Álmukban fogynak le – Az állatvilág böjtölői és éhezőművészei

Reggeli, ebéd, vacsora – számunkra ez így természetes, sőt, vannak, akik ezt még a tízóraival és uzsonnával is kiegészítve, a napi ötszöri étkezésre szavaznak. Egy-két napi böjtölés pedig kihívást jelent számunkra. Az állatvilágban azonban elég nagy eltéréseket találunk az étkezések gyakorisága terén.

Sün, az állatvilág egyik éhezőművésze
Kép: Freepik

Főemlős őseink főleg növényi táplálékot fogyasztottak: gyümölcsöt szedtek, hajtásokat rágcsáltak, mint a mai emberszabásúak. A táplálékért nem kellett sokat küzdeni, viszont egész nap keresgélni kellett, így emésztőrendszerünk a sokszor kevés táplálék fogyasztására rendezkedett be. A gorilla vagy az orángután egész nap majszolgat, rágcsál valamit, az étkezéseknek nincs körülhatárolt ideje, eleje és vége. Amikor őseink áttértek a vadászó életmódra, ez gyökeresen megváltozott. A vadászat hirtelen nagy mennyiségű és nagy tápértékű táplálékhoz juttatja a ragadozót, de ez nem áll mindig rendelkezésre, és igencsak meg kell dolgozni érte. Az étkezés így ritkábbá, de kiadósabbá válik, jól körülhatárolva, és meg-megszakítva a közbeiktatott szünetekkel, pihenéssel.

Böjt két éven át 

Mivel zsákmány nem mindig akad, a húsevőnek fel kell készülnie akár a hosszabb koplalásra is. A gerinces állatok között a koplalás világrekorderei kétségkívül a kígyók.

Egy jó kondícióban levő, felnőtt óriáskígyó, ha elég nagy zsákmányt ejt, akár hónapokig is emésztheti, és beéri évente négy-ötszöri táplálkozással.

A leghosszabb idő, amit kígyó táplálkozás nélkül eltöltött, anélkül, hogy károsodás érte volna, több mint 22 hónap volt, vagyis csaknem két év. Viszont ha lehetősége van rá, egy óriáskígyó könnyűszerrel elfogyasztja a testtömegének negyedét kitevő zsákmányállatot (ez olyan, mintha egy 80 kilós ember húsz kiló bélszínt nyelne le, vagy egy süldő malacot egészben), és kivételes esetben akár a testtömegével megegyező mennyiséget is elfogyaszthat. A nílusi krokodiloknak is van olyan állománya, amely egy évben csak kétszer, a gnúk évszakos vándorlásakor jut számottevő táplálékhoz.

Takarékos üzemmód 

Emlősszemmel elképesztő teljesítmény ez – hogy lehet képes rá egy hüllő? A megoldás (legalábbis részben) a testhőmérsékletben rejlik. Az állandó testhőmérsékletű élőlények ugyanis a táplálékban rejlő energiának több mint 60 százalékát a testhőmérsékletük fenntartására fordítják, vagyis magas a fűtésszámlánk: sokba kerül nekünk az a 36 és fél fok! A hüllők azonban egyetlen kalóriát sem adnak ki fűtésre: „napelemmel” működnek, vagyis a testük üzemmelegre hevítéséhez a hőt a környezetükből nyerik. Ugyanannyi táplálékkal tehát sokkal tovább elműködnek, ráadásul képesek „takarékra tenni” magukat. Ennek is megvan persze az ára, hiszen a mérsékelt égöv alatt kénytelenek is beiktatni hosszabb szüneteket, amikor az idő hűvösebbre fordul: ősztől tavaszig ha akarnának, akkor sem tudnának táplálkozni, de még mozogni se nagyon, mivel testük ledermed.

