A „pakisztáni Teréz anya”, akiről kórházat is elneveztek Karacsiban
Különös párhuzam állítható az Uganda leprásait gyógyító lengyel dr. Wanda Błenska – akit szeptemberi írásunkban mutattunk be – és a Pakisztánban több mint fél évszázadon keresztül szolgáló német dr. Ruth Pfau között. Mindkét orvosnő fiatalon élte át a második világháborút, ami meghatározta életre szóló elköteleződésüket az emberi szenvedés enyhítése iránt.
Isten választotta őt magának
Ruth 14 éves volt, amikor átélte Lipcse bombázását 1943. december 4-én éjjel, s a ház azon része, ahol éltek, lakhatatlanná vált. Kisöccse nem sokkal a pusztítás után meghalt. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: „Ha bármilyen értelmet adok ezeknek az éveknek, akkor ez csak az lehet, hogy felkészülés volt arra, hogy másokon segítsek.” A háborút követően, 1948-ban két napon és éjszakán át gyalogolva átszökött a nyugati zónába, majd kitűnő eredményeivel felvételt nyert a mainzi egyetem orvosi karára.
Időskorában adott interjúiban mosolyogva emlékezett vissza romantikus kapcsolataira és arra a pillanatra, amikor udvarlója megkérte a kezét Marburgban, ahol klinikai gyakorlatát végezte.
A fiatal nő gondolkodását ekkorra már alapjaiban megváltoztatta egy idős holland, zsidó hölggyel kötött ismeretség. Az asszony alig néhány évvel a koncentrációs táborból való szabadulása után a keresztény szeretet és a megbocsátás hirdetésének szentelte magát.
Amikor Ruth megkérdezte tőle: „Hogyan lesz valaki keresztény?”, az idős asszony így válaszolt: „Imádkozással.” Az evangélikus hitben keresztelt Ruth 24 évesen, 1953-ban katolizált, így a Landgrafen kastély falánál történt leánykérésre már ezekkel a szavakkal mondott nemet: „Sajnálom, Günther, de egyszerűen nem tehetem, más hivatásom van.” Hamarosan belépett a Mária Szíve Leányai katolikus szerzetesrendbe. Apja nem helyeselte a döntést, de anyja mellette állt. Elhívására később így emlékezett: „Mert nem te vagy az, aki meghozta a döntést. Isten választott téged magának.”
Több tízezer pakisztáni leprás életét mentette meg
A fiatal szerzetesnővér belgyógyászati és szülész-nőgyógyász szakvizsgát tett. A rend Dél-Indiába küldte, azonban az elhúzódó vízumprocedúra miatt a pakisztáni Karacsiban rekedt. Alig értett angolul, de alapfokú francia nyelvtudása elég volt ahhoz, hogy barátságot kössön Benerice Vargas nővérrel, egy mexikói gyógyszerésszel, aki elvitte magával a McLeod Road melletti nyomornegyedbe, ahol a magukra hagyott leprások kolóniája élt nyitott csatornák és hemzsegő patkányok között. „Az az egy látogatás arra indított, hogy életem egyik legfontosabb döntését hozzam meg.” Ruth nővér megrendültségében kérelmezte, hogy Pakisztánban szolgálhasson, és az akkor gyógyíthatatlannak tartott leprásokat kezelhesse.
„Az első beteg, aki miatt elhatároztam magam, egy fiatal férfi volt, egykorúak lehettünk. Én akkor még nem voltam 30 éves. A férfi négykézláb mászott be az ambulanciára, és úgy viselkedett, mintha teljesen normális lenne, hogy valaki kézzel-lábbal kúszik a mocsokban.”
A szerzetesnővérek missziója 1956-ban kezdődött a telepen. Rendelőt nyitottak, ahol megvizsgálták a betegeket, gyógyszereket osztottak, egyúttal megműtötték a leprások lábujj- és ujjcsontjait. Nem volt sem áram, sem folyóvíz. Amikor havonta már mintegy 2500 beteget láttak el, a rend kapott egy épületet a város közepén, s később egy laboratóriumot is létesítettek. Ruth Pfau teljes szervezeti átalakulást ösztönzött, és mindent megtett a legmodernebb gyógyászati módszerek bevezetéséért. 1961-ben dr. Zarina Fazlebhoy bőrgyógyász lett az első pakisztáni állampolgár, aki csatlakozott a gyógyítók csapatához. A programot 1963-ban egy Karacsi szívében lévő kórházba helyezték át, a kórház a Marie Adelaide Lepra Központ (MALC) nevet kapta. A klinikára Karacsi egész területéről és Pakisztán más részeiből, valamint a szomszédos Afganisztánból érkeztek betegek.
