Amikor felsős lesz a gyerekből, az is egy korszakváltás – hogyan segíthetünk?

„Sokkal többet kell majd tanulni”, „Egy csomó új tanár lesz, és vannak nagyon szigorúak”, „Nem fognak ám már kísérgetni, tutujgatni” – gyakran ezekhez hasonló mondatokkal ijesztgetik az alsósokat, mielőtt átlépnek az ötödik osztályba. Persze akadnak biztató szavak is, mondván: jó lesz az, a felső tagozat amolyan nagylányos/nagyfiús dolog, mert a gyerekek önállóbbak, kinyílik a világ. 

Már negyedik év végén érdemes megkezdeni a felkészülést

„Ez az időszak a gyerekek életében fantasztikus állomás, hiszen elkezdenek »nagyok« lenni. Már a szó is erre mutat rá: felsősök lesznek. Hagyni kell tehát örülni őket, és bízni kell bennük, akkor érhetünk el sikert” – véli egy alsós tanító. Bea szerint az átmenet a „felkészítés morzsáiból” épül fel. Meghatározó, hogyan tudja a pedagógus kis szakaszokban felkészíteni a gyermeket a változásra, amelynek lényeges pontja például a felszerelés cipelése. 

Mivel alsóban többnyire az iskolában maradnak a könyvek, füzetek, ezért a negyedik évben már érdemes naponta hazavitetni azokat a diákokkal, hiszen felsőben mindennap újra és újra be kell pakolniuk órarend szerint. 

Jó, ha megszokják, hogy ezt önállóan rendezzék – mondja a pedagógus, aki maga is ezt a gyakorlatot követi iskolájában.

Újdonság, hogy ötödiktől már nem egy teremhez kötődnek a gyerekek, hanem több tanterem között kell ingázniuk, és több tanár tartja az órákat. Ezekre nem nagyon lehet előre felkészülni, de azért jó, ha az alsósok megtanulnak tájékozódni az iskolában, és fontos, hogy felismerjék a saját cuccukat, nehogy elveszítsék a jövés-menésben, mert néha ez is előfordul, teszi hozzá Bea. 

Az egyik legnehezebb lépés talán az, hogy a tanulásban is jobban önállósodni kell. Azt azonban egyik szülő sem gondolja, hogy ötödikben egyáltalán nem kell majd együtt tanulnia a gyermekével. A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az időszakban több segítségre lehet szükség, hiszen nehézséget okozhat, hogy a diákok nem mindig tudják követni, mi a lecke, a több tantárgy miatt több időt is kell szánni tanulásra. 

Napközi helyett tanulószobát lehet kérni, ám itt vegyesen vannak a csoportok, és nem biztos, hogy a felügyelő tanár mindenkire oda tud figyelni. Persze meg lehet ott is csinálni a házit, de ha mégsem sikerül, otthon kell befejezni. 

Felső tagozatban mások az elvárások

Az is újdonság lehet, hogy ötödiktől gyakrabban kell szóban megnyilvánulni, felelni a tanár előtt, és erre is fel kell készíteni a gyerekeket, mondja Bea. 

Jó, ha a tanítók már alsóban is hangsúlyt fektetnek a szóbeli számonkérésre, hiszen azt is meg kell tanulnia egy kisdiáknak, hogyan építse föl a mondanivalóját.

Kata mindkét lánya túl van már ezen lépcsőfok megugrásán: Lilla nyolcadikos, Csenge hetedikes. Egyikük sem élte meg rosszul a tagozatváltást, de volt különbség aközött, hogyan vette a két lány az akadályokat. Sok múlott például azon, hogy a tanítók a nagyobb lány esetében jobban segítették az önállósodást, mint a kisebbnél. Kata szerint nem mindegy, mennyire „tyúkanyók” az alsós tanítók. Kezdetben fontos, hogy a kicsiket mindentől megóvják, de ha az utolsó évben sem kezdik nagyobb önállóságra szoktatni a gyerekeket, akkor nehezebben kezdődik az ötödik. 

