„Az üvegablakok a fény által kelnek igazán életre” – Interjú Kerekes Margittal, „Az Országház üvegművészete” című könyv szerzőjével
Nemrég jelent meg az Országházi séták könyvsorozat tizedik kötete, Az Országház üvegművészete. Ebből az alkalomból beszélgettünk Kerekes Margit művészettörténésszel, a Tisza Kálmán Program vezetőjével és a sorozat szerkesztőjével, aki egyben ennek a kötetnek a szerzője is. Szóba került Róth Miksa mint az Országház üvegfestészeti együttesének legjelentősebb alkotója, az ablakok sorsának alakulása, a Tisza Kálmán Program és a könyvsorozat folytatása is.
– Az Országházi séták sorozat szerkesztőjeként miben látja ezeknek a kiadványoknak az értékét?
– A sorozat erénye, hogy mélyfúrásokat végez egy-egy témában. Így azok, akik az érdekességeket, részleteket szeretik, és elolvassák a köteteket, szinte mindent megtudhatnak az Országházzal kapcsolatban. Ennek érdekében igyekszünk egy-egy tematikát közérthető nyelvezettel, de tudományos részletességgel bemutatni, a köteteinket sok értelmező képpel, térképpel, ábrával és néhány esetben kislexikonnal látjuk el.
– Az Országház üvegművészete című kiadvány a sorozat tizedik része. Miért esett a választása erre a témára?
– Mindig is elbűvöltek az üvegek – amelyek önmagukban is szépek, de a fény által kelnek igazán életre. Ezért egyetemista éveimben elvégeztem egy kétéves képzést üvegfestő- és ólomüvegező szakon. A technikát ekkor ismertem meg. Az, hogy ez épp a tizedik kötet lett, csak a véletlen műve.
– Az Országház üvegablakainak története napjainkra szinte teljesen egybeforrt Róth Miksa nevével. Valóban csupán ő volt az egyetlen alkotó?
– Róth Miksa mellett egy műhely dolgozott, amit – az üzlet növekedésével – jó barátja, Gyermek László vezetett. Kopp Ferenc – aki később maga is alkotott az Országház számára – szintén itt tanult és dolgozott, valamint Róth testvére, Róth Manó is tagja volt a műhelynek. A Forgó és társa cég úgyszintén közreműködött az Országház munkálataiban, így a később önállósodott Waltherr Guido és Forgó Miklós neve is megemlíthető. Az Országház építész-tervezője, Steindl Imre 60. születésnapjára készült úgynevezett Steindl-albumban a mestert köszöntők között mindannyiuk fényképe látható.
– Szakmailag milyen kihívást jelentett ennek a témának a feldolgozása?
– Az egyik nagy kérdés, hogy egy ilyen iparos–tervező–alkotónál, mint Róth Miksa, hol kezdődik az üzletember és hol a művész. Ennek a kérdésnek a boncolgatása mindig nagy kihívás.
Továbbá, mivel az ilyen mesterek több tíz főt is dolgoztattak egyszerre, akkor hogyan nevezhető meg az alkotó pontosan? Nehézséget jelentett az is, hogy bár Róth Miksa munkásságát sokan kutatták, az országházi munkái kevéssé ismertek, mert ez mégiscsak egy zárt középület. Az pedig szerzőként okozott nehézséget, hogy ne legyen túl részletező a könyvecske. Mivel erről a témáról ilyen alapossággal még nem született mű, néhol nehéz volt megállni, hogy ne közöljek minden fellelt adatot, hiszen azok valakinek még hasznosak lehetnének a jövőben. Szakmailag izgalmas lett volna az előképek, párhuzamok kutatása is, de erre a könyv terjedelmi keretei már nem adtak lehetőséget.
– A könyvsorozat a Tisza Kálmán Program szakmai eredménye. Ennek a kutatásnak ön a vezetője. Milyen tevékenységeket folytatnak?
– A Tisza Kálmán Program célja az Országházban lévő termek egykori funkcióinak meghatározása és műtárgyainak feltérképezése, ezért az ezzel foglalkozó munkacsoport forrásgyűjtő és rendszerező tevékenységet végez. A kutatás kiterjed a forrásanyagok feldolgozására, a kapcsolódó intézmények (levéltárak, múzeumok) anyagainak átnézésére, begyűjtésére, a napi- és hetilapok, valamint a folyóiratok cikkeinek, fotóinak összeszedésére, illetve az egykor itt dolgozó munkatársak és művészek leszármazottaival interjúk készítésére. A projekt eredményeit az Országház Könyvkiadó gondozásában megjelenő kötetekben is közzétesszük.
– Hol és hogyan végezte a saját kutatásait?
– Főként az Országház épen fennmaradt Terv- és Irattárának vonatkozó anyagait kutattam, ezen kívül természetesen sok más gyűjteményt, például az Építészeti Múzeum anyagait is lehetőségem nyílt megtekinteni. A BME Építészettörténeti Tanszékének a Könyvtárába és a BTM Kiscelli Múzeum Fotótárába is bepillanthattam, amelyek sok érdekes képpel vagy információval rendelkeztek. Az iratok átnézésén túl sok esetben fotók összehasonlítása is kellett ahhoz, hogy azonosítsuk, egy-egy terv melyik ablakhoz is készülhetett.
