Gyerekként nem szerették, mára a szenvedélyükké vált – a Helytelenek Társulat felnőttek szívéhez is közel hozná a bábszínházat

Minden a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolában (KIMI) kezdődött, ahol egy jól sikerült projektfeladatot követően a színész–bábszínész szakos Németh Viki, Vékony Brigi és Molnár Kinga eldöntötték, hogy összeállnak egy-egy előadásra, és megpróbálják saját maguk kitaposni az utat a színészi karrierhez. Mivel jól működtek együtt hárman, megfogalmazódott bennük az ötlet, hogy társulati szinten folytassák tovább ezt a munkát – így jött létre 2019-ben a Helytelenek Társulat. Időközben Kinga kivált a csapatból, és Fehértói Noémi vette át a helyét, aki az alattuk lévő osztályba járt. Két éve játszanak a mostani felállásban.

A rossz gyerekkori élményektől a pozitív megélésekig

A bábszínészethez mindhármójuk esetében rögös út vezetett. 

Viki négyévesen vett részt élete első bábelőadásán, de ez annyira rossz élmény volt számára, hogy azt kérte a szüleitől, soha többé ne vigyék el ilyenre. 

Nem is járt bábszínházba évekig, ellenben más színházi előadáson gyakran részt vett. Már ötévesen tudta, hogy színész szeretne lenni. A szülei támogatták a tervét: beíratták egy gyermekeknek szóló színjátszó körbe, ami egyértelműen megalapozta a jövőjét. 

„Gyerekként statisztáltam az Operettszínház egyik darabjában, fátyolvivő kislány voltam az Elisabeth-ben. Ez hatalmas élmény volt számomra, pedig csak fél percig tartózkodtam a színpadon. Emellett énekeltem egy gyerekzenekarban is, a Rosszcsontokban. A sok fellépés nagy löketet adott, és megerősített abban, hogy nekem ez az utam. Érettségi után kiköltöztem Bécsbe azzal a céllal, hogy ott kezdem el a színművészetit, de egy év után hazajöttem. Végül a KIMI-ben kötöttem ki, amit egyáltalán nem bánok, mert nagyon jó tanároktól tanulhattam” – meséli Viki.

Noémi – Vikihez hasonlóan – már egészen fiatalon nagy érdeklődést mutatott a művészetek iránt. Néptáncolt, drámafoglalkozásokra járt, végül az Anconai szerelmesek című előadás láttán döntötte el, hogy színészettel szeretne foglalkozni. Budapesten drámatagozatos gimnáziumba járt, így nem állt tőle messze a szereplés. Azt azonban sokáig nem tudta, milyen vonalon induljon el. Végül a bábszínészet mellett döntött.

„Több helyre is jelentkeztem színművészetire, de mindenhol rossz élmény volt a felvételi. A KIMI-ben barátságos volt a hangulat, a tanárok megmutatták nekem, milyen sokszínű a bábszínészet. Előtte nagyon utáltam, unalmasnak tartottam, egyáltalán nem érdekelt ez a műfaj. Végül azért választottam ezt a szakot, mert a tanárok bemutatója által kinyílt számomra egy új univerzum. Rájöttem, hogy lehet jó élmény egy bábelőadás, és megszerettethetem másokkal is a bábokat” – magyarázza Noémi.

Volt, aki a felvételin találkozott életében először bábbal

Brigi gyerekként sok minden szeretett volna lenni: boncnok, kukásautó-vezető, grafikus. Tízéves lehetett, amikor meglátott egy színházi felvételt a tévében, amelyben Eszenyi Enikő egy kutyát játszott. 

Ekkor jött rá, hogy a színpadon bármi és bárki lehet, nem is kell választania a szakmák közül.

Általános iskolában sok olvasó- és szavalóversenyre járt, a gimnáziumban drámatagozatos volt. Viszonylag későn, tizenöt évesen járt először színházban – addig vidéken nem igazán volt erre lehetősége. A bábszínészet véletlenül jött az életébe. 

„Minden vágyam az volt, hogy Budapesten éljek. Itt kétszer is nekifutottam a Színművészeti Egyetemnek, de sajnos nem kerültem be. Egyik ismerősöm felhívta a figyelmem a KIMI-re, ahol abban az évben csak bábosztály indult, de én ezt nem tudtam. A felvételin a kezembe adtak egy színes madarat, és megkértek, hogy azzal mondjam el a versemet. Meglepődtem, mert én gyerekként nem is láttam bábszínházat. Az első bábóránkon rettegtem, de a tanárok olyan érzékenységgel nyúltak a témához, hogy idővel belelazultam a műfajba” – mondja Brigi. 

Kép

Fotó: Mészáros Zoltán

Már nem csak a paravános bábjátékokról szól a műfaj

A művészeti iskolában a tanárok megmutatták nekik, hogy a bábszínészetet igenis élvezetessé lehet tenni, és hogy ez nem csak a gyerekek műfaja – felnőtteknek szóló, komoly történeteket is el lehet ebben a stílusban játszani. Brigi tapasztalata szerint itthon kevesen tudják, hogy van felnőtt bábszínház, a mesék miatt ez a fejekben megragadt a gyerekvonalon. Azt is problémának látja, hogy a bábok hallatán sokaknak még mindig a paravános bábjátékok jutnak az eszükbe, pedig már régen nem ott tart a műfaj. A társulattal szeretnék megmutatni, mennyi lehetőség rejlik ebben, és bebizonyítani, hogy attól, hogy bábokkal játszanak, még nem lesz gyerekes az előadás. 

„Vannak szituációk, amelyekben szerintünk jobb, ha egy bábot mozgatunk, mint ha mi adnánk elő ugyanazt színészi játékkal. Sok esetben így jobban ki tudunk domborítani egy-egy groteszk vagy abszurd helyzetet. A báboknak – bár nincs mimikájuk, és nem mozog a szájuk – nagyon kifejező az arcuk, ami hozzá tud tenni a mi szereplésünkhöz.” 

„Személy szerint én sokkal bátrabb színész vagyok a bábokkal, mert el tudok bújni mögéjük, és a belső tartalmakat is jobban meg tudom ezáltal jeleníteni” – hangsúlyozza Viki. 

Brigi meglátása szerint okkal kerülnek be a bábok egy-egy darabba. A Gardénia című előadásukban – amely az örökölt sorsról szól – az élőszereplők a belső érzelmeket hivatottak megjeleníteni, míg a bábok segítenek megformálni a konkrét, életszerű jeleneteket. Az Illúziók című darabban – amely az időskori szerelem bájait és nehézségeit mutatja be – négy 80 év fölötti ember szerepel, két férfi és két nő, miközben az egész darabot két fiatal nő játssza. A bábokkal az idős és férfi szerepek is könnyebben színpadra vihetők. De ott vannak példaként az állatok is: hitelesebb, ha a színész mozgat egy kutyabábot, mint hogy ő maga játssza el a kutyát egy előadásban.

Új nézőpontokat és ingereket ad egy bábelőadás

Arra a kérdésre, hogy miért éri meg felnőttként bábelőadásra menni, mindhárman egyöntetűen azt válaszolják, azért, mert ez teljesen más élményt adhat látványban és miliőben egy élőszereplős előadáshoz képest. Ez is kiválthat komoly érzéseket az emberből, ráadásul új nézőpontokat villant fel. A gyermekeknek szóló bábelőadások kapcsán a tagok kiemelik, hogy nagyon szeretik csinálni, és úgy vélik, ezt a szenvedélyt a kicsik is megérzik.

„A gyermekelőadások esetében a színésznek már az első pillanattól kezdve szerethetőnek kell lennie. Sokan azt gondolják, hogy gyerekeknek játszani egyszerű, pedig nem, mert ők egyből reagálnak, ha tetszik, ha nem tetszik nekik valami. Nekünk érzékenynek kell lennünk az aktuális csoportra és az igényeikre, s ha szükséges, akkor személyre szabjuk a színészi játékot.” 

„Ez egy folyamatos tapasztalás, de közben nagyon sok őszinte visszajelzést kapunk a gyerekektől, aminek könnyű a rabjává válni” – teszi hozzá Noémi.

A gyermek és felnőtt bábelőadások mellett a társulatnak van egy ifjúsági előadása is, amely a bullying témáját járja körbe modern formában. Ez tulajdonképpen egy tantermi színház 5-8. osztályosoknak, ahol kortárs eszközökkel – TikTok live videó, emojik – ösztönzik a diákokat arra, hogy reagáljanak az adott problémára, ez esetben a bántalmazó cselekvésekre. A játékos edukáció része az a csoportos beszélgetés is, amely során közösen levonják a történetek tanulságait.

Folyton keresik a helyüket

A társulat tagjai elárulták, független működésük számos kihívás elé állítja őket. A legnagyobb gátat az jelenti, hogy a Helytelenek csak névlegesen társulat, nem egyesületként működik, emiatt sok pályázási lehetőségtől elesnek. Mindent saját maguk finanszíroznak, az előadásokból kapott összeg egy részét visszaforgatják, így születnek az újabb előadások. A darabokat úgy készítik elő, hogy bárhol el lehessen azokat játszani, ugyanis nincs állandó fellépési helyszínük, ők kutatják fel ezeket – erre utal egyrészt a társulat neve is, a Helytelenek. Küzdelmes ez a jellegű működés, de azt mondják, még a buktatók ellenére is imádják csinálni, és nem engedik, hogy a sikertelenségek elkeserítsék őket. 

A Helytelenek Társulat tagjainak nagy álma, hogy saját komplexumot hozzanak létre, ahol nemcsak előadásokat tartanának, hanem más jellegű foglalkozásokat is, például gyerekfitneszt és fejlesztőtornát. 

Ehhez mindhárman tudnak szakmailag csatlakozni, ugyanis Brigi csoportosfitnesz-oktató, Noémi óvónő, Viki pedig nemsokára megszerzi a gyógypedagógusi diplomát. Egy olyan kuckóról álmodnak, ahol gyermekek és felnőttek egyaránt jól érezhetik magukat.