Az első szakképzést 1965-ben indították el, 1968-ban pedig javaslatot nyújtottak be a kormánynak egy nemzeti lepraellenes programra. Ez azonban a bürokratikus útvesztők miatt csak 1984-ben indulhatott el. Pfau doktornő és csapata szakértelmének és erőfeszítéseinek köszönhetően a célt mindössze tizenkét év alatt, 1996-ra sikerült elérni, amikor a WHO jelentése szerint Ázsiában elsőként Pakisztánban fékezték meg sikeresen a lepra terjedését. A központ ma már a leprás betegek beutaló kórháza, van szemészeti osztálya, és a leprával rokon tuberkulózis kezelésére is szakosodott, a gyógyítást és a gyógyszeres kezelést pedig ingyenesen biztosítják. Végtagvesztett emberekkel is foglalkoznak, például Afganisztánból is fogadnak olyan betegeket, akiket aknák csonkítottak meg. Van egy szociális részleg is, ahová az emberek anyagi segítségért fordulnak. A központ több mint 80 fekvőbeteget tud fogadni, és havonta átlagosan 1600 ambuláns beteget lát el. Az országszerte működő 157 leprakezelő állomással együtt összesen 850 alkalmazottja van. Az eddig kezelt több mint 41 ezer leprás emberből több mint 35 ezren gyógyultak meg.
Keresztény ablak a muszlim testvérek felé
A lepra gyógyulási folyamatának leglényegesebb szakasza érdekében a központ rehabilitációs programot indított, ahol a leprás betegek családjait tanácsokkal látják el. Itt a hangsúlyt a betegséggel kapcsolatos tudatosságra és megértésre helyezik. Dr. Pfau a kórházban adott munkát néhány gyógyult betegének, akik őrként, takarítóként vagy éppen konyhafőnökként dolgoztak. A nagy gyógyszergyártó cégek ingyenesen biztosítják a gyógyszereket, a Karacsi Elektromos Művek pedig ingyen adja az áramot.
Ruth Pfau szerzetes-orvos több mint 50 ezer beteget kezelt – úgy vélte, ha elsőre nem fertőz a betegség, akkor később sem támad meg. Egész Pakisztánt bejárta, a legtávolabbi vidékekre is elment, ahol nem voltak egészségügyi létesítmények a leprás betegek számára.
Sok család rejtegette leprás rokonait, vagy közeli barlangokba űzték őket, hogy a családot ne kergessék el a faluból, hiszen mindenki rettegett a fertőzéstől.
Előfordult, hogy férfiak gumibottal fenyegették, amikor a női betegeket ellenőrizte. Missziója érdekében Pfaunak szorosan együtt kellett működnie a pakisztáni kormányzattal. 1979-ben az Egészségügyi és Szociális Jóléti Minisztérium lepraügyi tanácsosává nevezték ki, 1988-ban pedig megkapta a pakisztáni állampolgárságot. Az országhoz fűződő kapcsolatát egy ironikus hasonlattal jellemezte: „Olyanok vagyunk, mint egy pakisztáni házasság. Ez egy elrendezett házasság volt, mert szükség volt rá. Mindig és kizárólag egymással veszekedtünk. De soha nem tudtunk elválni, mert túl sok gyerekünk volt.” Voltak nehéz idők, amikor eladta néhány kitüntetését, hogy a pénzt betegei kezelésére fordíthassa.
Ruth Pfau nővér szerint a leprások érdekében végzett munka „keresztény ablak muszlim testvéreink felé, egy lehetőség arra, hogy egy közösen végzett szolgálatban felfedezzük, hogy több köt minket össze, mint amennyi elválaszt.” Azt vallotta, hogy amikor a különböző vallású és etnikumú emberek elkötelezik magukat, hogy csapatként dolgozzanak együtt, Isten csodákat tesz általuk. Hangsúlyozta, hogy „az ő” eredményei tulajdonképpen csapatmunka és Isten kegyelmének a gyümölcsei. Amikor arról kérdezték, hogy német nőként hogyan tudott szót érteni a pakisztániakkal, azt válaszolta:
„Ha Isten kiválaszt téged, akkor megkönnyíti a dolgodat. Valójában nem hiszem, hogy sikerült volna, ha nem lennék apáca.”
Ott jelent meg, ahol más nem segített
A nővér a pakisztáni politikai berendezkedés tekintetében nem volt optimista, hiszen maga is hangoztatta, hogy a politikai átalakulás előfeltétele az oktatás reformja lenne. A régió más országaihoz hasonlóan a keresztények helyzete Pakisztánban is a katonai rezsimek idején volt stabilabb. Kevéssé ismert tény, hogy a pakisztáni szekuláris elit gyermekeit az ’50-es és ’60-as években keresztény missziós iskolákban oktatták; Benazír Bhutto, a 2007-ben merénylet áldozatává lett pakisztáni miniszterelnök asszony is szerzetesnővérek iskolájába járt.
A szerzetes orvosnő közmegbecsülésnek örvendett választott hazájában. 2006-ban, 77 éves korában lemondott a lepraközpont igazgatói tisztségéről, de továbbra is részt vett a gyógyításban és a szervezőmunkában. Egy szobában élt a központban, reggel 5-kor kelt, hogy elvégezze a reggeli zsolozsmát, 8 órától a betegeket ápolta, és a kormányzati hivataloknak referált. A segélyezési munkában is élen járt, valahányszor katasztrófa sújtotta az országot. A 2000-es beludzsisztáni szárazságtól kezdve a 2005-ös kasmíri földrengésen át a 2010-es áradásig minden alkalommal segítette a rászorulókat. Segélyezési munkája kifejezetten a kisebbségekre, illetve a lakosság azon rétegeire összpontosított, akikről a nagy jótékonysági szervezetek nem vettek tudomást. Munkatársaival együtt menekülttábort épített, sátrakkal, élelemmel, vízzel, gyógyszerekkel és egy iskolával látta el a kitelepítetteteket. „Csak olyan táborokba megyünk, ahol valamilyen okból senki más nem hajlandó, nem képes, vagy soha nem gondolt arra, hogy segítsen.”
A térségben uralkodó feszültségeket jól jellemzi, hogy a szerzetes-orvosnő imáiban kérte, hogy ne erőszak áldozataként haljon meg.
Egy másik kívánsága az volt, hogy elhunyta után a betegei elbúcsúzhassanak tőle. Pfau doktornő négy könyvet írt pakisztáni munkájáról, egyet „To Light a Candle” (1987) címen angolra is lefordítottak. 2017-ben, 88 éves korában hunyt el Karacsiban. Temetésén a legmagasabb állami tisztségviselők képviseltették magukat. A Karacsi Központi Kórházat róla nevezték el, halála évfordulóján bélyeget bocsátották ki arcmásával, lakrészében pedig múzeumot alakítottak ki. Nem tagadta, hogy néha elgondolkodott azon, milyen élete lett volna Németországban, de úgy érezte, hogy „a szolgálatnak elkötelezett élet megvédi a lelket a sebektől. Ez Isten működése.”
Felhasznált irodalom:
- https://www.bbc.com/news/world-south-asia-11666299
- https://dailytimes.com.pk/121206/master-of-her-own-destiny-saviour-of-others/
- https://tribune.com.pk/story/676329/the-magic-healer
- https://www.dahw.de/organisation/geschichte/vorbilder/ruth-pfau-mutter-der-leprakranken/ruth-pfau-lebenslauf.html
- https://www.ucanews.com/story-archive/?post_name=/1999/10/01/nuns-leprosy-service-a-christian-window-to-muslims-karachi-pakistan-ucan-a-german-catholic-nun-was-feted-on-her-70th-birthday-for-her-ongoing-work-to-eradicate-leprosy-in-pakistan-a-service-that-she-s&post_id=14531
- https://www.dawn.com/news/1094184
- https://www.nytimes.com/2017/08/15/world/asia/dr-ruth-pfau-savior-of-lepers-in-pakistan-dies-at-87.html
- https://tribune.com.pk/story/1477955/pakistani-lepers-messiah-dr-ruth-pfau-passes-away
- https://www.youtube.com/watch?v=rMkN-j0tNeA
- https://www.dawn.com/news/182236/woman-of-the-year-honour-for-dr-ruth-pfau
- https://hu.euronews.com/2017/08/19/eltemettek-pakisztanban-ruth-pfaut
- https://en.dailypakistan.com.pk/20-Aug-2017/sindh-govt-renames-karachi-s-civil-hospital-after-dr-ruth-pfau
- https://www.dawn.com/news/1386208/private-residence-of-dr-ruth-pfau-converted-into-a-museum
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A leprát övező évezredes sötétségben a Lepramisszió munkája olyan, mint egy világítótorony
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Szia, doktor Risár, emlékszel? Te operáltál!” – Tízezrek látását adta vissza dr. Hardi Richárd szemészorvos Kongóban
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Úgy éltek, mint az állatok, de úgy halnak meg, mint az angyalok” – Teréz anya fényt vitt Kalkutta nyomornegyedeibe
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
