Amerikai filmes álom itthon – Nehéz az amerikai filmekkel versenybe szállni, de sikerülhet

– Évek óta dolgozik a filmek világában, leginkább az üzleti területén, ami a filmforgalmazással indult. Mi az, ami megragadta Önt ebben a feladatban?
– A forgalmazó köti össze a filmet a közönséggel, így ez egy nagyon izgalmas szegmense a filmes világnak, hiszen a legtöbb kulturális termékhez hasonlóan a film esetében is nehéz megjósolni, hogyan fogadja majd a közönség. Persze vannak bevált technikák arra, mitől is lesz sikeres az adott mozifilm, nehéz azonban biztosra menni, így nem csoda, ha ragaszkodnak a nagy stúdiók a már jól működő receptekhez.

Jelenleg a Digic Pictures üzletfejlesztési igazgatójaként az animációs filmek világába látok bele a legjobban: a tapasztalt tendencia nem a véletlen eredménye, például hogy a Disney 2023-ig többnyire folytatásokat vagy korábban animációban készült mesék élőszereplős változatait készíti el. Gondoljunk csak a Toy Story negyedik részére, a Jégvarázs második részére, vagy a színészek által újjáéledő, nemrégen bemutatott Aladdinra. Nem mindegy ugyanis, mit hoz majd vissza a kasszákba egy-egy százmillió dolláros költségvetésű film.

– Mégis mindig akadnak meglepetések. Hogyan készülnek egyáltalán a nagy stúdiók filmjei? Patikamérlegen állítják össze a filmeket a bevált receptek szerinti összetevőkkel, vagy engednek teret az egyedi hozzávalóknak is?
– Pontosan így, ezek egyvelegeként; érdemes azonban néha változtatni a jól bevált módszereken. Ezt bizonyítja az idei Oscar-eső: nagyon örülök például annak, hogy a rasszizmus témakörét körbejáró Zöld könyv elhozta az eredeti forgatókönyvnek járó elismerést, vagy hogy a Bao is (a Pixar Animációs Stúdió első, női rendező által rendezett kisfilmje, részletei láthatók itt – a szerk.) szobrocskát nyert az animációs rövidfilmek kategóriájában. Ez utóbbi egyébként ráadásul egy belső fejlesztésű projekt részeként valósult meg.

Bao

Hasonló ötletpályázatot hirdettünk mi is a Digic-nél, remek lehetőséget adnak ezek a saját dolgozói ötletek megvalósítására, a rövidfilmek kis költségvetése miatt pedig könnyebben is finanszírozhatóak ezek a projektek.

– Egyre nagyobb sikereket érnek el a magyar filmek, és most már nemcsak a játékfilmjeink, hanem az animációs és a rövidfilmjeink is.

– Az elmúlt években 130-nál is több díjat nyertek a magyar szakemberek, ami feltette hazánkat a jelenkori filmes világtérképre. Ennek köszönhetően pedig egyre több szervízprodukció jelenik meg nálunk, amikor a jogtulajdonos producerek a filmgyártás egy részét adják át hazai filmeseknek.

A magyar animációs kisfilmek is tarolnak a fesztiválokon, de nemcsak a már kész filmek, hanem a filmötletek is. Az idei Annecy animációs filmfesztiválon két magyar kisfilmötlet is a legjobbak közé került: Kreif Zsuzsanna Forró helyzet a hüllők bolygóján, valamint Daniel Gray francia–magyar–kanadai koprodukcióban készülő Hide című kisfilmötlete. Komoly szakmai sikereket ért el az animációk területén a Ruben Brandt, a gyűjtő is, amelyet közel 50 ezer néző látott Magyarországon. Értékelhető eredmény ez egy szerzői film, különösen egy felnőtteket megszólító animáció esetében.

Persze nem lehet összehasonlítani ezeket a nézőszámokat az amerikai nagy produkciók eredményeivel, ahogy hiába próbálnák melléjük állítani az itthon is bemutatott izraeli–német–francia animációs filmet, a Libanoni keringőt, vagy a francia-amerikai Persepolist, vagy az idei Annecy közönség- és szakmai nagydíjas I lost my body című, elképesztően sajátos, egészestés animációs filmet. A mérleg nyelve akkor is könnyedén elbillenne, ha a hazánkban is többszázezres nézőszámot hozó pl. Így neveld a sárkányod 3. filmhez mérnénk a művészfilmeket. Semmi értelme, mert az „értékük” egyáltalán nem hasonlítható össze a nézőszámok alapján.

