Anyám történetei – Lázár, ezt akarod feldíszíteni?!
De jó, hogy ráérsz egy kicsit, kislányom, mindjárt megőrülök, apád kikészít! Nem mozdul a foteljából, és onnan szól ki nekem a konyhába, hogy hogyan csináljam a krumplipürét. Ő, aki egy szendvicset sem készített soha! De hallgasd, meg, mit csinált karácsonykor!
Kép: Freepik
Gyere, üljünk le az ablak mellé, itt nagyon finom a kávé. Hol is tartottam? Ja, igen, napokig csak vásároltam, sütöttem, főztem, ő meg csak pöffeszkedett a fotelban. Egyet kértem tőle, hogy vegyen már egy olyan nem túl magas, de tömzsi lucfenyőt. Tudod, mivel jött haza? Hát persze, hogy tudod, hisz láttad, szégyelltem is magam érte, avval a hosszú tűlevelű fenyővel, aminek összesen három ága volt, az is ferde.
Kérdem tőle: Lázár, mi ez a borzalom, ezt akarod feldíszíteni?!
Erre azt mondja, hogy útközben találkozott a barátjával, tudod, aki itt lakik szemben, a Sándor, és ő azt mondta, hogy ez az erdei fenyő sokkal hosszabb életű, mint a luc, és még olcsóbb is. Persze, mert ez a Sándor is mindent jobban tud, kár, hogy nem azt mondta apádnak, hogy menjen világgá és soha ne jöjjön vissza! Aztán az izzósor, amit rá akart tenni erre a röhejes fára! Majdnem összetörte magát, és a fa is eldőlt, mert persze hogy nem jól faragta be az állványba! Apád egy csőd!
Bezzeg, ha annak idején elmentem volna az első udvarlómmal, a Gyurival Kanadába... Akkoriban sokan kimentek. Egyik nap elém állt, és azt mondta: Rózsám (így hívott mindig), gyere velem, kezdjünk új életet, pénteken indulunk. Én meg nem mentem, itt volt a családom, anyám, a testvéreim... Gyuri elment, jött apád, hamar megesküdtünk, nem volt nagy felhajtás. Aztán jöttetek ti, a bátyád meg te, az nagyon szép időszak volt.
De most vénségére egy unalmas, pipogya fráter lett, semmi más nem érdekli, csak az ebéd meg a foci.
Még szerencse, hogy a te párod nem szereti a focit, az ilyen ember, hidd el nekem, egy főnyeremény, és még csak nem is iszik! Bezzeg apád, sosem felejtem el, mindenórás terhes voltam a bátyáddal, ő meg úgy jött haza a május elsejei felvonulásról, hogy alig állt a lábán a piától. Ahogy belépett, egyből lehányta a vadonatúj rekamiét, én meg nagy hassal takaríthattam utána. Tudom, ezt százszor elmeséltem már, és igaz ami igaz, azóta se rúgott be… csak mindig rossz barátokat választ. Titeket nagyon szeret, emlékszel, mennyit játszott veletek? Régen sokat dolgozott, meg kell hagyni. Mindig azt mondta, ha nyugdíjba megy, a kisujját se fogja mozdítani. Hát ezt szó szerint értette, és be is tartja. Na, igyuk a kávét, mert kihűl...
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
