Aranyszabály: ne menj a vízbe egyedül! – és még sok praktikus tanács egy vízimentő-úszásoktatótól

– Zoli, te úszást tanítasz a keszthelyi uszodában. Találkoztál már a tanítványaiddal? Látod már, hogy mennyire veszítették el úszási képességüket amiatt, hogy nem tudtál velük foglalkozni?
– Már tavaly nyáron láttam ezt. Pár tanítványom, kamaszok, akik nagyon jól úsznak – ami azt jelenti, hogy hetente leúsznak legalább háromszor három kilométert –, kihagytak a tavaszi uszodabezáráskor három hónapot. Aztán elkezdtem edzeni velük a Balatonban, és szinte sírva jöttek ki a vízből! Ők sem gondolták volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi elvész a kondíciójukból. Az úszáshoz ugyanis speciális erőnlét kell, amit nem is lehet semmilyen más sporttal fenntartani, csak úszással.

– Amikor ennyi idő kimarad az úszástanulásból egy kisebb gyereknél, akkor a vízbiztonság is elvész?
– A vízbiztonság nem vész el, a technikájuk romlik egy picit. De ez nagyon gyorsan vissza is jön.

Az a része a tudásuknak, hogy mi van a vízben és mire kell odafigyelni, olyan, mint a biciklizés: megmarad.

Például, ha ő már megtanulta, hogy a víz alatt nem veszünk levegőt, akkor azt már tudni fogja hosszabb kihagyás után is.

– Ha be tudom íratni a gyerekemet most újra úszóiskolába, akkor visszaszerezheti a tudását, a kondícióját addig, amíg megyünk nyaralni?
– Egy jól megtervezett, jól felépített tanfolyamon igen. Sőt, most nyár elején még arra is van idő, hogy azok a gyerekek, akik még félnek a vízben, és abszolút nulla vízbiztonsággal rendelkeznek, egy-két hónap alatt eljussanak odáig, hogy tisztában legyenek a veszélyekkel, ha a szüleikkel fürödni mennek. Egy kicsi gyereknél, aki nem tanult még úszni, jellemző lehet az, hogy nem tudja, mikor vegye a levegőt és mikor fújja ki, pedig ez nagyon fontos dolog a vízben, játék közben is. Ez például viszonylag hamar elsajátítható. De nem lehet egy-két hónap alatt úgy megtanulni úszni, hogy aztán a gyerek a nyaralás alatt már ügyesen, okosan, egyedül úszkáljon.

– Sok szülő azt mondja, hogy „azért megyünk a déli partra, mert ott nem lehet baj, hiszen sekély a víz”.
– Dehogynem!

Egy gyerekpancsolóban is meg lehet fulladni. Hiszen a nem mély víz is csak addig nem mély, ameddig állunk benne.

Egy gyerekkel vagy egy úszni nem tudó felnőttel előfordulhat, hogy amikor megcsúszik a vízben, még nem érzékeli, merre van a lent és merre van a fönt, így nem biztos, hogy fel tud állni. Ebből nagy baj lehet.

– Azon is szoktak gondolkozni a szülők, hogy meddig járjon úszótanfolyamra a gyerek, mikor mondhatjuk azt, hogy már tud úszni. Lehet ezt mérni valahogy?
– Azt lehet meghatározni, hogy ha egy 25 méteres medencében, valamilyen úszásnemben, megállás nélkül, viszonylag szabályosan végigússza a 25 métert, akkor vízbiztos. De ez nem jelenti azt, hogy aztán egy gyermeket én egyedül be mernék engedni a vízbe. Egy gyereket soha, semmilyen körülmények között ne engedjünk be a vízbe egyedül! Sőt, a felnőttek is sokkal nagyobb biztonságban vannak, ha nyílt vízbe nem egyedül mennek úszni.

Kép

Kép: VMSZ Média

– Te vízimentőként rá szoktál szólni szülőkre a strandon?
– Abban az esetben amikor szolgálatban vagyok a strandon, akkor igen, hiszen a vízimentő elsődleges dolga a megelőzés. Nyilván nem oktatok ki senkit, de ha bármi veszélyes dolgot látok, akkor figyelmeztetem a felnőttet és a gyereket is. Ha nem vagyok szolgálatban, csak strandoló vagyok, nehéz egy felnőttet figyelmeztetni bármire is. Ilyenkor csak kirívó esetben szólok, de az biztos, hogy félszemmel odafigyelek az érintett gyermekre, és ha tehetem, megkérem a szolgálatban lévő kollégámat, hogy hívja fel a kedves szülő figyelmét a veszélyes helyzetre.

Nekem is van egy fiam, 16 éves, rendkívül jól úszik. Ha lent vagyunk a strandon, mindig szól, és megbeszéljük, amikor el akar úszni mellőlem, vagy eltávolodna a parttól, mondjuk a bójákig.

Tudja, hogy csak akkor mehet el, ha tudom, hogy hova megy, és rajta tudom tartani a szemem.

