A Cziffra-esszencia – A zongoraművész, aki a munkatábor borzalmait és fia elvesztésének fájdalmát beledolgozta játékába

– Milyen volt Cziffra György? Temperamentumos, extrovertált, vagy csendes és visszahúzódó?
– Egy kicsi mindenből volt benne egészséges mértékben, ezen kívül a soha fel nem adás jellemezte. Ismerősei, pályatársai beszámolóiból tudom, hogy rendkívül gáláns, intelligens és széplelkű ember volt, sosem felejtette el, honnan jött, és folyamatosan ott munkált benne az alázat. Nem vágyott arra, hogy a társaság középpontja legyen, ugyanakkor – már egészen fiatalon – bátran mutatta meg magát a pódiumon: ötévesen cirkuszban zongorázott, nyolcévesen pedig a Zeneakadémián brillírozott. Nélkülözésbe született, ahol egyetlen játéka a zongora volt – az 1960-70-es években pedig a világ élvonalába tartozó zongoristák egyike volt, kapkodtak érte a legnagyobb fesztiválok szervezői. Ez volt pályafutásának a két „végpontja”, de e kettő között is számos mély- és csúcspontról tudunk, s úgy vélem, épp ezek miatt alakult ki átlagon felüli alkalmazkodóképessége, és szerintem ennek köszönhető, hogy zongoraművészként védjegye lett az improvizáció.

Dohnányi Ernő fedezte fel a tehetséges gyereket, Keéri-Szántó Imre osztályába került nyolcévesen a Zeneakadémián, de az iskolát nem fejezte be.

Paradox dolog, hogy ő maga volt a zene, de ha ma élne, nem taníthatna egyetlen intézményben sem, hiszen nem szerzett diplomát. Ez is bizonyítja, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor nem minden a papír.

– Hogy családját eltartsa, 1933-tól teaszalonban, kávéházakban, éjszakai mulatókban, többek között a Kedves presszóban, a Savoyban, a Dunakorzóban zongorázott.
– Egyik ilyen este találkozott Ferenczi Györggyel, akinek köszönhetően elindulhatott művészi karrierje, a később nemzetközileg is ünnepelt koncertzongorista diadalmenete. Koncertpódiumokon léphetett fel, ezekben az időkben rengeteget gyakorolt: kutatta a billentéskultúrát, a hangok formálását. A koncertek mellett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat számára is készített felvételeket, és kilátásba kerültek külföldi koncertek, turnék lehetőségei is a Szovjetunióba, valamint Londonba és Párizsba.

– Előtte azonban a Rákosi-rendszer elől 1950-ben feleségével és kisfiával disszidálni próbált, de a határ átlépése előtt elfogták, és mindannyiukat kegyetlen bánásmódban részesítették az ÁVH emberei. Cziffra Recskre került munkatáborba, cellájában állítólag krétával rajzolt fel zongorabillentyűket, s az így rögtönzött hangszeren „játszott”. Igaz ez?
– Igen, egyfajta menekülés volt ez a részéről. Tizennyolc hónapnyi kényszermunkára fogták, 150 kilós kőhasábokat szállított egy kőfaragó vállalat munkásainak. Az 1953-ban szabadult művész ujjait és csuklóját könyörtelenül megviselte a kemény fizikai munka, olyannyira, hogy élete végéig csuklószorítóban zongorázott. Hányattatásaiból előnyt kovácsolt: a munkatábor borzalmait – ahogy később fia elvesztésének fájdalmát is – beledolgozta játékába. Játékmódjának sajátos stílusával pedig a közönség valami újat, egyedit kapott. Ám hiába aratott nagy közönségsikereket, a szakma nem fogadta be igazán a „kívülről jött” zsenit.

Kép

Balázs János - Kép: Emmer László

– Élete párjával, az egyiptomi származású Soleilkával 1956-ban Bécsbe emigráltak, majd Senlisben telepedtek le, 1968-ban pedig megkapták a francia állampolgárságot. Nagy sikerrel lépett fel a világ sok híres koncerttermében. Megvásárolták és helyreállíttatták a régi senlisi Saint Frambourg-kápolnát, hogy itt Cziffra a fiatal tehetségeket segíthesse.
– A Saint Frambourg-kápolnát hangversenyteremmé varázsolták, amelyet aztán Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezett el. Cziffra előre elígérkezett a koncertekre, amelyeknek a bevételét rögtön a projektbe forgatták. Célja elérésében barátai is segítették, Joan Miró például a kápolna hatalmas, impozáns ablaküvegeit tervezte meg és adta ajándékul.