Álmukban fogynak le

A téli pihenő azonban nem kizárólag a hüllők szokása: néhány emlős számára is praktikusabbnak bizonyult a hideg évszakot átaludni, mint a hóban táplálékot keresgélni – sokuk számára ez nem is lenne hozzáférhető. A hüllőkétől eltérően az ő hőszabályozásuk nem tökéletlen, hanem nagyon is tökéletes. Lehűtik magukat csaknem a fagypontig, és a szívverésük is lelassul: a szervezet a lehető legkevesebb energia felhasználásával igyekszik fenntartani magát. Ezek az állatok átalusszák az év felét, ezalatt tehát nem is vesznek magukhoz táplálékot. Ennek ellenére azért szükségük van üzemanyagra, ez pedig nem más, mint a nyár és az ősz folyamán felhalmozott zsírtartalékuk.

A pele, a sün vagy a mormota kövéren fekszik le aludni ősszel, és tavasszal soványan ébred fel, testtömegüknek akár a felét is elveszíthetik.

Kép
Mormota, az állatvilág egyik éhezőművésze
Kép: Unsplash/Dave Willhite

Mindent a gyerekért! 

A zsírtartalék más állatok számára is lehetővé teszi a hosszú böjtölést. A madarak általában nem a hosszú koplalásaikról híresek, a császárpingvin azonban a kivételek közé tartozik. A költésre alkalmas biztonságos hómezők távol vannak a parttól, a szárazon pedig a pingvin nem talál ennivalót – de nem is tudna keresgélni, hiszen lábai közt melengeti egy szem tojását. A hím több mint két hónapon át kotlik rajta, mialatt a tojó táplálékért jár, és ez idő alatt ő maga egyáltalán nem fogyaszt semmit. Hasonlóképpen a szaporodással függ össze a bálnák koplalása is. A világ legnagyobb állata, a közel 30 méterre és 170 tonnára is megnövő kék bálna szinte kizárólag krillel táplálkozik: az apró rákokból akár napi háromtonnányit is kiszűr a hideg sarkvidéki tengervízből. A borjazás és szoptatás időszakában azonban az Egyenlítőhöz közeli meleg tengeröblöket keresi fel, ahol nincs krill, ilyenkor tehát nem táplálkozik.

Reggelig éhen hal

Az tehát, hogy egy állat mennyi időt tud átvészelni táplálkozás nélkül, függ az eledelének tápértékétől, a felhalmozott zsírtartaléktól, valamint az anyag­cseréjének sebességétől és az életműködéseihez felhasznált energia mennyiségétől. Az imént felsorolt éhezőművészekkel szemben a paletta túloldalán azok az apró, gyors anyagcseréjű, melegvérű állatok állnak, amelyek számára olykor akár pár napnyi vagy akár órányi koplalás is végzetes lehet. 
Ilyenek például az apró énekesmadarak vagy a cickányok: az egérnél is kisebb, izgága rovarevők, amelyeknek anyagcseréje gyors, parányi testük hőleadása nagy, így folyamatosan táplálék után kutatnak, és naponta akár saját testtömegüket meghaladó mennyiséget is elfogyasztanak. Ha éjszaka csapdába esnek, ahol nincs mit enni, előfordul, hogy éhen halnak reggelig.  

Mivel a ragadozók a természetben sem jutnak mindennap zsákmányhoz, az állatkertekben is rendszeresen beiktatnak számukra koplalónapokat. 

A kígyók, ha kell, mindent bevetnek annak érdekében, hogy túléljék a koplalást. Akár a saját szívizmuk egy részét is képesek lebontani, amit aztán regenerálnak, ha újra táplálékhoz jutnak.

Egyes kolibrik éjszakára hibernálódnak, mert csak így tudják kibírni táplálék nélkül reggelig.

Vannak olyan rovarok – például egyes bogarak és lepkék –, amelyek kifejlett korukban egyáltalán nem táplálkoznak, még erre alkalmas szájszervük sincs, csak a lárvakorukban felhalmozott zsírból élnek.


Az ausztrál sivatagban él egy béka, amely a száraz időszakot betonkemény burokba zárva vészeli át, és ezt csak akkor hagyja el, ha leesik az eső. Ha nem esik, akár éveket is kibír étlen-szomjan a kőbe zárva.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti