A lány, aki csak arra vágyott, hogy valaki szívből szeresse – Audrey Hepburn love storyja

A család volt számára a legnagyobb érték, mindennél többre becsülte, szülei válása hatására ugyanis elvesztette biztonságérzetét az életben és bizalmát a férfiak felé. Hatévesen apja minden előzmény nélkül elhagyta őt és a családját. „Egy nap egyszer csak elment. Édesanyám azt mondta, üzleti útra megy, de sosem tért vissza… Anyukám nem tudta abbahagyni a sírást. Próbáltam mellette lenni, de gyerekként nem értettem, mi történik pontosan.” Később, a ’60-as években felkereste édesapját, rendezték a kapcsolatukat, és Audrey elvárások nélkül, anyagilag is támogatta őt egészen a halálálig.

Párkapcsolataira gyermekkori élményei azonban rányomták bélyegüket. Karrierjében a tökéletesség és az előkelőség dominált, a színfalak mögött viszont ő maga törékeny, sebezhető személyiség volt. Az apja által okozott sebtől sosem tudott szabadulni.

Legidősebb unokája, Emma Ferrer szerint a nagymamája sikerei titka paradox módon a szomorúságában rejlett – abban, ahogy ezt az érzést a filmjeibe is képes volt belevinni.

Egy kalandos, sikeres, ám fájdalmas út kezdete

1952-ben, a Római vakáció forgatása idején – később ezzel a filmmel Hepburn elnyerte a legjobb női alakításért járó Oscar-díjat – egy vagyonos és előkelő angol férfival, Lord James Hansonnal készült összekötni az életét. Zoe Fontana tervezte az esküvői ruháját, amely törékeny alkatára tökéletesen illeszkedett. Az esküvőre azonban végül nem került sor, az utolsó pillanatban lefújták. Indokként a felek akkori életvitelüket jelölték meg, mondván, azt nehezen tudták volna összeegyeztetni a házasélettel. A színésznőt munkája Hollywoodhoz kötötte, ahol színpadoktól filmforgatásokig járt, míg James üzleti karrierje miatt a legtöbb idejét Angliában és Kanadában töltötte. Audrey a tervező engedélyével ikonikus ruháját elajándékozta egy szegény itáliai lánynak, aki nem engedhetett volna meg magának hasonló ruhakölteményt.

A jegyesség felbontásában az is szerepet játszhatott, hogy Hepburn és a Római vakáció másik főszereplője, Gregory Peck egymásba szerettek, ám Peck nős volt, így valódi kapcsolat nem alakulhatott ki köztük.

Peck későbbi nyilatkozataiból kicsengett, talán sajnálta, hogy így döntöttek, mert nem sokkal később a házassága amúgy is tönkrement… Annyi bizonyos: kettejüket egész életükben nagy szeretet és barátság fűzte össze.

Kép

Audrey Hepburn és Gregory Peck a Római vakáció egyik jelenetében

Boldog-szomorú másfél évtized

Egy évvel a Római vakáció bemutatása és nagy sikere után Gregory Peck egy partin bemutatta Audrey-t későbbi jövendőbelijének, a nála 12 évvel idősebb, már kétszer elvált Mel Ferrernek. 1954. szeptember 25-én a legnagyobb titokban egy meghitt ceremónián össze is házasodtak. Az esküvőre csak a legközelebbi barátokat hívták meg, akiknek még a pontos címet sem adták meg – minden vendégért külön autót küldtek, s a helyszínre szállították őket. A következő években viszont hiába ívelt felfelé Audrey karrierje, a magánéletét elárasztotta a keserű fájdalom. A Ferrerrel közös életük során négyszer elvetélt, egyszer halva szülte meg gyermekét egy baleset következtében, amikor a Kitaszítva című film forgatása során leesett a lóról. A sok fájdalom és veszteség megterhelte a kapcsolatukat.

