Birodalmi érdek vagy emberkísérlet?

A média nyilvánossága előtt zajló emberkísérlethez, amelyben egy szakemberek által kiválasztott pár az oltár előtt vakrandizik, szexuálpszichológus, valamint klinikai és szakpszichológusok adják a nevüket, akik szerint egyrészt „mitológia, hogy az emberek szerelemből házasodnak”, másrészt igenis „merjük fölvállalni, hogy mi képesek vagyunk profilokat létrehozni, és a tudomány szempontjai szerint eldönteni, kik illeszkednek egymáshoz.” Ennek ugyan némileg ellentmond az a tény, hogy Dániában – ahol a közszolgálati televízióban zajló igen sikeres valóságshow debütált – az összes ilyen vakházasság válással végződött. Persze a magyar szakemberek vélhetően sokkal jobbak lesznek, hiszen nem csupán különböző pszichológiai teszteket, de még DNS vizsgálatot is végeztek ennek érdekében a résztvevőkön. (Ennek algoritmusa érdekelne.) A szexuálpszichológus szerint mindössze annyi a tudományosan elvégzendő feladat, hogy „meg kell jósolni, hogy a párok kémiailag összeillenek-e egymással.”

Számomra mindössze három dolog nem világos.

Az egyik szakember szerint a vakházaság a párok számára „lehetőség, hogy átgondolják az elvárásaikat egy párkapcsolatban, és esélyt kapjanak arra, hogy megtalálják a párjukat.” De miért az esküvő után? Miért nem előtte?

Miért kell a szerencsétlen kísérleti alanyokat az oltár elé citálni? Nem lenne elég, ha mindezt a kereskedelmi televíziók hasonló műsoraiban már amúgy is megszokott nyilvános vakrandinak és bekamerázott, nézői lájkok által moderált együttélésnek neveznénk, nem pedig esküvőnek és házasságnak? Kinek fontos az, hogy a szentségi házasság pszichológus szakemberek által legyen hiteltelenítve, a válás pedig az esküvő napjától kezdve mindennapi aktuális kérdésként merüljön föl? Hogy az oltár valóban csak egy papírt jelentsen, amely bármikor érvényteleníthető? Esetünkben persze nem egészen, hiszen ez a papír egy szerződés is a kereskedelmi televízióval, amelyet nem lehet következmények nélkül felbontani, mint egy házasságot.

És végül miért kell mindennek a beharangozó kampányfilm tanúsága szerint keresztény templomban zajló egyházi ceremóniával kezdődnie? Ahol a hófehérbe öltözött menyasszony bekötött szemmel, a padlóra festett kereszten vonul az oltár elé, ahol bekötött szemű vőlegénye várja? Mert semmi kétség, az alcímben a Nagy Ő nem az anyakönyvvezető előtt áll, hanem az oltárnál.

Vagy lehet, hogy ennek a kísérletnek mi is alanyai vagyunk? Hogy nekünk vajon be van-e kötve a szemünk…