Az alagsori zumbaóráktól a saját edzőteremig – így lett György Antóniából sikeres erdélyi vállalkozó
A csíkmenasági származású György Antónia már hét éve sikeresen működteti edzőtermét Kolozsvár szívében. A fitnesz világával egyetemistaként ismerkedett meg, onnantól kezdve nem volt megállás, egyik szakmai képzést végezte a másik után. Évekig saját edzőcsoportot működtetett egy alagsori teremben, mígnem sportanimátori szezonmunkával megkereste vállalkozásához az alaptőkét. Terve megvalósításával díjat is nyert: a Magyar Ifjúsági Központ YZ Intézete 2020-ban beválasztotta őt azon 20 huszonéves tehetség közé, akik tevékenységükkel kimagasló eredményeket értek el a kincses városban.
Vadas Henrietta interjúja.
A sport iránti elhivatottság sokszor már egészen fiatalon megmutatkozik. Így volt ez a te esetedben is?
Meglepő módon nálam ez nem így történt, nem voltam nagy sportember kisgyerekkoromban és a középiskolában sem. Azok közé tartoztam, akik néhanapján elhatározták, hogy eljárnak rendszeresen futni, de két hét után abba is hagyták. Nem éreztem különösebb motivációt arra, hogy gyakrabban mozogjak, emiatt érdekes, hogy most ez lett a munkám. Viszont táncolni nagyon szerettem, imádtam zenét hallgatni, otthon táncos műsorokat is rendeztem, és egy ideig néptáncoltam is.
Milyen pályára készültél eredetileg?
Elsősorban nyomozó szerettem volna lenni, de túl nagy falatnak tűnt a felvételi egy román rendőrakadémiára. Egyrészt fizikailag sem álltam készen rá, másrészt a román nyelv sem ment olyan jól még akkor. Miután letettem erről a vágyamról, orvos akartam lenni, a középiskolában biológia–kémia szakra jártam.
Amikor viszont be kellett iratkoznom az egyetemre, végül a régészet mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy érdekel a történelem, és ebben mégiscsak van egy kis nyomozás.
Ekkor még nem sejtettem, hogy évekkel később a fitnesz irányába fogok elindulni.
Mikor történt a váltás, hogyan kezdődött a sportkarriered?
Egyszer egy nagyon jó barátom elhívott magával konditerembe. Ott elkezdtem az edzéseket, és a teremhez tartozó aerobiccsoportot is elkezdtem látogatni. Elsőként zumbaórán vettem részt, ami számomra tökéletes volt a táncos jelleg és a bombasztikus zenék miatt. Nagyon megszerettem, közben másfajta órákkal is megismerkedtem. Ez idő alatt sok pozitív visszajelzést kaptam, így fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én is kipróbálhatnám magam oktatóként. Elvégeztem a zumbaoktatói kurzust, kibéreltem Kolozsvár központjában egy alagsori termet, és elindítottam a saját kis csoportomat. Ekkor másodéves egyetemista voltam. Pár évvel később – amikor úgy éreztem, hogy már igény van egy nagyobb helyiségre – eldöntöttem, hogy továbblépek, és saját edzőtermet nyitok. Ehhez az alaptőkét úgy gyűjtöttem össze, hogy elmentem Krétára szezonmunkára, ahol sportanimátorként dolgoztam.
Az anyagi feltételek mellett mi kellett még a terem elindításához?
Amikor hazajöttem Krétáról, éreztem, hogy továbbképzésekre van szükségem ahhoz, hogy szélesebb portfólióval tudjak indítani. Ezért 2016-ban elvégeztem Budapesten egy fitneszinstruktori képzést, közben viszont folyamatosan tartottam a zumbaórákat Kolozsváron. Intenzív félév volt, a hétvégéim utazással és tanulással teltek. Ekkor ismerkedtem meg a Hot Iron edzésformával is, azt a kurzust is elvégeztem. Ennek köszönhetően már egy komplett órarenddel tudtam elstartolni. 2016. december 6-án, Mikulás napján nyitottam meg a SteelWoman Fitness Clubot. Azóta minden évben Mikuláskor ünnepeljük a terem születésnapját, ez már hagyománnyá vált.
Milyen nehézségekkel kellett megküzdened a vállalkozás beindításakor?
Elsősorban a bürokratikus ügyintézés jelentett kihívást számomra, mivel sok mindenben tapasztalatlan voltam. Autodidakta módon kellett megtanulnom, mit hogyan kell csinálni, kihez és mivel kell fordulni, de az elején a nagy lelkesedés miatt ezt nem éltem meg nyűgként.
A nagy kép lebegett előttem, tudtam, hogy előbb-utóbb minden kirakós a helyére kerül.
Közben viszont volt egy olyan könnyebbség, hogy már megvolt az alapcsoportom, akik az új helyre is velem tartottak. Egy idő után már szájról szájra terjedt a klub híre, és így kialakult az ügyfélkör. Később elkezdtem edzőket keresni, akikkel felosztottuk az órarendet, így már nem nekem kellett minden órát megtartani reggel és este.
