„A chilifarmot látva nagyapám szeme újra csillogni kezdett” – A paprika és a családi kötelék ereje
Itthon főiskolát végzett, majd előbb pénzügyi, később rendezvényszervező cégnél dolgozott. A kettő között hét évet élt Írországban, ahol a legérdekesebb munkájában online pókerpartikon buktatott le csalókat. Hazaköltözve Egerbe, a nagyszülei telkéből chiliültetvényt hozott létre, s a hobbiból alig pár év alatt gyümölcsöző vállalkozás lett. Koletán Gergely, a ChiliYard alapítója most azt is elmeséli, hogy minden egy mexikói szerelemmel és egy lehullott paprikamaggal kezdődött.
„Kommunikáció és informatikus könyvtáros szakon végeztem 2001-ben, de világéletemben akartam valami sajátot: vállalkozást, üzletet, mert pocsék alkalmazott vagyok, nehezen dolgozom fel, ha valami szerintem nem jól működik. Hangot is szoktam adni ennek, amit nem minden főnök tolerál” – nyit egy önkritikus önjellemzéssel Gergely, aki a főiskola után a pénzügyi munkája mellett bioboltot is üzemeltetett Budapesten, de annak a rolóját a 2008-as válság idején le kellett húznia. „Egerben nőttem fel, ahonnan 20–30 ismerősöm is kiköltözött Írországba, ők biztattak: menjek, hiszen 1200 eurókat keresnek hetente mondjuk szobafestéssel, pedig nem is szobafestők. Kimentem hát nyári munkára, ebből lett majdnem hét év.
Mondhatnám azt is: hét évet vártam az írországi nyárra…
Egy 2–3 ezer fős faluba kerültem, ahol tényleg kis túlzással minden utcában laktak egriek. Egy cukrászda vett fel először mosogatófiúnak, de 3–4 hónap után már futárként is szállítottam ki sütiket. Majd egy év után teljesen egyedül beköltöztem Dublinba, legalább ötféle önéletrajzzal a zsebemben, persze nem mind volt teljesen igaz. Referenciának a szobatársamat adtam meg, ő igazolta, hogy ahova épp jelentkeztem, ahhoz értek. Így kerültem egy Burger Kingbe, gondoltam, ugródeszkának jó lesz.”
A lány ment, a chili szeretete maradt
Az elrugaszkodás újabb két évig tartott. Gergely ez idő alatt megtapasztalta, milyen az, amikor az ember egy helyettesíthető kis láncszem egy nagy gépezetben, ami lefaragta és megedzette az egóját. Szerette ugyanakkor Dublint, a népek olvasztótégelyét, a hangulatos várost, ahonnan minden évben kétszer utazni is tudott: egyszer haza, egyszer nyaralni. Majd jött a karrierjében a következő lépcső, amikor bekerült egy online pókeres céghez, ahol csalókat kellett lebuktatnia. Kapott egy laptopot, azon játszott ő maga is az otthoni kanapéjáról a cég pénzéből, s még a nyereményt is megtarthatta. Elég sok svindlert kiszűrt, de talán túl sokat nyert is közben, mert a társaság egyszer csak kivonult Írországból, így ő is továbbállt. Call centeres lett egy pénzügyi vállalatnál, ahol szintén a csalásokra fókuszált.
Mint mondja, az angolt igazán akkor tanulta meg, amikor például este tízkor részeg skótok hívogatták a sajátos akcentusukkal a pubokból, hogy valaki mondjuk az ő nevükre vett fel hitelt…
„És itt lépett be a chili az életembe egy mexikói lánynak köszönhetően, akit a munkahelyen ismertem meg. Ő szó szerint mindenbe, még a kávéjába is chilit szórt a tejszín mellé. Mivel négyen laktunk fiúk egy albérletben, s nem vittük túlzásba a mosogatást, egyszer csak a csap szélén egy szendvicsből lehullott chilimag kicsírázott… Én meg elültettem egy kis fazékba, amelyből kinőtt az első jalapenóm. Közben – három év után – ez a munkáltatóm is megszűnt, én pedig a végkielégítésből hazajöttem nyárra. Végre 25 fok fölé kerültem, s elkezdtem érezni, hogy itthon vagyok otthon. Már vissza sem mentem, még az autóm is kint maradt. A lányt elhoztam, igaz, fél év után visszaköltözött, de a chili szeretetét nálam hagyta. Itthon még az Erős Pista tarolt, de én már tudtam, melyik ételhez melyik fajta chilit szeretem. Próbáltam az ízeket reprodukálni, de amelyik szósz Írországban 99 cent volt, az itt 6 ezer forintba került… Ezért döntöttem úgy 2017-ben, hogy saját fogyasztásra elkészítem magam a szószokat. Eszembe sem jutott, hogy másoknak is eladjak belőlük, igaz, a baráti grillezésekre aztán egyre többet kellett vinnem másoknak is. Kezdtem rájönni, hogy amit készítek, az tényleg finom.”
A tejfölös poharaktól a különdíjig
A visszajelzések mindig motiválók: a családtagokról még azt gondolja az ember, elfogultak, de amikor már a barátok barátainak a barátai is jelentkeznek a termékéért, akkor felvetődik benne, hogy valamit jól csinál. Gergelynek is így jött a vállalkozás gondolata, másodállásban a rendezvényszervező cég mellett, amellyel az országot járta. A palántái közben tejfölös poharakban nőttek meg akár félméteresre is.
