Coming out: Beleszerettem Ljubljanába, ahol már lezajlott a zöld forradalom!

Ha utazunk, mindig megfogadjuk, hogy nem veszünk fröccsöntött, giccses vackot, mert ízléstelenek, és úgysem tudják visszaadni a hangulatot, és ha már ajándékot akarunk hozni, szigorúan gasztrovonalon mozgunk. Amikor Szlovéniában járunk, még inkább így érzem: az ég kékjét, az erdők zöldjét, a színek és a formák kavalkádját semmi nem tudja visszaadni, idétlen bögrék és sörnyitók meg pláne nem. Idei júniusi városnézésünkkor már azt is tudtam, az én ajándékom ezúttal egy cikk lesz, Európa 2016-os zöld fővárosáról. Szuvenír helyett coming out arról, miért szerettem bele Ljubljanába.

Szlovénia már akkor lenyűgözött, amikor először jártunk arra. Úgy éreztem, itt minden megvan, amit Európában és az európai tájban szeretek: lélegzetelállító hegyek és mediterrán tengerpart. Gazdag történelmi múlt, régi várak, ódon hangulatú utcácskák és az érintetlen természet. Burek, hogy a balkáni ízvilág is meglegyen, és krémes, hogy a Monarchia ízei is visszaköszönjenek. I feel SLOVEnia – olvasom a turistáknak szánt brosúrákon, és tényleg, ez szerelem volt első látásra.

Idén júniusban eltöltöttünk néhány napot a szlovén fővárosban, megnéztük a ljubljanai várat, hagytuk magunkat eltévedni az óváros girbegurba utcáiban, beültünk egy folyóparti étterembe, és lenyűgözött a vasárnap délelőtti régiségpiac is a rakparton.

Ez a település nem véletlenül lett Európa zöld fővárosa 2016-ban. Rajongtunk érte, és közben egy kicsit irigyeltük is a szlovénokat…

Magyarország és Szlovénia ugyanabban az évben, 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, akkor mindkét országban gyerekcipőben járt a szelektív hulladékgyűjtés. Azóta a hazai helyzet szerencsére sokat változott, de kétségtelen, hogy még lenne mit tenni. Ljubljanában viszont az elmúlt években sikerült csúcsra járatni ezt a sztorit: földalatti szelektív hulladékgyűjtő pontokat és házhoz menő gyűjtőrendszert építettek ki. A belvárosban sétálva mi magunk is láthattuk, hogy a házak előtt komposztládák vannak, de ami még ennél is utópisztikusabb egy átlag magyar turista számára, hogy a szlovének még a temetői mécseseket és az elszáradt virágokat is külön gyűjtik. Azt tapasztaltuk, hogy a helyiek be is tartják a szabályokat, és minden a megfelelő kukákba kerül. Semmi „úgyis összeöntik”, meg hasonló kártékony mondatok… Persze igazságtalan a párhuzam, és én nem is szeretem azt szajkózni, hogy bezzeg külföldön minden jobb. Mert ha mások a gyökereink, máshogyan fejlődünk.

Szlovéniában történelmi hagyományai vannak a természetvédelemnek, az itt élők már nemzedékek óta tiszteletben tartják azt, amit ajándékba kaptak.

 

Hatalmas parkolók vannak a fővárosban, Ljubljana óvárosi része gyakorlatilag autómentes övezet, gyalogoshidakkal és bérbicikli-hálózattal. Azzal, hogy „kénytelenek voltunk” letenni az autót a Tivoli mellett, óhatatlanul átvettünk egy más ritmust: bár a belváros hemzsegett a turistáktól, mégis, valahogy úgy éreztük, egy kicsit lelassultunk. Gyaloglás közben más arcát mutatja a város: látni a precizitást, ahogy reggelente újra és újra elrendezik a terítékeket az éttermek teraszain a pincérek. Le lehet állni beszélgetni a merev részeg árussal, aki egy ördöglakatot próbált ránk tukmálni, és mindezt összekötötte volna egy kis magyartanulással. Nagyon elszánt volt, annak ellenére, hogy már folyton összeakadt a nyelve. Magyarul nem tanult meg, mi nem vettünk tőle semmit, pedig még a „Good bye, if you buy” szóviccet is bevetette…

A művészetek szerelmesei sem csalódnak a városban: felkereshetik a Nemzeti Galériát vagy a Modern Művészetek Múzeumát, a népi hagyományok tisztelőit pedig az Etnográfiai Múzeum várja. Játékos kedvű felnőtteknek és (örök) gyerekeknek pedig a Csodák Palotája kínál izgalmas időtöltést.

A szlovének szerint, amikor Isten kirázta zsákjából a világot, a tarisznya egyik sarkában benne maradt egy aprócska morzsa. Ezt a kis morzsát a későbbi Európa közepére szórta, magas hegyeket, tengert és pazar természeti gazdagságot ajándékozva a területnek – ebből a morzsából született Szlovénia.

Lehet legyinteni, hogy ez csak mese – ahogy számunkra sajnos még mesébe illő az a felelős, környezettudatos gondolkodás, amit úton útfélen megtapasztaltunk Ljubljanában. Lehet keresni a kifogásokat, hogy itthon, Magyarországon miért nem lehet egy kicsit így élni, sok-sok zöld megoldás közepette. Sóhajtózni a klímaváltozáson, és posztolni valamit a műanyagmentes júliusról. Vagy úgy dönteni, a sokadik Kínában gyártott hűtőmágnes helyett ezúttal egy elhatározást hozunk haza magunkkal: azt, hogy ezentúl más szemlélettel éljük tovább a hétköznapjainkat.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti