„Az óvónők azért vetnek, hogy a családok arathassanak" – Az első görögkatolikus óvoda Budapesten

Magyarországon a görögkatolikus az egyetlen egyház, amelynek pozitív reprodukciója van: a gyermekbarát szemléletmód, a papcsaládok szerepe, a dialógusokra épülő liturgiák mind szimpátiát keltenek az ifjúságban. Ötven évvel ezelőtt volt egy Budapestre települési hullám, amikor vidékről sok görögkatolikus költözött a fővárosba, ezzel párhuzamosan egyre jobban kiépült egyházi közigazgatásuk és intézményrendszerük. Ma 20–30 ezerre tehető az itt élő hívek száma. Óvodájuk ennek ellenére sem itt, sem egész Pest megyében nem működött egészen szeptemberig, amikor a Blaha Lujza téri Örömhírvétel Görögkatolikus Óvoda megnyitotta kapuit.

„A pszichológia szerint minél hamarabb alakul ki kötődés a gyermekben, annál erősebbé válik, ezért kiemelten fontos az első három életév, és már óvodáskorban érdemes elkezdeni a hitéletre nevelést is” – mondja dr. Jaczkó Sándor görögkatolikus pap, az óvoda munkatársa.

Jelenleg még csak nyolc gyermek jár az óvodába, de a száz férőhelyes épület négy 25 fős csoport befogadására alkalmas.

A családok többsége aktívan gyakorolja hitét, de olyanok is vannak, akik még csak ismerkednek a görögkatolikus hittel – a beiratkozásnál nem kizáró ok, ha valakinek nincs keresztlevele, az egyetlen feltétel, hogy a szülők ne utasítsák el a görögkatolikus tanításokat és liturgiát. Az óvodásokkal három katolikus óvodapedagógus foglalkozik.

Kép

Balról jobbra: Decsiné Pap Ildikó óvónő, Kolláth Ágnes igazgató, Popov Szilvia óvónő

A gyermekek minden tevékenységet közös imával kezdenek, így az első étkezést is. Reggelizés után leülnek velük egy kis áhítatra, amikor gyertyát gyújtanak és hálát adnak az Úrnak egymásért, a szüleikért, a közösségért és a természetért. „Rengeteg jó dolog veszi körül őket, ami felett elsiklanak” – magyarázza Popov Szilvia óvónő. A reggel rövid „hitcseppekkel” folytatódik– ezek pár perces imák vagy mesék, amelyek témáját a későbbi foglalkozásokba is beépítik, például ahhoz kapcsolódó ikont színeznek, vízkeresztkor pedig elkészítették a három napkeleti bölcset gyurmából. Kolláth Ágnes igazgató az óvodások érdeklődési körét is szem előtt tartja, és úgy véli, nem nehéz összekötni a kettőt: például elkezd beszélni a teremtésről, hogy Isten megalkotta az eget, a földet, az embert és az állatokat, majd rátér a háziállatok ismertetésére.

Az óvodának saját papja van, a gyerekek hitéleti nevelését Káplár Márton atya, a Rózsák téri görögkatolikus templom munkatársa támogatja, aki hetente tart nekik játékos bibliaórákat. „A görögkatolikus egyházban házas, családos embereket is pappá szentelnek, így beépítik pedagógiájukba a gyereknevelés terén szerzett személyes tapasztalataikat is” – mutat rá Jaczkó Sándor.

A gyerekek gyakran ellátogatnak a templomba, ahol Márton atya fogadja őket, és az ünnepeket is ott tartják, Szent Miklós napján például részesültek a miroválásban, vagyis szentelt olajjal megkenték a homlokukat, és a liturgiába is belehallgattak.

A nyolcfős csoporttal minden héten eljátszanak egy bibliai történetet, ami egy-egy ellentétpárból indul ki, mint a teremtésnél a sötét és a világosság, vagy a cet gyomrába kerülő Jónás esetében a kint és a bent. Az ötéves Bernátnak Noé bárkája volt a kedvence: a gyerekek újságpapírra álltak, amit egyre kisebbre hajtogattak, érzékeltetve, hogy az állatok is ilyen szűkösen voltak összezárva a bárkában. „Sokkal jobban megmarad az emlékezetükben, ha nemcsak külső szemlélői, hanem maguk is a részesei a történetnek” – véli Decsiné Pap Ildikó óvónő, aki szerint az is megkönnyíti az információk befogadását, ha érzelmileg tudnak kapcsolódni hozzá.

A Biblia nem mentes az erőszaktól, a durvább történeteket, például Keresztelő Szent János lefejezését viszont inkább nem mesélik el a gyerekeknek, ám becsapni sem akarják őket. „Fokozatosan adjuk át nekik az információkat, annyit, amennyit még képesek feldolgozni. Amikor karácsony előtt azt kérdezték, hogyan kerül a meglepetés a fa alá, azt válaszoltuk, Jézus küldte. A Mikulás pedig Szent Miklós nevében ajándékozza meg a gyerekeket, hogy emlékeztessen a püspökre, aki most a mennyországból figyeli őket” – mondja Ildikó.

A mostani böjtnél ugyanezért nem az önmegtartóztatásra, hanem a jócselekedetekre helyezik a hangsúlyt.

Aki példamutatóan viselkedik, mondjuk segít levenni a fogasról egy kisebb társa kabátját vagy a helyére pakolja a játékokat, kap egy kanál lisztet, amit egy nagy, közös tálba öntenek. Az összegyűlő őrleményből aztán jóságkalács készül, amit az utolsó vacsora dramatizálásakor esznek majd meg.

A süteményt a legidősebb fiú fogja felszelni és szétosztani társai között. Ezt követően megmossák egymás lábát, másnap pedig megtekintik a keresztút állomásait a templomban. A gyerekeket nem azzal a gondolattal akarják hazaengedni a szünidőre, hogy Jézus meghalt, hanem a feltámadását is elmesélik nekik. Ezt megint csak nehéz lehet felfognia egy négy-öt esztendősnek, ezért vizuális elemekkel szemléltetik a történetet. „Egy földdel teli cserépben búzaszemet rejtünk el, és egy követ teszünk elé. A magot egy hétig öntözgetjük, majd amikor húsvétkor kihajt, elgörgetjük a követ” – folytatja Pap Ildikó.

Kép

Jaczkó Sándor parókus fontosnak tartja, hogy az ovisok megismerkedjenek a görögkatolikus ikonokkal

A görögkatolikus egyháznak nagyon gazdag szimbólumrendszere van, templomaik elmaradhatatlan elemei a különböző ikonok és a kettős kereszt. Az óvoda épületébe belépőt Szűz Mária örömhírvételének képe fogadja – utalva az óvoda nevére –, míg a folyosón többek között Szentháromság- és Szűz Mária-ikonok lógnak a falon. Az igazgató szerint ezek a képek gyermekbarátabbak, mint például egy számukra túlságosan realisztikus barokk festmény, és az ikonokat a római katolikusok is előszeretettel használják. Jaczkó Sándor pedig azért szereti ezeket, mert a Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló ikonokon az anya–gyermek kapcsolat bensőséges ábrázolása empátiát kelt a gyermekekben, a képek színezése, rajzolása pedig fejleszti kézügyességüket, továbbá megtanulnak általa kompozícióban gondolkodni.

A szimbólumok jelentősége mellett az ünnepek számát illetően is eltér a görögkatolikus a római katolikus egyháztól. „Szeptemberben Mária napját, Mihály és Gábor arkangyal napját ünnepeltük meg, amit októberben az Istenszülő oltalma ünnepe követett, de a halottak napjáról is megemlékeztünk” – sorolja Kolláth Ágnes. Ahogyan most a húsvétra, úgy decemberben a karácsonyra is készültek: az óvodások spatulabetlehemmel, gyurma díszekkel, mézeskaláccsal, képeslappal lepték meg szüleiket, fenyőt viszont nem állítottak, hogy szenteste mindenki családja körében élhesse át annak meghitt pillanatát. „A világ túlhangsúlyozza a karácsonyfa szerepét, amik már mindszent idején ellepik a plázákat, pedig a karácsony a család ünnepe, és mi azért vetünk, hogy ők arathassanak” – magyarázza Ildikó.

Kép

A gyermekek szeretik eljátszani a bibliai történeteket; Bernát kedvence a Noé bárkája

Az óvoda működésének másik alappillére a népi kultúra, a népművészetek megismertetése: a gyerekek gyertyát öntenek, agyagoznak, rongyszőnyeget szőnek – utóbbinak erős fejlesztő értéke van, és a balkezesek is nehézségek nélkül tudják végezni.

A kézműves foglalkozások mellett a néphagyomány jeles napjairól sem feledkeznek meg, Márton napján például liba alakú mézeskalácsot sütöttek, december 13-án pedig a bátrak felállhattak Luca székére.

A digitalizáció csekély mértékben van jelen, mivel a gyerekek már így is sok időt töltenek a különböző okoseszközök képernyője előtt – Ildikó tapasztalata szerint emiatt nehéz felvenni velük a szemkontaktust. Az óvodapedagógusok diavetítőt használnak, ami lehetőséget ad arra, hogy alaposabban megnézzék és átbeszéljék a látott képeket. Kolláth Ágnes ugyanezen okokból nem tervezi bővíteni a foglalkozások körét. „Máshol jóval több szakkört kínálnak, mi viszont nem versenyistállónak szánjuk az óvodát, mert különben a gyerekek pont a lényegről maradnának le: hogy szeretetben egymásra figyeljenek.”