Cziffrának eltökélt szándéka volt a fiatal művészek – muzsikusok, képzőművészek – felkarolása, útjuk egyengetése. Elindulásukat a művészi pályán közös hangversenyekkel, lemezfelvételekkel segítette.

– Cziffra Györgyhöz hasonlóan te is szívügyednek tartod a tehetséggondozást, a fiatalok támogatását.
– Oktatok a Zeneakadémián, mesterkurzusokat tartok a Snétberger Zenei Tehetség Központban, segítem a szárnyaikat bontogató fiatalokat a Virtuózok televíziós tehetségkutató műsorban és a Nemzeti Tehetség Program keretében. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez nálam nem financiális vagy karrierépítés kérdése. Mindezt szívvel-lélekkel, időt, energiát nem sajnálva teszem, mert látom, milyen nehéz ma ebben a tömény kulturális „zajban” eligazodnia és önmagát menedzselnie a pályakezdőnek.

– Van még valami, amiben hasonlítotok? 
– Alkalmazkodóképességben. Én is pillanatok alatt adaptálódom az új helyzetekhez, imádok improvizálni, sosem ütök le kétszer ugyanúgy egy zongorabillentyűt. Már egyáltalán nem hoz zavarba, hogy mindig más és más zongorán kell játszanom a világban. És még egy párhuzam: az én édesapám is zenész, jazz zongorista, Cziffra édesapja cigány muzsikus volt, cimbalmozott.

– Tartod a kapcsolatot a Cziffra családdal, az unokákkal?
– Igen, az itthon és a külföldön élőkkel is. Folyamatos kapcsolatban állok Gerard Beckermannal, a Cziffra Alapítvány vezetőjével és Andrássy Lászlóval, Cziffra György feleségének unokaöccsével, aki részt vett már pódiumbeszélgetésen is a Fesztivál keretében. Az unokával, Isabelle-lel és Madeleine asszonnyal szintén jó viszonyt ápolok, utóbbi a tragikus körülmények között elhunyt ifjabb Cziffra György felesége volt. Felemelő és megható volt látni családját a Zeneakadémia Nagytermében, majd köszönteni őket abban az öltözőben, ahol egykor Cziffra készülődött a koncertre.

– Cziffra megengedett magának valamiféle luxust? Volt olyan pénzen vásárolható dolog, amiért rajongott?
– Andrássy László szerint rendkívül vonzódott a rádióhoz és az elektronikához, igazi gyűjtő volt, de ezen kívül nemigen tudok másról, egyszerűen élt, szerette a magyaros ételeket és szívesen kortyolgatott francia borokat. Egy felvételen látható, amint Rolls-Royce-t vezet, de egy nemzetközileg is ünnepelt művésznél, úgy vélem, ez nem tartozik a túlzás kategóriájába.

– A következő, 2021 februárjától 2022 májusáig tartó Cziffra Fesztivál egyben emlékév is, méghozzá a névadó születésének 100. évfordulója. Számos nagyszabású rendezvénnyel készültök külföldön és belföldön egyaránt. Kiemelnél néhányat?

– Évek óta készülünk a programsorozatra, és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy Magyarország Kormánya emlékévvé nyilvánította ezt az időszakot, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába.

Az emlékévet hagyományszerűen a Cziffra Fesztivál nyitja februártól budapesti koncertjeivel; továbbra is lesznek műhelybeszélgetések, előadások, mesterkurzusok, gyerekeknek szóló foglalkozások, tehetséggondozó kezdeményezések. Majd ezt követően az egész év során folytatódnak a programok további 13 vidéki városban, 15 országban, összesen több mint 100 eseménnyel, a legjelentősebb magyar és nemzetközi kulturális szervezetek és intézmények összefogásával. A Cziffra György Emlékévnek a klasszikus zenei élet legfontosabb koncerttermei adnak otthont, többek között a Müpa Budapest, a Zeneakadémia, a New York-i Lincoln Center, a londoni Covent Garden, a genfi Victoria Hall, a párizsi Radio France és a Senlis – Fondation Cziffra. A programban olyan világhírű művészek szerepelnek, mint Boris Berezovsky, Martha Argerich, Denis Matsuev, Mischa Maisky, Mikko Franck. Az Orchestre Philharmonique de Radio France közreműködésével adom elő Eötvös Péter „Cziffra Psodia” című, erre az évfordulóra írt zongoraversenyét a Müpában 2021. november 5-én, majd Párizsban.

Nagyon bízunk abban, hogy a pandémia nem húzza át a terveinket, de ha mégis akadály gördülne elénk, mi minden online eshetőségre és egyéb megoldásokra fel vagyunk készülve.