Az első évek élményei örökre bennünk maradnak

– Kutatócsoportja egyedülálló tudományterülettel, a neuropedagógiával foglalkozik, amelyet új interdiszciplináris tudománynak is neveznek. Minek hatására kezdték el kutatni ezt a területet?
– A gyermekekről, a gyermekkorról szóló tudományos gondolkodás az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott, többek között a kisgyermekkori agykutatás területén feltárt eredményeknek köszönhetően. Ezek az új szemléletek arra ösztönzik a neveléstudományt, hogy gondolja át korábbi álláspontjait, elsősorban a kisgyermekkor pedagógiáját. Ezért néhány évvel ezelőtt a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán Nemzetközi Kisgyermekkori Neuropedagógiai Kutatócsoportot és Laboratóriumot hoztunk létre, amely a neurológiai kutatási eredmények pedagógiai hasznosításának lehetőségeit vizsgálja. Gyermekneurológusok, pszichológusok, pedagógusok, neveléstudományi kutatók vesznek részt a kutatásban. Szeptember óta genetikussal is kiegészült a csapat Dr. Kovács Gábor személyében, aki most már karunk főállású docense.

– Milyen eredmények születtek az agykutatásban, amelyek felülírják az eddigi tudást?
– A gyermeki agyról régen azt gondolták, hogy születéskor teljesen készen van. Ám ez nem igaz, hiszen utána alakulnak ki a működéséhez, a tanuláshoz elengedhetetlen idegpályák, amelyeket az érzelmek építenek fel. Ezért óriási szerepük van a környezeti tényezőknek és a nevelésnek, mert az agy fejlődése a mai ismeretek szerint nem lineáris folyamat, hanem periodikus, vagyis léteznek igen szenzitív időszakok.

A legaktívabb periódus az első nyolc év, ilyenkor a kisgyermek elméje olyan, mint egy világra nyíló ablak a soha vissza nem térő lehetőségek befogadására.

Nyolcéves korra az ablak becsukódásával párhuzamosan az alapvető agyi struktúra kiépülése is befejeződik, ezért mindenképp ki kell használnunk ezt az áldott, rendkívül kritikus időszakot, amikor a gyerek a legtöbbet tanulja a környezetéből, hiszen az agya olyan ilyenkor, mint egy mágikus szivacs: mindent magába szív.

Ha tehát az élet első éveiben a gyermek nem kap szeretetteljes odafigyelést, nem ingerlik folyamatosan az elméjét, nem biztosítják a tapasztalatcserét, nem alakulnak ki biztonságot nyújtó, stabil kötődései, annak egész életre szóló negatív következményei lehetnek.

Ugyanis ebben az életkorban elszenvedett hiányokat nem vagy nagyon nehezen lehet pótolni, viszont amit megkapunk kisgyerekkorban, egész életünkben visszük, az első évek örökre bennünk maradnak. Ezért óriási szükség van arra, hogy gyermekneurológusok és a kisgyermeknevelő pedagógusok együtt kutassák a varázslatos gyermeki elmét, annak fejlődését és az abba való beavatkozás felelősségét, jó szándékú lehetőségét és átgondolt módját. Bátran mondhatjuk, új gyermekszemlélet és gyermekkép, új kisgyermeknevelési paradigma formálódik.

Kép

Kép: Freepik

– Akkor az első nyolc évben teljes mértékben az érzelmekre kellene koncentrálnunk?
– Korábban túl nagyra értékelték a kognitív, értelmi intelligenciát.

A legújabb kutatások azonban alátámasztják, hogy 80%-ban az emócióktól és a kapcsolatoktól függ, mennyire lesz valakiből sikeres felnőtt, és csupán 20%-ban az értelmi intelligenciától.

A kisgyermekkori nevelés és gondozás minősége jelentős mértékben befolyásolja az agyi hálózat és struktúra felépítését, ezért rendkívül fontos, hogy szeretetteljes és szakszerű legyen, vagyis a gyermekeknek ingergazdag, stimuláló környezetre van szükségük, amelyben feltétel nélkül elfogadják és szeretik őket. Így alapozhatjuk meg, hogy felnőttként is boldogok és elégedettek legyenek. Maya Angelou amerikai írónő mondta: „Elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit tettél, de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük”. A gyermekek fejlődése, nevelése, a kisgyermekkori agyfejlődés támogatása a nemzet gyarapodásának kérdése is, mivel csak a boldog, kiegyensúlyozott és jó képességű gyermekek válhatnak prosperáló, hosszú távon fenntartható társadalom alapjává.

Pár hete részt vettem az Országos Neveléstudományi Konferencián Pécsett, ahol Freund Tamás agykutató gyönyörű előadást tartott.

Arra hívta fel a figyelmet, hogy jobban vissza kellene hozni az érzelmeket a pedagógiába, illetve újra kisközösségekben kellene gondolkodnunk.