1960-ban végre világra hozta első élő gyermekét, Sean Hepburn Ferrert.

Úgy érezte, Sean születésével értelmet nyert az élete.

Ebben az időszakban kevesebb filmforgatást is vállalt, mert minden idejét az anyai örömök megélésének szentelte. A boldog pillanatokat azonban beárnyékolta a romlásnak indult házassága: férje hűtlenségének jeleit már egészen korán tapasztalta, s mindezt ő is más férfiak karjaiban próbálta feldolgozni.

Megcsalások vagy menekülések?

„A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség iránti vágyat” – vallotta Hepburn, s mivel ezt a teljességet a házasságában nem lelte meg, szeretők társaságában próbálta csökkenteni a hiányérzetét.

1954-ben főszerepet kapott a Sabrina című filmben, William Holden oldalán. A forgatás során a két színész közel került egymáshoz, Audrey Holdent a „legjóképűbb férfiként” jellemezte, akivel valaha találkozott. Kapcsolatuk azonban tele volt bonyodalommal, hiszen mindkettőjüknek családja volt. A közös életet állítólag komolyan tervezték, egészen addig, amíg ki nem derült: Holden vazektómiát végeztetett magán, így nem lehetett gyermeke. Audrey végett vetett a kapcsolatnak, mert bár szerette a férfit, a gyermek iránti vágya felülírta a szerelmét. Majdnem 10 évvel később, 1964-ben találkoztak újra, amikor főszerepet alakítottak a Párizsi mesék című filmben. Holden a Daily Mailnek adott interjújában őszintén beszélt érzéseiről: „Emlékszem, amikor a Párizsi mesék forgatása kapcsán megérkeztem az Orly reptérre. Hallottam lépteim visszhangját a folyosón, mint egy elítélt az utolsó sétáján. Rájöttem, hogy foglalkoznom kell az alkoholproblémámmal, és azzal is, hogy újra találkozni fogok Audrey-val. Nem tudtam, hogyan fogok megbirkózni mindezzel.”

A forgatás alatt még egyszer utoljára megpróbálta elnyerni a színésznő szívét, Audrey azonban visszautasította őt.

1956-ban a Háború és béke című filmben a mozinézők együtt láthatták az „álompárt”, Audrey Hepburnt és férjét, Mel Ferrert. Itt még úgy tűnt, a házasságuk menthető, mert mindketten megbánták félrelépéseiket, lehet még közös jövőjük. Audrey legalábbis ebben bízott, férje azonban nem osztozott e törekvésében. Hepburn az Egy apáca történetén dolgozott, ahol vonzalom ébredt köztük a forgatókönyvíróval, Robert Anders-szel, de nem akart kapcsolatba bonyolódni vele, éppen a házasélete megmentése miatt. Ez akkor változott meg, amikor fülébe jutott férje újbóli hűtlensége, amelyet mégis ezzel a futó viszonnyal próbált kompenzálni. Házassága végül 1968 novemberében, 14 év után ért véget. Amikor közös fiúk, Sean idősebb lett, így emlékezett vissza szülei válására: „Apám nehéz eset volt, nagy igényeket támasztott. Aztán örök életében bánta, hogy elvesztette ezt a kapcsolatot.”

Kép

Hepburn és Mel Ferrer fiukkal, Seannal – Forrás: Profimedia

Újabb remények

Nem sokkal a válás után egy mediterrán hajókiránduláson Audrey megismerkedett az itáliai származású pszichiáter-neurológus Andrea Dottival.

Egy évvel később, 1969. január 18-án feleségül ment hozzá, majd Rómába költöztek. Négy hónappal az esküvő után Hepburn állapotos lett, és 1970. február 8-án életet adott második gyermekének, Luca Dottinak.

Nagy boldogságot jelentett ez számára, s elhatározta, hogy visszavonul egy időre Hollywoodtól, és csak a családjára összpontosítja a figyelmét.

Sajnos azonban ez a házassága sem úgy alakult, ahogy szerette volna: férjének más elképzelései voltak a hűségről, illetve egy újabb vetélés is beárnyékolta az életüket.

Helena Coan, az Audrey című dokumentumfilm rendezője mély kutatásokkal tárta fel e házasság részleteit. Számos film- és hangfelvételt elemzett, s olyan emberekkel készített interjúkat, akik közelről ismerték a párt. Munkája nem volt hiábavaló, ezek az emberek ugyanis Audrey férjét csaknem 200 különböző nővel boronálták össze (az esetek egy része feltehetően nem viszony, csak valamiféle flört volt). Egy beszélgetős műsorban a színésznő férje kapcsán kifejtette, hogy „az orvosok jók a betegeikhez, de sosem akarnak a családjukkal foglalkozni”. 1982-ben aztán a válás mellett döntöttek, persze a házasság valójában már régen megszűnt.

Audrey Hepburn és második férje, Andrea Dotti – Forrás: Profimedia

Még egy hiánypótló románc

Mivel Andrea Dotti mellett sem élhette meg a biztonságot és a teljességet, az igaz szerelem illúziójának Hepburn a továbbiakban sem tudott ellenállni. A Vérvonal forgatása alatt, 1979-ben megismerte Ben Gazzarát. Kiderült, hogy mindketten boldogtalan házasságban élnek, így egymásban próbáltak gyógyírt találni. Gazzara szavaival: „Audrey sérült és boldogtalan volt a házasságában. Én szintén sérült és boldogtalan voltam. Vigaszt nyújtottunk egymásnak, és a végén egymásba szerettünk.” Ebből sem lett azonban tartós kapcsolat, miután a forgatás befejeződött, mindketten visszatértek – akkor már romos – házasságukba.

Ezek után Hepburn visszavonult a színészettől, és az UNICEF-nek szentelte életét. 1988-ban az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának jószolgálati nagykövete lett.

Az igaz szerelem későn, de megérkezett

A művésznő 1980-ban találta meg új párját, Robert Wolders-t. Egy interjúban úgy emlékezett ezekre az évekre, mint élete legboldogabb időszakára. Roberttel közösen az UNICEF kötelékében bejárták a világot, segítve a rászoruló gyerekeket. Sosem házasodtak össze, amiben szerepet játszhattak Audrey korábbi rossz tapasztalatai. 1992-ben, egyik utazása során azonban Audrey alhasi fájdalmakkal küzdött. Az orvosi vizsgálatok eredményei nem voltak kecsegtetők, ezért Los Angelesbe utazott, ahol laparoszkópos műtéttel kiderítették, hogy bélrákja van. Kemoterápiával és a daganat eltávolításával próbálták meggyógyítani, de a szervezetében akkorra már annyi áttét alakult ki, hogy nem tudták megmenteni az életét, s 1993-ban, 63 évesen elhunyt. „Az emberek azt mondják, a fájdalom idővel enyhül. Ez nem igaz…” – nyilatkozott Robert Audrey elvesztéséről, majd arra törekedett, hogy szerelme szellemiségét az UNICEF-en belül is megőrizze. 2002-ben a szervezet bronzszobrot készíttetett Hepburn tiszteletére, amely egy nőt ábrázol gyermekkel a kezében, a címe: „Audrey szelleme”.

Források:

• https://www.weddingetc.co.za/the-dramatic-love-life-of-audrey-hepburn/
• https://www.theguardian.com/culture/2020/nov/15/the-best-kept-secret-about-audrey-hepburn-is-that-she-was-so-sad
• https://www.harpersbazaar.com/celebrity/latest/a10002427/audrey-hepburn-love-life-timeline/
• https://www.citatum.hu/szerzo/Audrey_Hepburn/2
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Audrey_Hepburn#cite_note-10
• https://www.youtube.com/watch?v=juGZaHPwUaU