Diagnózis a netről – a cyberhondia

Stresszes világban élünk, a betegségek, a számtalan haláleset híre akaratlanul is belénk ivódik. Egyre inkább félünk, sőt, rettegünk, hátha egyszer minket is elér egy gyilkos kór, amiből sose épülünk fel. Bár a hipochondria viszonylag újkeletű betegség, mára megszületett gyermeke, a cyberhondria is.

Az internet hatalmas segítség: az információkhoz gyorsabban jutunk hozzá, mint valaha, szinte bármit megtudhatunk másodperceken belül. Viszont mindez veszélyeket is rejt. Igaz, hogy utánanézhetünk különféle betegségeknek és tüneteknek, de egyáltalán nem biztos, hogy helyesen is diagnosztizáljuk magunkat. Azt hisszük, teljes kórképet vagyunk képesek felállítani és válogatni a legjobb kezelési módszerek közül, de a bővebb ismeretekhez való hozzáférhetőség komoly aggodalmakat is szül.

Akik amúgy is túlzottan aggódnak az egészségükért, azoknak az internet csak ront az állapotukon. A tünetek utáni böngészés eredménye nem minden esetben fedi a valóságot, ugyanis többnyire a komolyabb betegségekkel foglalkozó irományok jelennek meg a képernyőn.

Miután felütötte a fejét a cyberhondria, egy internetes cég felmérést végzett ez ügyben. A kutatás célja az volt, hogy megállapítsák, mennyire megnyugtató, illetve pánikkeltő a netes öndiagnosztizálás. Kiderült, hogy a megkérdezettek több mint 90%-a egy-egy apróbb tünetből kiindulva pár kattintás után eljutott valamilyen súlyos kórig.

Ma már kijelenthetjük, a cyberhondria betegség, csakúgy, mint a hipochondria, amit kezelni is kell, hiszen a halálos kóroktól való állandó rettegés megmérgezheti a beteg mindennapjait, lelki és közvetve testi egészségét.

„Betegesen rettegtem”

Zsuzsanna huszonhét éves, tördelőként dolgozik egy rejtvényújság kiadónál. Ma már tudatosan kerüli az internetes tünetböngészést. „Már kisgyermekként szorongásra hajlamos voltam, viszont a betegségektől való rettegés csak később jelentkezett, amikor már tisztában voltam azzal, hogy azok mivel járhatnak. Leginkább a ráktól félek, így természetesen mindig azt beszéltem be magamnak először. Régebben bármit is mondtak az orvosok, nem hittem nekik, végig úgy gondoltam, hogy daganatom van. Szerencsére ma már könnyebben kezelem a dolgokat.”

Szakemberek azt állítják, hogy a betegséget valami trauma, illetve életmódbeli váltás hozza elő az arra hajlamosaknál, így üzenve a külvilág felé: figyeljetek rám, segítsetek! Zsuzsanna esetében is ez történt. „5-6 éve kezdődött nálam azzal, hogy jobban féltem a szűréseken, mint az átlag, de a mindennapjaimban akkor ez még nem okozott különösebb problémát. Két éve fordultak rosszabbra a dolgok, amikor elköltöztem otthonról. Az életritmusom teljes egészében átszerveződött, amit nehezen dolgoztam fel. Állandóan súlyos betegségeket fedeztem fel magamon, bújtam a netet és orvosokhoz rohangáltam. Volt, hogy egy héten többször is a rendelőben találtam magam, és akkor felismerve a valódi problémámat, azt tanácsolta a doktor, hogy forduljak pszichológushoz vagy pszichiáterhez.”

„Féltem mindentől, ami az egészségemet veszélyezteti. Például nálunk a családban hajlam van egy bizonyos ciszta kialakulására. Persze ez a betegség engem sem került el… Elmentem a doktorhoz a tüneteimmel, rákérdeztem, hogy ez az, amire gondolok, de ő mást diagnosztizált. Miután hazaértem, már kapcsoltam is be a számítógépet, és rákerestem a családi „örökségre”, valamint arra, amit az orvos mondott. Sajnos a ciszta nyert teljesen egyértelműen, nem hittem a doki szakvéleményében. Szörnyű volt azt érezni, hogy nálam is kialakult a ciszta, szinte betegesen rettegtem tőle. Volt olyan is, hogy ótvart állapítottam meg magamnál, és a végén kiderült, csupán szőrtüszőgyulladásom volt.”

„Muszáj utánanéznem”

A cyberhondriások az esetek nagy részében nem ismerik be, hogy nem testileg, hanem pszichésen betegek, ezért elutasítanak mindenféle segítséget. A magánéletük gyorsan romba dőlhet, mivel az állandó aggodalom és a számítógép előtt ülés felszámolhatja a társas kapcsolatokat, ugyanis ez tölti ki az idejük nagy részét. „Mivel tisztában vagyok az állapotommal, ha valami szörnyű betegségre gyanakodom, akkor már tudatosan kerülöm az internetet, viszont ha például az egyik szúnyogcsípésem nagyobb, mint a másik, már keresem is, vajon mitől lehet. A családom szerencsére jól kezeli a helyzetet, támogatnak és segítenek, amiben csak tudnak. Édesanyám és a nővérem folyton helyrebillent, de sajnos anyu gyakran magát hibáztatja, hogy így alakultak a dolgok. Hogy oldjam a szorongást, folyamatosan kezelésre járok pszichiáterhez. Nagyon nagy segítség, de önmagában nem megoldás. Útmutatót tud nyújtani, de nem varázsló, a gyógyszer pedig csupán katalizátor. Az embernek magának kell akarnia, hogy ezen felülkerekedjen.”  A betegek legtöbbször azzal magyarázzák az internetes böngészés fontosságát, hogy mi van, ha tényleg rábukkanunk egy-egy kórra, amit az orvos esetleg nem vesz észre.

Ez is kényszerbetegség

„Akkor beszélünk már betegségről, amikor az egyén tudatvilágát teljesen eluralja az, hogy a saját testét és tüneteit figyeli, valamint ezzel egyidejűleg elkezdi az internetet böngészni” – mondja Szántó Regina pszichológus. Az, hogy olvassák az orvosi oldalakat, nemhogy oldaná a szorongásukat, de egyre inkább erősíti, hiszen mindig a legrosszabbat szűrik le.

A cyberchondria gyakran fordul elő kényszerbetegeknél, mivel valamilyen fokon ez is egy kényszer, mivel nem bírja a beteg abbahagyni a kutakodást, nem tud ellenállni, hogy utánaolvasson a tüneteknek. Az is ebbe a kategóriába tartozik, amikor valakinek mindig csak az egészségén jár az esze: ezt ugyanúgy gyógyítani kell.”

Sajnos igen csekély azoknak a száma, akik egyedül, szakember segítsége nélkül is vissza tudják fordítani a folyamatot. Lehet azt tanácsolni az elején a betegnek, hogy fektesse valami másba az energiáját, ami leköti: például menjen el futni, keressen valamilyen hobbit. Persze ez csak a tüneti kezelés, hosszú munkába kerül, míg teljesen megszabadul a betegségtől a cyberchondriás. Első körben fel kell deríteni annak az okát, hogy miért vizsgálja magát állandóan, illetve miért van benne ilyen fokú szorongás.

A pszichológus szerint „a nárcisztikus típusú emberekre jellemző leginkább ez a fajta kényszerbetegség, aki túl sokat foglalkozik önmagával, az egészségével, s ha ez erős szorongással is párosul, könnyen kialakulhat a cyberhondria.”

A család úgy tud legjobban segíteni, hogy szakemberhez küldi a beteget. Nem jó megoldás, ha csak legyintenek a problémára, mert a szorongást valami kiváltotta, ennek okát fel kell deríteni.

A diagnózisban nagy szerepe van az orvosoknak, akiknél vissza-visszatérő vendég a szervi elváltozások nélküli hipochondriás.