A kisebb lány például még az uzsonnáját sem ehette meg akkor, amikor akarta, csak, amikor a tanítók megengedték. Ehhez képest furcsa volt, hogy felsőben erre már senki nem figyel. Nála az is gondot okozott, hogy nehezen tudta felvenni a tempót a felsős tanárokkal, rendszeresen lemaradt a jegyzetelésben, a házi feladat rögzítésében, mert nem volt ideje elolvasni, ami a táblára van írva. Nem tudta kiolvasni a tanárok írását sem az alsós tanítók szépen kanyarított, pontos betűi után.

Számított persze az is, hogy több lett a tanár, és mindenki mást várt el, ehhez is kellett alkalmazkodni. Arra pedig a felsős tanárok sokszor nem figyelnek eléggé, hogy éppen kisebbekkel vannak, nem hetedik-nyolcadikosokkal, ezért sietnek, többet várnak el, tapasztalja az édesanya, aki keményen odateszi magát felsőben is, ha tanulásról van szó. 

Előfordul, hogy estig ül valamelyik gyerekkel a tanulóasztalnál, magyaráz nekik, együtt átveszik a feladatokat. 

Tanulószobát csak a nagyobb lánynak kértek ötödikben, de aztán inkább ő is hazajárós lett, mert a suliban nem igazán tudta befejezni a házikat. 

Megszűnik a jól megszokott, védett közeg

A felsőben tanító Eszter szintén kiemeli, hogy az alsóhoz képest, amikor szinte végig két tanító foglalkozik a gyerekekkel – akik többnyire ugyanabban a teremben vannak –, óriási változás a vándorlás a termek között, valamint a sok tanár. Meg kell tanulniuk a diákoknak, hogy bár van osztályfőnökük, nem állandóan vele vannak, és ha például elsősegély szükséges, akkor megvan, hogy kit kell külön megkeresni. 

Persze hozzá is mindenféle ügyes-bajos dolgokkal mennek a gyerekek szünetekben, de nem tud mindig velük foglalkozni, mert másokat is tanít, teszi hozzá a tanárnő. Arra viszont figyel, hogy a friss ötödikes osztállyal az első napon körbejárja az iskolát, azokat a termeket, ahová majd órákra kell menni. Megmutatja továbbá, hogy az udvar melyik részén lehetnek, mert náluk például már elkülönülnek az alsósoktól. 

Azt is nehezen szokják meg az ötödikesek, hogy nehezebb a tanulás. A felsős tanár is egyetért azzal, hogy ilyenkor még jó, ha a szülő gyakran odaül a gyermeke mellé tanulni, megmutatja neki, hogyan érdemes összefoglalni az anyagot, kiemelni a fontos részeket. Ezt annak idején ő is végigcsinálta mindhárom gyermekével. 

„Hát nem volt könnyű! 

Viszont, ha a gyerekek megtanulnak logikusan, nem magolva tanulni, akkor utána, a felsőbb évfolyamokban könnyebben boldogulhatnak. 

Sajnos mostanában az a tapasztalat, hogy sokan nem tudják elég jól a szorzótáblát, és az önálló, hangos olvasás sem gördülékeny. Ezeken pedig sok múlik mind a matematika, mind a magyar, történelem órákon” – magyarázza Eszter. 

A pedagógus szerint van, hogy a tanárok túl gyorsan adják le az anyagot – vele is előfordul ez. Ezért mindig elmondja a diákoknak, hogy szóljanak, ha lemaradtak, ha nem tudták lemásolni a leckét, mert akkor megáll, és ismétel. Az ötödik osztály már egyértelműen az önállóbbá válás terepe, és legyen szó közlekedésről vagy tanulásról, ebben az időszakban különösen fontos, hogy az átállást minél aktívabban segítsék a szülők.