– Ezekből mit emelne ki?
– Főként az új képeket, amelyeket eddig még nem közöltek sehol. Például a szocializmus ideje alatt vörös csillaggal és aktuális címerekkel ellátott üvegablakokat, vagy a tervpályázat során beérkezett terveket.
Ezek között vannak például a Schiller testvérek rajzai is, amelyekből képet alkothatunk arról, hogy milyen lett volna az Országház díszüvegezése, ha nem Róthék nyerik a pályázatokat.
– Milyen jelentőséggel bírt Róth Miksa életművében az Országház üvegablakainak elkészítése?
– Az első pályázat kiírásakor még kezdő iparos volt Róth, de Steindl Imre jól ismerte igényességét, megbízhatóságát a máriafalvi templom munkálatai idejéből. Mivel nem rendelkezett elég tőkével és anyaggal az országházi munkák idején, ezért együtt pályázott a Forgó és társa céggel. Steindl mondhatni vakon bízott benne, aminek következtében elnyerte mindkét díszüvegezési munkát. Ez volt korai munkásságának legjelentősebb megbízása. Részben ennek a munkának, részben további eredményeinek köszönhetően országszerte ismert lett, sőt, a munkák befejezésének idejére már nemzetközi díjakat, kitüntetéseket szerzett.
– Milyen díszítési programot követtek az üvegablakok elkészítése folyamán?
– Szerencsére Róth Miksa a második világháború alatt írt könyvében beszámol az Országház ablakainak tervezésével kapcsolatos gondolatairól. A dunai oldal folyosóinál például kifejezett szándéka volt, hogy az ablakok csak keretet adjanak a gyönyörű látképnek. A kiviteli terveket Steindl Imre, az Országház építésze maga felügyelte, és a tervezésnél Róth igénybe vehette a mester műegyetemi könyvtárát. Fennmaradtak Reissmann Károly Miksa rajzai is, amelyeket részben a díszítőfestéshez, részben az üvegezéshez készített, így az mindenképp elmondható, hogy végig figyelembe vették e kettő egységes kiképzését. Az üvegablakoknál figurális mintát csak az Étteremhez, a mai Vadászteremhez terveztek, erről két színezett rajz is fennmaradt. Ám ezek – eddigi tudomásunk szerint – nem valósultak meg, így gótikus elemekkel, építészeti részekkel, szörnyalakokkal, magyaros és középkori öltözetű emberekkel, fejmotívumokkal és a reneszánsz formavilágával kevert színes ólmozott üvegek készültek.
– Az Országház díszítései közül az üveg a legsérülékenyebb. Mely eredeti ablakok maradtak meg az épületben?
– A díszlépcsőház ablakai a legépebbek, itt a felső medalionok közt lehetett egy-két világháborús sérülés utáni cserélt darab. A delegációs folyosó nagy ablakai még viszonylag „eredetinek” mondhatók, és a képviselőházi társalgó ablakai is jórészt eredetiek – nem biztos, hogy mindegyik az eredeti helyen van.
A kupolacsarnok ablakai, amelyeknek mintázatai a delegációs folyosó ablakaihoz hasonlítottak, sajnos mind megsemmisültek a második világháborúban. Ezeknek a rekonstrukciója tervben volt, de elmaradt.
– Milyen érzés volt szerzőként venni részt a kiadvány elkészítésében?
– Nagyon nehéz! (Nevet) Először is nehezen tudtam lezárni a szöveg írását. Hozzászoktam, hogy a szerzőket eddig én nógattam, hogy fejezzék már be a kéziratot... Mivel nem tudtam a saját írásomat „külső” szemlélőként látni, sokakat megkértem, hogy olvassák el, és mondják el véleményüket, mennyire érthető a szöveg. Hálás vagyok a kollégáknak és a szakmai lektoroknak, akik segítettek a szöveg véglegesítésében. Ezen kívül a tördelésbe a szerzők általában csak akkor szólnak bele, ha nagy szakmai hibát látnak, de szerző-szerkesztőként én ezt gyakran megtehettem. Ez viszont sok pluszmunkát jelentett, többek között a könyvtervezőnek is.
– A könyvsorozat milyen témákkal folytatódik majd?
– A következő – már készülő – kötet az Országház nagy műgonddal tervezett és kivitelezett bútorait, valamint mennyezeteit és faburkolatait fogja bemutatni.
Nagyon izgalmas, hogy az utóbbiak között szinte alig van két ugyanolyan az Országházban! Ezen kívül készülőben van egyéb országházi iparművészeti emlékekről, így a szőnyegekről, vasmunkákról, kerámiákról is egy könyvecske. Egy másik kötetben pedig az Országház népművészettel összefüggő motívumait és tárgyait fogjuk bemutatni. További könyveket is tervezünk, de ezek témája egyelőre maradjon titok!
A kötetbe belelapozni itt lehet.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>