– Minél nagyobb egy film költségvetése, annál többen nézik meg a moziban?
– A nagy gyártók, mint a Disney, a Sony vagy a Pixar nyilván pontosan tudják, hogy a nagyobb költségvetéssel nagyobb kockázat is jár. Jól meg kell gondolniuk, mire költenek, az Így neveld a sárkányodat 3. részének forgatása például 175 millió dollárba került, és még legalább ennyit elköltöttek a stúdiónál a marketingre is. A költségvetés és a mozijegy-eladásból származó bevétel azért közel sem mindig arányosak. Az Aranyhaj például 260 millió dolláros forgatással zárult, a Jégvarázs 150 milliós költségvetésből valósult meg, míg azonban az előbbi csak 600 ezer dollár mozibevételt, az utóbbi viszont 1,2 milliárd dolláros bevételt generált a világon. Bátor vállalkozás volt a Jégvarázs esetében, hogy nem egy szerelmi történetet állított a középpontba, hanem a nővérek kapcsolatát.

Ügyes húzásokkal azonban el lehet érni, hogy ne csak a kislányokat vonzza a film a mozikba. Olaf, a hóember karaktere például abszolút a kisfiúknak szólt, de az sem véletlen, hogy a „fiús” Transformers-filmek egyik legújabbika, az Űrdongó című film főszereplője egy kislány lett.

– Folyamatos a fejlődés a Digic Pictures-nél is, ahol üzletfejlesztési igazgatóként segíti a csapat munkáját, és ahol most érkeztek a következő mérföldkőhöz.
– Nagyon tetszik az a maximalizmus, ahogy tizenhét éve dolgozik 3D-s animációkon és CGI jeleneteken a Digic Pictures. Ezen a folyamatosan fejlődő területen mindig is a vezető amerikai, angol vagy német cégek által nyújtott minőség volt a célja. Örülök annak is, hogy a Digic-nél a tudatos, fokozatos növekedést választotta az alapító Rabb S. Alex, és csak most kezdtünk bele a saját tartalom gyártásába, holott korábban is megvolt erre a cég lehetősége, kapacitása.

Mára viszont elértünk egy olyan érettségi fokra több mint 300 munkatársunkkal, hogy élni tudunk a felkínálkozó lehetőségekkel. Hatalmas előrelépés volt ebben a folyamatban, hogy részt vettünk a Netflix animációs sorozatának, a Love, deaths and robots antológiának a gyártásában. A The Secret War című filmet teljes egészben a Digic készítette el, míg az Ice Age című film esetében pedig a CG jelenetek nagy részét mi készítettük el. Ennek a projektnek a megszerzése mögött ott áll a Digic elmúlt 17 éves tapasztalata, ezzel elismerték a magas minőségű animációs munkánkat és azt a fajta történetmesélést, amit igyekeztünk eddig is becsempészni a számítógépes játékok animációs filmjeibe.

– Pályája elején került közel a filmes világhoz. Hogyan fűződött ilyen szorosra a kapcsolat?
– Már jogi egyetemistaként is nagyon sok minden érdekelt, ahogy a kultúra területén is nehezen tudom meghatározni a számomra legkedvesebbeket. Imádom a filmeket, ráadásul igazi mindenevő vagyok: James Bondtól Bertolucci Oltalmazó ég című filmjéig, amely egyébként az egyik kedvencem, sok mindent fogyasztok. Korábban kortárstáncoltam Angelus Iván stúdiójában, így ez a fajta kifejezési forma is közel áll hozzám, ahogy például a fotózás és a design is. De hasonlóan fontos számomra az irodalom, a zene vagy a színház is, csak talán az előbbiek esetében eggyel többet dobban a szívem percenként.

Már joghallgatóként – annak ellenére, hogy a jogi diszciplína is tud elképesztően izgalmas és kreatív lenni – áthallgattam az esztétika szakra. Mivel azonban a kultúra gazdasági működtetése is nagyon érdekelt, eljutottam a filmekig, amelyeknek a kulturális területen belül talán a legerősebb az üzleti vetületük. A szerzői joggal kezdtem el foglalkozni az InterComnál, és onnan vándoroltam át filmesebb területre. Kezdetben televíziós filmek jogaival foglalkoztam a cégnél, majd kisebb kitérők után visszatértem az InterComhoz, de már a moziforgalmazás területére. Innen megint egy szélesebb kulturális spektrumban találtam magam, amikor öt évig a Londoni Magyar Kulturális Központot vezettem. Amikor hazajöttem, visszaszippantott a filmek világa, és egyszer csak az animációs területen találtam magam nagy örömmel.

Remélem, legközelebb már egy saját fejlesztésű és gyártású, egészestés animációs filmről beszélgethetünk majd.