelkem is rátaláljon az anyaságra, ebben is a mesék segítettek.
Emlékszem a fordulat pillanataira is: egy ljubjanai kávéház teraszán ültem. A Hófehérke története zakatolt bennem, és összeállt mindaz, amivel az új életszakaszt el tudtam indítani. A folyóparti kávézó asztalához még csak nőként ültem le, de már – lélekben is – anyaként álltam fel. Ez az út gyönyörű, és minden feltett kérdésével a mesékhez tudok kapcsolódni, és onnan erőt és útmutatást nyerni. Manapság már, persze, a „hogyan neveljek jól”, „hogyan legyek jó és szerető szülő”- ügyekben jönnek a válaszok.
Végh-Fodor Mónika
Nyilvánvalóvá válik, hogy a népmesék nagyon korszerűek. Mert kortalanok. Tudják azt, amit a legbölcsebb gyermeknevelési szakkönyvek.
Csak jól kell olvasni őket. Ezért is választottam a Mesetréning meséi közé olyan meséket is, amelyek fókuszában a gyereknevelés áll.
Nincs olyan életterület, amellyel ne foglalkoznának a népmesék.
A könyvben is azt mutatom meg a programban, hogy a mesék úgy segítenek hozzá a harmonikus élethez, hogy nincs számukra tabu téma. Vannak népmesék, amelyek átvilágítják a pénzhez való viszonyunkat, és a pénzügyeink optimalizálásához adnak ötleteket, de ugyanilyen világosan segítenek abban is, hogy leszámoljunk a párkapcsolati illúzióinkkal. Illúziók helyett utat mutatnak a pártalálás és a jó házasság titkai felé. Tehát nincsenek is titkok. Legalábbis az élet földi dimenzióiban, a gyakorlati élet kérdéseiben nincsenek. A vastag, nehezen megnyitható szimbólumok az égi világ felé mutatnak, de ezek a mesei motívumok is azt erősítik, hogy a szemnek láthatatlan világ nagyon is létezik, sőt, meghatározó a befolyása a szemmel láthatókra.
Karácsonyra várva belekezdeni egy lelki edzésbe jó választás.
A vaníliás kiflik és bejglik sütéséhez idő kell, a lakásnak is ünnepi fényben kell pompáznia, mégis hagyjunk az előkészületek között arra is időt, hogy a lelkünk ünnepi fénybe öltözzön. Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, ha naponta 15–20 percet magunkra fordítunk, befelé figyelünk. Akár a kávé melletti időt is felhasználhatjuk erre, de még a napi utazási időbe is beleférhet.
Mesét olvasni, mesetréningezni bárhol, bármikor lehet. Az eredmény pedig mindig, mindenhol látható lesz. A szenteste nyugalmában, békéjében is.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
