„Messzebbre juthatunk együtt, mint egyedül” – Dr. Bejek Zoltán, a parasportmozgalom csodadoktora

Kubán át érte utol az álmát

Bejek Zoltán tizenévesen döntötte el, hogy orvos lesz. Egy biológiatanára inspirálta: „Azt mondta, fantasztikus dolog orvosnak lenni, és ha ő orvos lett volna, Afrikában segített volna az embereken. Ekkor döntöttem el, hogy én is ezt szeretném.” Bár Afrika helyett Kubában kezdte tanulmányait, álmai nem halványultak – embertársai segítése azóta is élete központi eleme.

Ahogy visszatekint, látja, mennyit formálták az évek: „Tinédzserként zárkózott voltam, de az élet megnyitott. Rájöttem, hogy csapatban könnyebb segíteni, és messzebbre juthatunk együtt, mint egyedül.” Ez az életfilozófia tükröződik munkájában és hobbijában is. 

A motorozás számára nemcsak szenvedély, hanem közösségi élmény is, amely szimbolizálja az utazást, az együttműködést és az új utak felfedezését.

Pályaválasztásában édesapja is meghatározó szerepet játszott. „Apám gépészmérnök volt, és csodáltam a munkaszeretetét. Én is alkotni akartam, de a saját utamat keresve találtam rá az ortopédiára, az orvoslás gépészmérnökségére.” Az orvosi pálya választása a biomechanika iránti érdeklődésből fakadt. Egyetemi évei alatt fedezte fel, hogy a szívsebészet helyett az ortopédia jelenti számára az igazi kihívást. „Bementem az Ortopédiai Klinikára, és azt mondtam, szeretnék itt tudományos diákköri munkát végezni” – meséli.

Kép

Dr. Bejek Zoltán − Forrás: Dr. Bejek Zoltán

Kategóriák mögött az ember: a klasszifikáció kihívásai

Orvosi pályája elején, 1998-ban egy véletlen hozta közel a parasportolókhoz. Egy ajánlás révén került kapcsolatba velük, és bár ez először csak ideiglenes lehetőségnek tűnt, hamar megszerette a közösséget. „A lelkem kicsit érzékeny fajta, és megismertem az embereket, a sportolókat, akiknek mindegyik története különleges” – mondja. A parasportolók küzdelme, életútja és az a kitartás, amellyel a céljaikat elérik, mély benyomást tett rá.

„Én nem a mozgássérültet látom bennük, hanem az embert” – vallja. 

A sportolók és különösen a parasportolók élete tele van kihívásokkal, amelyek sokszor túlmutatnak a fizikai teljesítményen. Egy kerekesszékes sportoló története példázza, milyen egyedi helyzetekkel kell szembenézniük. Amikor az egyik sportoló keze megsérült egy balesetben, az orvosok nem tudták pontosan, hogyan kellene kezelni, mert nem ismerték, eredetileg hogy nézett ki. 

„Ilyenkor, amikor mindenki egyedi, és teljesen másképp néz ki belülről, honnan lehet tudni, hogy mikor kell beavatkozni, és mikor nem?” – vetette fel Bejek Zoltán, kiemelve a diagnosztika nehézségeit. Az ilyen helyzetek megoldása időt és alapos kutatómunkát igényel. „Idő, idő, idő, nyomozás, nyomozás” – fogalmazott. Szerinte a beteg múltbéli felvételei, funkcióinak ismerete és részletes kórtörténete elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gyógyítás a lehető leghatékonyabb legyen.

Orvosi munkája része a klasszifikáció is, amely a mozgássérült sportolók teljesítményének igazságos összehasonlítását segíti. „Ez nagyon fontos feladat, mert ha nem teljesül az esélyegyenlőség, az az eredményeket is torzíthatja.” A biomechanikai ismeretek itt is kulcsszerepet játszanak, hiszen az orvosok felelőssége, hogy pontosan mérjék fel a sportolók adottságait és képességeit. A parasportban az egyéni adottságok miatt a klasszifikáció rendszere komoly kihívást jelent. 

Ez határozza meg, ki melyik sérültségi kategóriában versenyezhet, és ennek nemcsak szakmai, hanem pénzügyi következményei is vannak.

„Amiben egyre több pénz van, ott egyre nagyobb a verseny” – mondta az orvos, utalva arra, hogy néha visszaélések is előfordulnak, amikor valaki szándékosan rosszabb kategóriába soroltatná magát, hogy előnyt szerezzen. Ezért is szigorúak a nemzetközi szabályok. A klasszifikáció során nemzetközi szakemberek vizsgálják a sportolók státuszát, kizárva a nemzeti elfogultság lehetőségét. „Magyar meccset nem fúj magyar bíró” – hangzik a hasonlat, amely jól mutatja a rendszer szigorát és objektivitását.

A parasportolók kitartása, az orvos szakemberek elhivatottsága és a sportágak fejlődése inspiráló példát mutat mindannyiunk számára. Dr. Bejek Zoltán története azt üzeni, hogy a szenvedély és a közösség ereje formálhatja leginkább az életünket. Legyen szó az orvoslásról, a sportról vagy az emberi kapcsolódásokról, az együttműködés és az elhivatottság minden nehéz helyzetben új lehetőségeket teremthet.

A teljes beszélgetés meghallgatható a lejátszóra kattintva .

 A Mégis podcast a Média a Családért Alapítvány és a Képmás magazin közös podcastja. Az adások támogatója a Szerencsejáték Zrt. Köszönjük a Magyar Paralimpiai Bizottság szakmai támogatását a 3. évad elkészítéséhez.