Ugyanis óriási szerepe van egy néptánccsoportnak, rajzszakkörnek, zenélő-muzsikáló együttesnek a gyermekek életében, mert ezekben érzik egymás rezdüléseit, nagyokat beszélgethetnek. Üzenem a kisgyermeket nevelőknek, óvodapedagógusoknak, hogy vannak fontos, és vannak még fontosabb dolgok: ki kell nyitni a gyermekeknek a világot és szeretni kell őket.

– Fel vannak-e készülve erre az óriási feladatra és felelősségre a kisgyermeknevelők?
– Egy amerikai kutató, aki középiskolai tanárként dolgozott, mondta a következőket: „Rá kellett jönnöm a pályám során, hogy miután bemegyek az osztályba és becsukom magam mögött az ajtót, rajtam múlik, hogy a szeretet vagy a krízis uralkodik el, a meg nem értés vagy a közös gondolkodás, a boldogság, az öröm, a jókedv vagy a félelem, ugyanis a pedagógus a személyiségén keresztül teremti meg azt a pszichés klímát, amelyben a mag szárba tud szökkeni.” Amikor valaki jelentkezik hozzánk csecsemő- és kisgyermeknevelő vagy óvodapedagógus szakra, már van saját pedagógiai élménye annak alapján, ahogyan őt gondozták, nevelték a szülei, nagyszülei, és friss tapasztalata is van a magyar közoktatási rendszerről, a pedagógusokról.

Van olyan hallgató, aki azt mondja: „Több rossz tanárom is volt, nem szerettem őket, de legalább tudom, milyen nem szeretnék lenni.”

Három dologból tevődik össze a szakmánk: hozott nézetekből, elméleti és gyakorlati tudásból. A dolog érdekessége és szomorúsága is egyben, hogy az utóbbi kettőt meg tudjuk adni, de a nézeteken, meglévő attitűdökön, amelyek már a vérévé váltak egy pedagógusnak, nehéz változtatni, pedig ezek fogják meghatározni a mindennapi munkáját. Szerencsére nálunk az egyetemünkön és a gyakorló intézményeinkben olyan szakemberek adják át a gyakorlati tudást, akik befolyásolni tudják a meglévő nézeteket, és életre szóló minták lehetnek.

Kép

Dr. Varga László

A pedagógusi hivatás tudomány és művészet. Nemcsak az a kérdés, hogy jól tudod-e a matekot vagy a történelmet, hanem az is, hogyan tudod átadni, közvetíteni – és itt kezdődik a művészet.

Picit – a szó legnemesebb értelmében – színművészek is vagyunk, el kell tudnunk varázsolni a gyerekeket. Azért vagyok még mindig a pályán én is, mert mindmáig vannak katartikus élményeim a tanítás során.

– Mennyire fókuszál az érzelmekre a magyar kisgyermeknevelés?
– Óriási szerencsénk van, hiszen a magyarországi kisgyermeknevelés mindvégig megőrizte játékos jellegét. Nagyon gazdag a kultúránk, rengeteg ölbéli játékunk, mesénk, ringatónk van, amelyek nagyon-nagyon alkalmasak mindkét agyfélteke harmonikus fejlesztésére. Segítjük, támogatjuk azt a bonyolult idegrendszeri munkát, amelyet belső építkezésnek, konstrukciónak hívunk. Ebben a főszereplő az önmagát megteremtő gyermek, mi pedagógusok – a konstruktivista pedagógia talaján – ezt a folyamatot facilitáljuk, előmozdítjuk.

– Milyen gyakorlati vizsgálatokat végez a kutatócsoport?
– Öt–tízéves korú gyerekekkel, valamint pedagógusjelöltekkel végzünk vizsgálatokat a Benedek Elek Pedagógiai Kar gyakorló óvodájában, bázisóvodáiban, valamint a karral szakmai kapcsolatban álló általános iskolákban, illetve felsőoktatási intézményekben. Nemrégiben Amerikából vásároltunk Emotiv EPOC+ Neuro Headseteket, olyan „sapkákat”, amelyek az agy vizsgálatára alkalmasak. Segítségükkel viszonylag egyszerűen megfigyelhető a gyermeki idegrendszer tevékenysége, arcmimikája, hangulatváltozása, fejmozgása. A „sapkákat” számítógéppel kapcsoljuk össze, amely képi módon közvetíti felénk az agyhullámokat. Itt van nagy szükségünk a genetikusra, a neurológusokra, akik leolvassák, hogy a mese, a zene, a társas kapcsolatok, az együttlét miképpen hat az idegrendszerre. Kíváncsiak vagyunk, jól gondoljuk-e, hogy a művészet nagyon fontos eszköz a kisgyermeknevelésben.

A hallgatók körében megvizsgáljuk majd, hogy a különböző tanári stílusok – például az együttműködő, katonás, előíró, alulmotivált – milyen impulzusokat váltanak ki a hallgatók idegrendszerében.

– Dékán úr, kíváncsian várjuk az újabb eredményeket. Remélem, majd azokról is beszámol nekünk.