Amikor a fél világ Sassoon-frizurára vágyott – Nyomorból indulva épített világmárkát Vidal Sassoon
Kamaszként elképzelni sem tudta magát fodrászként, később mégis forradalmasította ezt a mesterséget. A hatvanas években ösztönösen alkotott modern frizuráival újfajta szabadságérzést adott a nőknek, akiknek a hálája a világhírig repítette. Ma szalonok, iskolák, nemzetközileg elismert hajápolási termékek viselik a nevét, pedig 95 évvel ezelőtt elképesztően nehéz körülmények közé született, gyerekkora egy részét egy londoni árvaházban töltötte. Vidal Sassoon a szegénységgel és a származása hátrányaival is megküzdve gyakorlatilag egy ollóval friss fazont szabott a fél világnak.
Árvaházból háborúba
Kisgyerekként szinte reménytelen helyzetből indult: Nyugat-London multikulturális Sheperd’s Bush negyedében született 1928-ban, ahová édesanyja ukrajnai, édesapja görögországi zsidóként érkezett más bevándorlókkal együtt. Az anya, Betty a ruhaipar legalsó szintjén minimális pénzért, embertelen körülmények között robotolt, az apa, Jack pedig szőnyegekkel foglalkozott, de 1931-ben egy másik nő miatt elhagyta az addig is súlyos szegénységben tengődő családot. Betty ekkor két gyermekével a húgához költözött, ahol heten laktak egy apró lakásban. A lépcsőházban lévő WC-n és fürdőszobán három másik családdal osztoztak, s bár volt tető a fejük felett, azon még az eső is átesett.
Ezért a két Sassoon fiút édesanyjuk egy zsidó árvaházban helyezte el, ahol hét éven át nevelkedtek.
Vidal az árvaházból egy körülbelül ezer gyermeket oktató keresztény általános iskolába járt, ahol osztálytársai a származása miatt rendre kigúnyolták, de az olyan eredményeiből erőt merített, hogy például ő nyerte meg az iskolai futóversenyt. Rosszul tanult, csak a fejszámolás ment neki, de az iskola mellett kórusfiúként önkénteskedett a helyi zsinagógában. Itt szombatonként édesanyjával is találkozhatott, aki a két fiút amúgy sosem vihette ki magával az árvaházból. A második világháború kezdetekor az árvaházi gyerekeket is evakuálták a várható bombázások elől. „Hirtelen a bátyámmal és az összes árvával együtt egy vonaton ültünk, amely több százezer gyereket szállított ki Londonból” – emlékezett később Vidal.
Édesanyja újraházasodott, így ismét magához vehette a fiait. Továbra sem éltek jól, Vidal 14 évesen ott is hagyta az iskolát, és a háború alatt hírnökként üzeneteket vitt London központjából a kikötőbe. A város bombázása miatt sokszor föld alatti menedékekben aludtak. „Megszoktam, hogy holttesteket és vért látok, valamint gyötrelmes kiáltásokat hallok” – mesélte erről az időszakról. Édesanyja közben azt tervezte, hogy a fiút fodrásztanulónak adja, ő viszont azzal a gondolattal játszott, hogy labdarúgónak áll. „Nem tudtam elképzelni magam, amint hajakat hátrafésülve, hajcsavarókat tekergetve dolgozom a megélhetésért” – mesélte később a pályaválasztásáról.
Utcai harcok után frizuraforradalom
Betty azonban nem tágított, és elvitte fiát az ismert stylist, Adolph Cohen fodrásziskolájába, ahol elsőre csalódottan vették tudomásul, hogy a kétéves program sokkal többe kerül, mint amennyit megengedhetnek maguknak. „Anyám borzasztó csüggedtnek tűnt – emlékezett Vidal. – Azt hittem, el is ájul.” Néhány perccel később azonban Cohen visszahívta őket a szalonba, és azt mondta: „Úgy tűnik, nagyon jó a modora, fiatalember. Kezdjen hétfőn, felejtse el a költségeket!” Betty ekkor elsírta magát örömében.
A következő két évben a fiú Cohennel dolgozott, de a holokauszt is foglalkoztatta, ezért csatlakozott egy félkatonai zsidó szervezethez, és az angliai fasiszták ellen harcolt Kelet-London utcáin. 1948-ban pedig önként jelentkezett harcolni Izrael függetlenségi háborújába, és a Palmach nevű félhivatalos sereghez csatlakozott a gázai határnál. Később „élete legjobb évének” nevezte ezt az időszakot, mostohaapja halála után azonban visszatért Angliába, ahol folytatta a fodrászképzést egy újabb híres mentor, Raymond Bessone, azaz Mr. Teasy-Weasy mayfairi szalonjában. Ekkor három éven keresztül beszédórákra is járt, hogy megszabaduljon munkásosztálybeli cockney akcentusától.
1954-ben, 26 évesen nyitotta meg első szalonját: a Bond Streeten található üzlet olyan kicsi volt, hogy a vendégeknek a lépcsőn kellett ülniük, miközben várakoztak.
A Sassoon's azonban hamar London egyik legdivatosabb fodrászatává vált, mivel alapítójának frizurái és vágásai teljesen különböztek a más szalonok által kínáltaktól. Vidal Sassooon éles, egyszerű, rövid szabásai idejétmúlttá tették az ötvenes évek méhkasfizuráit. Ollójával korábban példátlan geometriai és szimmetrikus formákat vezetett be, elterjedtek a karcsú bobok és a feltűnő, szögletes vágások.