A pontot az i-re az érzelmi behatás, egy eltéphetetlen családi kötelék tette fel.
„Eger külvárosában, madárcsicsergős részen volt a nagyszüleimnek egy hétvégi telke, ahová 40 éven át, ha esett, ha fújt, kijártak biciklivel. Gyakorlatilag ott nőttem fel én is, a természetben. Minden kis fűszálnak megvolt a helye. Nyaranta a papával dolgozgattunk: amit ők nem értek el a cseresznyefán, azért én másztam fel leszüretelni. De megöregedtek, s mire visszatértem Dublinból, a telket már újra a természet uralta. Ez engem nagyon bántott, hiszen valaha a legszebb volt a környéken, mondtam is a gyerekkori barátomnak: itt csinálnunk kell valamit! Talán egy üzletet, amivel keresünk milliárdokat, csilliárdokat. Csak ennek a szónak kellett elhangzania, máris megvolt az ötlet! Vajon megtermelődik a chili ebben a klímában? – gondolkodtam. A válasz igen volt. Csak át kellett alakítani a területet, így 2017 nyara azzal telt, hogy ástuk a gödröket, szedtük ki a fákat, bokrokat, noha a kétkezi munka új volt a pénzügyes kezeimnek. De nem is a vállalkozás gondolata vitt előre, hanem az, hogy hordtam haza a fotókat nagyapámnak, akinek a szeme, látva, hogy milyen szép lesz a chilifarm, újra csillogni kezdett. A háromezer négyzetmétert azóta megdupláztam, ma hétezer tő chilinél járok! A családban is voltak persze kétkedők, akik gondolták, chilizgetek itt a szabadidőmben, de munkám azért legyen…”
2019-ben az egri Junior Expón jött el Gergely ideje, ahol a 40 év alatti vállalkozók megmutathatták magukat, s ahová egy szervező barátja őt is meghívta az utolsó pillanatban, amikor felszabadult egy hely. Bár igazolványa, cégneve és logója sem volt, három nap alatt kellett mindent elintéznie – épp az említett barát segítségével –, végül még weboldala is lett.
Nyitásra beesett, s a háromnapos expó első napján mind a 120 üveg szószát eladta…
Majd egész éjjel barbecueszószt gyártott, hogy legyen valami másnapra is, persze azt is elvitték. Sőt, a szakmai zsűritől különdíjat kapott a legjobb ötletért.
Ízeket és örömöt adni másoknak
„Elkezdtem hát megszervezni a vállalkozást, ami Írországban másfél óra alatt meglett volna, itt pedig hetekbe telt. Mindenhol először illetékeket kellett befizetni. Majd nekiálltam termékeket fejleszteni az akkori 400 palántámból. Annyi szószt ki kellett öntenem, hogy ma már tudom: kísérletezni nem 20 literrel kell, hanem két decivel. Külföldi Facebook-csoportokat, YouTube-videókat tanulmányoztam, neves termesztők szakkönyveit bújtam, így év végére már 12 termékem volt, tudtam, hogy melyikhez melyik chili passzol. Saját ízlelésre, fantáziára pakoltam össze az ízeket.
Mintha sodort volna az ár, hirtelen minden és mindenki támogatni kezdett, vitt előre a flow. És mindig mindenre gyorsan is reagáltam.
Fel sem tűnt, hogy időközben mekkora tudást szedtem össze, furcsálltam, amikor már engem kérdeztek mások szakmai dolgokról. De kitapasztaltam például, hogy amíg a paradicsomot ették a poloskák a szomszédban, addig nem mentek rá az én chilimre, úgyhogy aztán a chili közé is tettem paradicsomot. Éjszakába nyúlóan tanulmányoztam az ilyesmiket, ekörül forgott az agyam.”
Gergely ma 9 féle chiliből 14 féle terméket gyárt, s a vállalkozása beindulásának mérföldköve volt a 2019-ben – még éppen a Covid előtt – teljes látogatottsággal megtartott karácsonyi vásár. Amelyen rengeteg külföldi turista is kóstolta a termékeit, majd vitt is belőle hűtőmágnes helyett szuvenírnek magával. A ChiliYard alapítója pedig rájött, hogy az üzletben is mindent felülír a személyes találkozás.
„Nagyon inspiráló, hogy akik akkor nálam vásároltak, azóta is rendelik a termékeimet Amerikába, Új-Zélandra. Pedig Amerika a chiliszószok mekkája, ők mégis azt állítják, hogy ilyen finomat ott nem ettek, amit nehezen hiszek el, de tény, hogy folyamatosan rendelik, bármennyi legyen is a postaköltség! Ezért is döntöttem el, hogy ezzel komolyan szeretnék foglalkozni. A klasszikus chilik mellett már tokaji aszús, mézes hagymalekvárom, sőt füstös egri bikavéres pikáns szószom is van. De az éltet igazán, hogy azon a bizonyos karácsonyi vásáron láttam a mindenféle nemzetbeli emberek arcán az örömöt…”
Koletán Gergelyt és történetét a Scruton Közösségi Tér „Életváltók” című estjén ismerhettük meg. Köszönet az inspirációért!
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Magyar világutazó, vállalkozó és apa Vietnámban: Simon Dávid, aki szerint nem a cél, hanem a megtett út a fontos
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
