„A gyógyszer ott kezdődik, hogy leülök a kertben” – Egy magyar kutató, aki húsz éve visszajár az indiánokhoz

Miért kezdtél gyógynövényekkel foglalkozni?

Szerettem volna felfedezni valamelyik betegség ellenszerét. Gyerekkoromban úgy éreztem, hogy ehhez el kell mennem a dzsungelbe, ott majd megismerek egy izgalmas növényt, amit az indiánok gyógyításra használnak, és a laborban találok benne egy hatóanyagot, amelyből aztán lehet gyógyszert fejleszteni.

Akkor te gyógynövénykutatóként sem a gyógyszer­ellenes csapatot erősíted.

Én inkább azt mondom, hogy kezeljünk minden szert a helyén. Sokan gondolják a gyógynövényekről, hogy nincsenek mellékhatásaik, pedig dehogynem. Sőt vannak olyan növények, amelyeknek a hatáserőssége megegyezhet a szintetikus gyógyszerekével. Például egy jó minőségű orbáncfűkivonat oldja a szorongást és segít a depresszió ellen, tehát a hatása hasonló lehet a szintetikus antidepresszánsokéhoz, ám jó tudni, hogy bizonyos gyógyszerekkel együtt szedve – mint a fogamzásgátlók – csökkenti azok hatását. Persze ismerünk olyan gyógynövényeket is, amelyek már-már az élelmiszernövény kategóriába sorolhatók a mellékhatások hiánya miatt, mondjuk a citromfű vagy a galagonya, ezeket akár mindennap, éveken keresztül fogyaszthatjuk. 

A galagonya vérnyomáscsökkentő hatása folyamatosan fogyasztva működik, egyre több olyan orvost ismerek, akik nem írnak föl rögtön gyógyszert, hanem a galagonyakúrát is lehetőségnek tartják.

Sokszor jobban bízunk a gyógyszerekben, hiszen ki­adagolják őket, és tesznek melléjük egy hosszú betegtájékoztatót. Úgy érezzük, a gyógynövényeket nem ellenőrzik annyira, nincsenek kellően kipróbálva. 

Százhetven olyan gyógynövény van Magyarországon, amelyek a hivatalos VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben ­szerepelnek, és ismert a napi dózisuk, a terápiájuk hossza, nagyjából tisztában vagyunk a mellékhatásaikkal és a lehetséges gyógyszerinterakcióikkal is. Persze ezeknek a fajoknak is létezhetnek olyan tradicionális alkalmazásaik, amelyek nincsenek annyira kipróbálva, ezért nem kerültek be a hivatalos felhasználások közé. Illetve vannak olyan növények, amelyek esetében nem szükségesek a klinikai vizsgálatok, hiszen a tradicionális alkalmazásuk, biztonságosságuk annyira meggyőző, hogy vizsgálatok nélkül is a gyógyszerkönyvbe kerülhettek. Például a medveszőlőlevél, amelyet már több száz éve is húgyúti problémák kezelésére használtak mindenütt, ahol csak megterem: Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában. Itt az őslakosok is előszeretettel alkalmazták.

Elég nehéz elképzelni, amint hosszú évtizedek, évszázadok során rájönnek, hogy valami jó valamire. Mintha tűt keresnél a szénakazalban…

Ha azt gondoljuk, hogy kísérleti alapon, vagyis egyesével próbálták ki ezt a rengeteg gyógynövényt, amelyet ma ismerünk, akkor nem igazán jön ki a matek. Tény, hogy a természet közelében élő ember kapcsolata sokkal erősebb a természettel, és hozzá nemcsak bal agyféltekés módon, racionálisan közelít, hanem jobb agyféltekés intuitív módon is, mondhatjuk, hogy a növényekkel közvetlenül kommunikál.

Te éreztél valaha ilyen intuíciót?

Hűha! Ezt leírni egy újságcikkben…

Ma már beszélünk arról, hogy létezik intuíció, hogy a növények kommunikálnak egymással, és hogy puszta jelenlétük mérhető hatással van az ember egészségére.

Elképzelhetőnek tartom, hogyha ráhangolódunk a természetre, közvetlenül is kaphatunk válaszokat. Nagy szükség volna arra a mai széteső világunkban, hogy személyes felelősséget tudjunk vállalni az egészségünkért. Talán mindenki megtapasztalta már, hogy mondjuk nagyon meg­kíván egy ételt, például a borsófőzeléket. Ez nagyjából azt jelenti, hogy abban van olyan tápanyag vagy akár hatóanyag, amelyre a testének éppen szüksége van. Az élelmiszernövényekkel nagyon jól gyakorolható, hogy feltesszük a kérdést a testünknek, vajon melyik ennivalóra van éppen szüksége, és azt fogyasztjuk el, amit éppen „sugall”. 

Erre érdemes hallgatni, de nagyon fontos fejleszteni is, mert ott van az az ösztön is, hogy együnk minél többet, hogy ne haljunk éhen. Arra a testünknek biztosan nincs szüksége, hogy hegyre-halomra faljuk a süteményt, bár a lelkünknek szüksége lehet némi plusz cukorra, mondjuk egy szakítás után. 

Gyakorolhatunk akár azokkal a gyógynövényekkel is, amelyekről tudjuk, hogy nem lehet számottevő mellékhatásuk, mondjuk citromfű, borsmenta, rozmaring vagy édeskömény. Ha nem óriási dózisban fogyasztjuk ezeket, hanem teaként csak egy-egy csészényit naponta, akkor nem árthatunk magunknak, és megérezhetjük, hogy a testünknek jólesett vagy nem. Az intuíció a mindennapos kísérletezés során fejlődik. Vegyünk fűszereket, próbáljuk ki, kóstoljuk meg vagy csak szagolgassuk őket, már ez alapján is ráérezhetünk, hogy a testünknek éppen mire van igénye. 

Kép

Dr. Hajdu Zsanett – Kép: Jónás Jácint

Ehhez képest mondjuk a dzsungelbéli sámán nemcsak a saját testére képes ráhangolódni, hanem másokéra is. Kimegy az erdőbe, és megkérdezi a növényeket, hogy „helló, melyikőtök tudna segíteni?”. De azért mindig ott van a racionális oldal is, vagyis kipróbálja, működik, nem működik, és ha működik, megjegyzi, továbbadja. Tehát ott is megjelenik a kísérlet mint alap. 

Milyen volt ennyi év után visszamenni Amazóniába?

Húsz év alatt a közösségek sokat változtak. Azt várnánk az indiánoktól, hogy éljenek indiánként a természet lágy ölén, legyenek kifestve, őrizzék a kultúrájukat, de ők is ugyanolyan emberek, mint mi, vágynak a modern dolgokra, hogy könnyebb legyen az életük. Már húsz éve is kaptak gyógyszereket különböző szervezetek támogatásával, és egy európai példát hozva nyilvánvaló, hogy gyorsabban hat az aszpirin, mint a fűzfa kérge, amelyből kinyerték anno a hatóanyagát. Macerásabb leszedni a fa kérgét, kiáztatni belőle a hatóanyagot, elkészíteni, meginni és várni a hatást, mint felnyúlni a polcra, levenni a tablettát és beszedni. Kinyílt számukra a világ, ott is van internet, telefon, a legtöbb embernek van valamennyi fizetése, és sokuk meg tudja tenni, hogyha valami komolyabb baj van, bemegy a városba, elmegy orvoshoz, és gyógyszert vásárol.

A változással a civilizációs betegségeket is „megnyerték”?

Azokban a közösségekben, ahol tényleg nincs kapcsolat a civilizációval, tényleg nincsenek civilizációs betegségek, például a cukorbetegség nem jellemző. A dzsungelben sok maniókagyökeret, babot esznek, a gyümölcsfélék között mondjuk a banán és a papaja alap, meg éppen az, ami érik, de nincs lehetőségük búzalisztet venni. Viszont ott, ahol én kutattam, már nagyon finom kenyérkéket készítenek búzából, és azt ráadásul még cukrozzák is, mert nagyon édesszájúak. Már nincs kedvük gyalogolni vagy lovagolni, hanem ha lehet, motoroznak, a gyerekek már nincsenek a pálmafák tetején, mint amikor először ott jártam, hanem a képernyő előtt ülnek. 

A cukorbetegség jelenleg elképesztő mértékű, legyen szó Bolíviáról vagy Brazíliáról, ahol több időt töltöttem. Ami még helyi sajátosság, a mikroorganizmusok gazdagságának köszönhetően sok az emésztési gond. 