– Szülőként hogyan készítsem fel a gyereket a víz veszélyeire úgy, hogy ne féljen a víztől, de mégis tudja, hogy ott mások a határok, mint a szárazföldön?
– Azzal nagyon rosszat teszünk, ha annyira féltjük a gyereket, hogy azt mondjuk neki „ne menj beljebb, mert megfulladsz”, „jaj, ne tedd bele a fejed a vízbe, mert megfulladsz”. Ha ilyeneket mondunk neki, könnyen lehet, hogy nagyon fog félni a víztől. Szerintem ez úgy működik jól, ha sokat megyünk vele együtt vízbe. A szülő jelenti a legfőbb biztonságot egy gyermeknek, főleg veszélyes környezetben. Ezt érdemes kihasználni! Fogjuk meg a kezét, és próbáljuk ki együtt, milyen a víz alá bukni, milyen jó dolog buborékokat fújni. El kell mondani, hogy a víz veszélyes, de azt is, hogy a víz egy nagyon jó dolog, csak okosan és ügyesen kell hozzáállni.

Sokszor láttam olyat, hogy apuka a gyerekkel beúszik a bójához, úgy, hogy a gyereken karúszó van. Értem, hogy ez jó móka, de a szülőnek itt az lenne az elsődleges dolga, hogy megtanítsa a gyereknek: nem mehet be a mély vízbe. A karúszó, az úszógumi és a matrac nem életmentő felszerelések. A felfújható dolgokkal az a baj, hogy csak addig működnek, amíg van bennük levegő, és ez többféle formában, bármikor eltűnhet abból az eszközből.

– Pedig szoktam látni olyan strandokon, ahol van sekély, kicsi gyerekeknek kialakított rész, hogy a szülő úgy gondolja, ott nem kell bemenni a gyerekkel, elég, ha a partról figyeli, és közben olvas a telefonján.
– Nehéz finoman fogalmazni, amikor ilyet lát az ember. Már az is hiba, hogy a gyerekem a vízben van és én nem.

De ha olyan sekély vízről van szó, hogy nem kell bent lennem, akkor le nem veszem a szememet róla!

Nem olvasok vagy nyomkodom a telefonomat! Elég csak egy posztot elolvasni, ha abban a pillanatban merül el a gyerek, és én ezt nem látom, akkor, amikor felemelem a fejem, már késő. Nyílt vízben nem fogom látni a gyereket, mert nem áttetsző a víz, mint az uszodában. Tehát nem tudom, hogy pontosan hol merült el. Ellenben, ha figyelem, és ez megtörténik, akkor legalább tudom, hogy milyen irányba induljak, hol kell keresnem. Akkor is necces a dolog, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy megtalálom. Ezért mondom: jobb, ha bent vagyunk vele, nincs mese.

Kép

Kép: VMSZ Média

– Na de ott vannak a kamaszgyerekek. Nem biztos, hogy szeretnék, ha a szülők bemennének velük. Vannak középiskolások, akik már osztálytársakkal mennek a Balatonra.
– Nyilván el akarnak menni, és azt is tudjuk, hogy mit fog csinálni a gyerek, ha azzal engedem el, hogy „nem mehetsz be a mély vízbe!”. Itt jön be a szülő felelőssége: már a gyerek kiskora óta úgy kell élni az életünket, hogy tisztában legyen az élet veszélyeivel, és ebbe bele kell tartozniuk a vízzel kapcsolatos veszélyeknek is. Ez is hozzátartozik ahhoz, ahogyan a felnőtté válásra felkészítem. Így sokkal jobban bízhatok abban, hogy ha majd kamaszként nélkülem megy a vízbe, akkor sem csinál hülyeséget. Én el merném engedni egyedül strandolni a kamaszfiamat, ha tudom, hogy kivel megy, és nyilván ellátnám jótanácsokkal, még ha ezerszer hallotta is már ezeket. Mondom ezt úgy, hogy az én fiam jól úszik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudom, kikkel barátkozik, pontosan tudom, hogy milyen gyerekek, és azt is tudom, hogy mennyire tudnak úszni. De azt hozzáteszem, hogy az ördög nem alszik: okos, ügyes, jól úszó felnőttek is kerülnek bajba a vízben. Ott is sokkal több esélye van a menekülésére, ha nem egyedül ment be, hiszen lesz, aki segítséget hívjon.

A kamaszgyereket elengedem, de a lelkére kötöm, hogy egyedül nem mehet a vízbe, és próbálja ezt a társaival is megértetni.

Fontos, hogy mindenki legyen óvatos, vigyázzon magára, és figyeljen a társaira is!

– Egyre több helyen van vízicsúszda. Ott hogyan kell vigyázni a gyerekekre?
– A szülő ott úgy tud vigyázni a gyerekre, hogy megbizonyosodik arról, a vízicsúszda személyzete teljes, és figyel a szabályok betartására és betartatására. Ugyanis a vízicsúszda üzemeltetésének nagyon komoly szabályai vannak. Például az, hogy a vízbeérkezés után azonnal el kell hagyni a medencét. Szabályok vannak életkorra, testmagasságra és számtalan dologra, amelyek a biztonság szempontjából fontosak. Ha ezeket a szabályokat a csúszda felügyelője betartatja, szülőként annyit tehetek, hogy a csobbanómedence partján várom a gyermek érkezését, és megbizonyosodom arról, hogy rendben van és ki tud jönni a vízből. Sajnos én is látok olyat, hogy a csúszdakezelő, akinek az indító állásban kell figyelnie, ki hogyan csúszik, nyomkodja a telefonját. Én már elengedem a fiamat egyedül csúszdázni, mert tudja, hogy mire kell figyelni, tudom, hogy tud magára vigyázni. Például, ha van mögötte pár fiatal srác, akiken látszik, hogy ész nélkül fognak viselkedni, akkor inkább előre engedi őket, nehogy rácsússzanak. De ha kisebb lenne, felmennék vele, nem engedném egyedül.