Bikiniszezonon, turbódiétán és bőrfeszesítésen túl…
Állítólag már elkéstem. Ha márciusban nem kezdtem el tökéletes formába hozni a testem, rajtam már csak a tíznapos turbódiéta segíthet. Esetleg még érdemes lehet belekezdeni a harmincnapos popsifeszesítő programba, de hát az ugye halottnak a csók. Hiszen perceken belül tombolni kezd a bikiniszezon. Megértik, hogy ettől feszült vagyok, lelkiismeretfurdalásom van, ha olyan ételt teszek a számba, ami nem zöld, valamint rémülten kerülöm a tükröket, kirakatokat, próbafülkéket. De semmiképp ne érezzem magam egyedül; minden nő, aki ad magára, ezen megy keresztül ilyenkor. És pánikba se essek, azért csak van még valami remény. Jó, nem esem.
Kép: unsplash
Helyette a Bridget Jones óta szlogenné vált forradalmi ellenpólusra gondolok: „Úgy vagy jó, ahogy vagy!” Le a bikiniszezonnal, a társadalmi elvárásokkal, a megfelelési kényszerrel! Én fontosabb dolgokra figyelek: befelé, másokra, nem önzőzöm a porhüvelyemmel. És szerethető vagyok, nem számít, milyen formájú testben cipelem a lelkemet. Fagyistul, kanapéstul, kockás takaróstul jó nekem. De most tényleg.
Ezek szerint tehát: vagyok én, és van a testem. Két külön entitás. Viszonyulásom ez utóbbihoz bikiniszezontól függetlenül is gyakran állásfoglalássá növi ki magát.
Nagyon úgy fest, a testből mint olyanból ügy lett; kimondott és kimondatlan ítéletek, rossz érzések apropója.
Eszembe jut, ahogy csattant régen a karomon, combomon, tornadresszemen a sok iskolaszagú gumilabda. Nem tudom már, miféle kidobóst játszottunk azon a régi tornaórán. Csak arra emlékszem, hogy tehetetlenül téblábolok, azt sem tudom, merre lépjek. Zúgnak felém a labdák.
Ugyanígy záporoznak az ítéletek. Elhagyja magát, nem csoda, hogy a házassága... ahelyett, hogy a gyerekeivel sólisztgyurmázna... ronda a fenekem... az én tébém bánja majd az ő cukorbetegségét... üresfejű konditerembubus... undorító, ahogy a farmerem belevág az úszógumikba... te ráérsz ilyen úri huncutságokra? Én mondjuk pénzt keresek és a családommal vagyok... tulajdonképpen miért bánt téged az a fehérneműplakát? Irigy vagy és... nem vállalod önmagad, konform vagy és gyenge... gyenge vagyok... és a felkarom is hájas…
Csípnek a labdák, érzem, hogy elég. Futni kezdek. Mozog mindenem, alig bírom szusszal, de megszületik bennem valami ősi tetterő. Aztán már nem elfutok, csak futok. Mert jó. Befelé figyelek, nem érdekelnek a labdák. Erős vagyok, visz a testem, viszem a testemet. A kettőből, belőlem és a testemből egy lesz.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
