Balkezes előítéleteink

Stigmák és kultúrák

A magyar nyelvben a „bal” szó a rossz szinonimájává alakult, és számos szavunk utal rá, hogy a balkezes embereket ügyetlennek nézték. Ilyen szavak például a balsors, a baleset, vagy a balfácán. A megkülönböztetés emlékeit a többi nyelvben is felfedezhetjük, például az angol right nem csak a jobb kezet, illetve jobb oldalt jelöli, de azt is jelenti, hogy rendben, igaz, sőt a jogra is ezt a szót használják. A kulturális stigmák egészen messzire merészkedtek, és a középkori Európában a balkezesekről egyenesen úgy tartották, az ördöggel cimborálnak. Így kerülhetett kiváló festmények sokaságára a kardot bal kezében fogó Jean d’Arc, azt sugallva, hogy Szent Johanna a Gonosz szövetségese volt. Néhány természeti népnél azonban kifejezetten örültek, ha valaki balkezes. A régi eszkimók potenciális varázslót láttak bennük, míg egyes indián törzsek a szerencse fiának tekintették a balkezeseket.

Balkezes világ

A balkezességnek viszonylag kevés előnye van. Tulajdonképpen néhány sportot leszámítva, ahol meglephetjük az ellenfelet a „fordított felállással”, igazán csak néhány jobbról balra haladó írás elsajátításánál jelent előnyt, mint amilyen az arab vagy a héber. Felmérések szerint IQ-különbség nincs a jobb és balkezesek között, ám a balkezesek általában kreatívabbak. Balkezes volt Picasso, Jimi Hendrix, Petőfi és Newton is. Mivel az ollótól a fogóig minden eszköz a jobbkezesek világához van kitalálva, a balkezeseknek sokszor meg kell küzdeniük a mindennapi apróságokkal is. Hogy életüket megkönnyítsék, már léteznek kifejezetten az ő számukra kialakított tollak, hegyezők, és gyakorlófüzetek is, amelyet a balkezesek boltjában tudnak beszerezni. A balkezesek augusztus 13-án ünneplik világnapjukat, ilyenkor általában sokszínű program keretében tanítják a kicsi balkezeseket, és az érdeklődő jobbkezeseket.

Balról jobbra?

Még néhány évvel ezelőtt is hallhattuk az óvodákban: „a szép kezeddel egyél”. A „másik kéz” használata még a legutóbbi időkig is szégyennek számított. Ám a gyerekek „átszoktatása” ma már szigorúan tilos, ugyanis a változás súlyos következményekkel járhat. Hogy kinek melyik keze lesz a domináns, még a magzati korban dől el, így az átszoktatás dadogáshoz, diszlexiához, diszgráfiához, magatartászavarhoz, és lelki problémákhoz vezethetnek. Hogy kiszűrjük, ki melyik kezét preferálja, ahhoz az 1971-ben kifejlesztett Edinburgh Handedness Inventory nevű teszt ad segítséget. Az egyszerű teszt 10 kézzel végzett mindennapi tevékenységnél vizsgálja a kezek dominanciáját. A tesztet pontrendszer alapján értékelik ki, majd egy egyenlet segítségével állapítják meg az eredményt. Azt viszont fontos tudni, hogy senkinek sem azonos mértékben domináns a jobb vagy a bal agyféltekéje. Néhány egyszerű dologgal kiszűrhetjük magunk is, hogy miben melyik felünket preferáljuk. Ilyen lehet az ujjakon való számolás, a kacsintás, de még a hátvakarás is. Nagyon ritka esetnek számít, ha valaki mindent ugyanazzal a kezével csinál.