Amikor húsz éve kutattam ott, minden udvarban fúrt kút volt. Én is annak a vizét ittam hónapokon keresztül, semmi bajom nem lett. Azóta külföldi támogatásokból az egész falut ellátó mély, nagy kutat fúrtak, lett hozzá víztornyuk, elektromossággal működő motor pumpálja fel a vizet, ami csöveken keresztül jut el a házakba. Előfordul, hogy a csövekben elszaporodnak a kórokozók, vagy mindenkinek hasmenése van, amikor beindulnak az esőzések, mert a hirtelen jött nagy esők megtöltik a kutat a nem egészen tiszta vízzel.

Miért fontos számodra, hogy a XXI. századi városi ember kapcsolatba kerüljön a gyógynövényekkel? Az előadásaid, a könyveid, a túráid erről szólnak.

A legfőbb civilizációs betegség az, hogy eltávolodtunk a természettől. Zárt épületekben élünk, ülünk egész nap egy számítógép előtt, lehasítjuk magunkat a velünk együtt élő növény- és állatvilágról, akár hónapokon át nem érintjük meg a talajt. Fura betegségeink lesznek, és azt tapasztaljuk, amint elkezdünk több időt tölteni a természetben, megismerjük és otthonossá válunk benne, akkor jobban leszünk. Akinek van kertje, az tudja ezt. De már az is nagyon jó, ha valakinek a közelében van egy park, ahová ki tud ülni, ahol be tudja szippantani az elültetett virágok illatát. 

De a városi embernek legtöbbször ténylegesen el kell hagynia a várost, hogy meg tudja találni a kapcsolatot a természettel. Számára vannak gyógynövénytúrák, ehető vadnövénytúrák, ahol megtanulhatja a fajok felismerését, a szakszerű alkalmazásokat, ahol maga is gyűjthet, így mindennapjai részévé válhat a természet az otthonában. Aztán léteznek a természettel való meditatív kapcsolódást támogató túrák, amikor az a fő cél, hogy megtapasztaljuk, mennyire hihetetlenül élő ez a világ, és mennyire támogat bennünket minden perc, amit tudatosan benne tölthetünk. Kiengedjük magunkból a feszültséget és a felpörgött gondolatainkat, visszatérünk az egyensúlyunkba. Ezek közül bármelyik módot használjuk a közeledésre, az mindenképpen gyógyír. 

Te mindig biztonságban érezted magad a természetben?

Ejtőernyőztem kamaszkoromban, és egyik alkalommal túlságosan erős szélben ugrottam ki. Mikor földet értem, az ejtőernyő nem omlott be, a szél elkezdett húzni a földön. 

Nem tudtam leoldani magamról az ernyőt, ezért nagyon hosszasan vonszolt a szél. Ekkor éreztem meg az alázatot a természet erejével szemben. 

Távoli tájakon sosem éltél át félelmet?

A jaguárok, pókok, kígyók között inkább csak fokozottabb éberséggel vagyok. A titok nyitja, hogy az ember a helyiekkel legyen, és egyszerűen azt kell csinálni, amit ők mondanak, akkor nem lesz baja.

Megtaláltad a gyógyszert, amit kerestél?

Még keresem, a személyes utam során folyamatosan alakul, hogy mi is az a gyógyszer. Tudományos megközelítésben mindenképpen egy hatóanyag, de rájöttem, hogy a betegségek száma végtelen, újabbak és újabbak bukkannak föl, úgyhogy innen tovább kell mozdulni, és megnézni, hogy mi az, ami még gyógyít. Csak azt tudom mondani, hogy használjuk a teljes palettát. 

Ne zárjuk ki a gyógyszereket az életünkből, mert tartunk a mellékhatásoktól, a mérgezésektől, ugyanígy a gyógynövényeket se pusztán azért, mert egy gyógyhatás nem erős, vagy csak lassan tud kialakulni. Ami nekem segít, hogy bár városlakó vagyok, sokat időzöm a föld vagy a víz közelében, hallgatom a szelet, ez egyfajta harmóniában tart. A betegség az esetek nagy részében valamilyen kibillenésből származik. A gyógyszer, amit keresek, ott kezdődik, hogy ülök a kertben, és nézegetem a fűszálakat. A pirulába hatóanyagot tudunk zárni, a fejünkbe pedig gyógyító szemléletet. 

Ez az interjú a Képmás magazin 2025. július–augusztusi számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.