„Elhatároztam, hogy ha hosszú távon is fodrászattal foglalkozom, változtatni akarok a dolgokon – idézte fel kezdeti céljait a Vidal Sassoon: The Movie című dokumentumfilmben. – Egyáltalán nem volt képem arról, hogy milyennek kell lennie a hajnak, de arról nagyon is, hogy milyennek nem kellene lennie.” Geometrikus dauert, mértani formákat kezdett el alkalmazni, egyenes, fényes frizurái pedig kevés karbantartást igényeltek. 1958-ban az üzlete már virágzott, így nagyobb műhelybe költözött.
Új hajdivatot teremtett, amellyel felszabadította a nőket
A még nagyobb áttörést 1963-ban érte el, amikor Nancy Kwan filmsztár dús, hosszú haját is mértani pontosságú bob stílusra vágta. Annyira biztos volt benne, hogy a végeredmény nagyszerű lesz, hogy felhívta Terence Donovan fotóst, akinek aztán egyenesen a stúdiójába vitte a művésznőt. Donovan ekkor készítette Kwanról azt az ikonikus portrét a Vogue magazinnak, amely a frizurát világszerte divatossá tette.
A trendet követő nők örültek, hogy végre megszabadultak a hajcsavaróktól, hajlakkoktól, Sassoon hajvágásai ugyanis lakkmentesek voltak, a haj természetes fényére építettek.
A mester Mary Quant divattervező modelljeivel is dolgozott – Quant a miniszoknya megalkotásáról lett híres, ő ruhákkal csinálta szinte ugyanazt, amit Sassoon a frizurákkal. Sassoon találta ki emellett a forradalmi „Five-Point Cut” vágást is, amelyet a hatvanas évek topmodellje, Grace Coddington mutatott be. Ennek a kényelmes, fejre simuló rövid frizurának a kontúrjait a tarkónál egy W szabás, a fülek előtt hegyes „tüskék” adták. „Nem nekem alkotta, hanem rajtam alkotta meg” – mondta később Grace Coddington. – Rendkívüli vágás volt, azóta sem tudott senki jobbat.” A Vogue későbbi divatigazgatója arra is utalt, hogy ezzel a korábbi magas, mesterséges friuzurák ideje lejárt.
1965-ben az Egyesült Államokban, a New York-i Madison Avenue-n is megnyitott az első Sasson’s szalon, majd az üzlet éveken belül Torontóban és Beverly Hillsben is megjelent. Roman Polanski filmrendező 1968-ban 5 ezer dollárért (ma 40 ezernek felel meg) felkérte a mestert, hogy készítsen egyedi pixie frizurát – egy bokszringben, a sajtó jelenlétében – Mia Farrow színésznőnek, a Rosemary gyermeke című horrorfilm főszereplőjének, aki aztán a filmben is kijelenti az új hajstílusára: „Ez egy Vidal Sassoon”. Mondani sem kell, ez a reklámfogás is amerikai nők tömegének figyelmét hívta fel az új divatra.
Vagyonából jótékonykodott is, a királynő kitüntette
Sassoon első fodrásziskoláját Londonban nyitotta meg, de ő maga a hetvenes évek elején Los Angelesbe költözött. Úgy élt, mint egy rocksztár-üzletember, akinek 14 szalonja és három iskolája volt világszerte. 1971-ben, 43 évesen helyettesét, Roger Thompson művészeti vezetőt léptette a maga helyére üzletvezetőnek, viccesen hozzátéve: „Huszonöt év a fodrászszék mögött bőven elég!”
1973-ban saját hajápoló termékcsaládot indított – a színész Michael Caine később azt állította, erre ő inspirálta barátját, még amikor fiatalon Londonban szobatársak voltak.
A Vidal Sassoon márkát népszerűsítő kampány szlogenje ez volt: „Ha nem nézel ki jól, mi sem nézünk ki jól.” A termékek eladásai 1982-re meghaladták a 110 millió dolláros bevételt, amelynek 80 százaléka az USA-ból származott. Sassoon azonban hamarosan eladta üzleti érdekeltségeit, és vagyonából jótékonykodni kezdett. Az antiszemitizmust kutató központot alapított Jeruzsálemben, de aktív volt például a Katrina hurrikán utáni segélyakciók támogatásában is, illetve számos oktatási tevékenységet finanszírozott.
Élete utolsó két évtizedében Rhonda Holbrook divattervezővel élt, akit 1992-ben vett el. Ő volt a negyedik felesége Elaine Wood recepciós (1956–58), Beverly Adams színésznő (1967–1981), valamint Jeanette Hartford-Davis divatmodell (1983) után. Beverly Adams-szel egy fiuk és két lányuk született, egy fiút pedig örökbe fogadtak. Az idősebb lány, Catya halálát 2002-ben kábítószer okozta.
Vidal Sassoont 2009-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Rendjének parancsnokává nevezte ki a Buckingham-palotában. 2011-ben kiderült, hogy már két éve leukémiával kezelik. A világszerte ismert fodrász-üzletember végül 2012 májusában hunyt el 84 évesen Los Angeles-i otthonában, a családtagjai körében. Nevét szalonjai és oktatási akadémiái ma is őrzik.
Források:
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„Az asszonyok áldani fogják” – A női divat átformálója, Christian Dior élete
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