Csíkmenaságból, egy többségében magyarok lakta településről származol. Mennyire jelentett gondot neked a román nyelv használata a kincses városban?
Egyetemistaként költöztem Kolozsvárra, ekkor nem volt könnyű a román nyelvvel boldogulni, de idővel megszoktam a légkört, és belejöttem a gyakorlatba. A terem megnyitásakor már jobban beszéltem románul, akkor már hét éve éltem a városban. Megtörténhet, hogy olykor sután sikerült egy-egy megfogalmazás, de nem igazán éreztem úgy, hogy ez nagy nehézséget okozott volna nekem. Vannak visszajáró román klienseim is, velük is jól megértjük egymást.
Az edzőterem megnyitása óta eltelt több mint hét év. Mit tanított neked a vállalkozói lét?
Mindig azt gondoltam, hogy a vállalkozói lét idővel könnyebb lesz, mert már meglesz hozzá a kellő tapasztalat és tudás, de most be kell látnom, hogy ennyi év után sem lett könnyebb. Sőt sok szempontból nehezebb a klub vezetése. Mindig történik valami bonyodalom, jönnek az újdonságok, és ezeket tudni kell menedzselni. Nekem nagy nehézséget jelentett az, hogy delegáljam a feladatokat, bevonjak másokat is a vállalkozásomba, amelybe teljesen egyedül vágtam bele.
Meg kellett tanulnom azt, hogy csapatként jobban tudunk haladni, és nekem is könnyebb az életem, ha ki tudok adni egy-két feladatot.
Ez most már elég jól megy, van is hozzá segítségem. Már el tudok menni úgy nyaralni, hogy közben nem az otthoni dolgokon jár az eszem, mert van, akire hagyjam a klubot.
2021-ben létrehoztad a SteelWoman Egyesületet. Milyen elgondolással tetted?
A SteelWoman Egyesületet közösségépítés céljából alapítottam, hogy ne csak a klubban, hanem azon kívül is találkozzunk, ismerkedjünk, lazítsunk a többiekkel. Elsősorban táborokat szervezünk tavasszal és ősszel. Ezek az események nyilvánosak, nem csak a SteelWoman közösségének szólnak, bárki más is csatlakozhat. Úgy érzem, hogy ezekért az alkalmakért megéri a sok munka, mivel létre tudok hozni egy olyan környezetet, ahol mások is megtapasztalhatják a közösség megtartóerejét. Nagyon szeretek egyedül lenni, de még nekem is jó érzés megélni azt, hogy tartozom egy csapathoz.
Milyen terveket szövögetsz a jövőt illetően?
A közeljövőben a klub építésére szeretnék fókuszálni, ezért a személyi edzéseket is át szeretném majd adni másnak. Amíg edzést tartok, addig nem tudok a vállalkozásfejlesztéssel érdemben foglalkozni, és nem szeretném állandó rohanásban élni a mindennapjaimat. Jelenleg az építő energiát hiányolom az életemből, ehhez pedig az kell, hogy egy stratégia mentén haladjak, ne csináljak egyszerre több mindent, mert az nem feltétlenül egészséges és hatékony hosszú távon. Most az a célom, hogy működtessem a már meglévő rendszert, és megoldjam a folyamatban lévő ügyeket. Amíg ez nincs meg, addig nem szeretnék továbblépni és más, nagyléptékű célokra fókuszálni.
Említetted az állandó rohanást. Mi segít neked abban, hogy bírd a mindennapi gyűrődést?
Egyértelműen a sport. Nagyon jól ki tudom adni magamból a stresszt és a feszültséget az edzéseim során, ami számomra azért meglepő, mert ez régebben nem ment ennyire tudatosan.
De nem a saját termemben edzek – ezt mindig is így csináltam, hogy ki tudjak teljesen kapcsolni, és ne az legyen, hogy az egész napomat a „munkahelyemen” töltöm.
A sport mellett az utazás tud még igazán feltölteni. Szeretek új helyeket, országokat felfedezni.
Szerinted mit adott a személyiségedhez az, hogy kisebbségi magyar létbe születtél?
A kiállást saját magamért. Mivel nehezebb a mindennapi életben magyarként románul kommunikálni, ezért fel kellett nekem is zárkóznom, ez adta ezt a fajta hozzáállást. Igyekszem képviselni az érdekeimet, nem vagyok meghunyászkodó személy, lehet, hogy ez a székelységemből is fakad. Mindenesetre úgy érzem, hogy az önérdek-érvényesítést a saját mentális egészségem miatt is érdemes gyakorolnom.
Kapcsolódó tartalom
„Nem elég haszonélvezőjének lenni annak, amit őseinktől örököltünk” – Gergely Balázs, Kolozsvár hídembere
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
