Fitt Kánaán az Állatkertben – vadállatok közé merészkedtünk, hogy megnézzük, mivel táplálkoznak

Kora reggel van. A takarmánykonyha felé tartunk Hanga Zoltánnal, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjével. Zoltán talán becsukott szemmel is odatalálna, hiszen 28 éve dolgozik főállásban Magyarország leglátogatottabb kulturális intézményében. Ide érkeznek a legkorábban a munkatársak, a munka már reggel hat órakor elkezdődik, hogy az előkészített takarmányokat a reggeli etetésnél felhasználhassák az állatgondozók.

Az Állatkertben hétszáz különböző állatfajról kell gondoskodni, az egyedek száma körülbelül hétezer – nagyjából száz olyan faj él az intézményben, amelyet csupán csoportos nyilvántartás keretében számolnak (például a rovarok). A takarmányt a heti összesítő alapján állítják össze állatházanként, a porciózás során az eleség mennyiségét felszorozzák az egyedszámmal.

Fitt finomságok a raktárban

Mayer Veronika és Berkó Judit szinte megállás nélkül készíti össze az állatok eledelét. A bevásárlólistán nagyjából háromszázféle takarmány szerepel. Sokan gondolhatják, hogy az állatok olyan táplálékot kapnak, amit mi már nem ennénk meg, és legfeljebb a komposztba dobnánk. Márpedig ez közel sincs így, sőt! 

„Ugyancsak ebből a logikából következik, hogy ami az embernek jó, az az állatnak is megfelelő, ezért adnak a nyuszinak csokoládét, majd csodálkoznak, hogy a házi kedvenc beteg lesz” – fogalmaz Hanga Zoltán. 

Hozzáteszi: az állatkertben nagyon ügyelnek arra, hogy megfelelő minőségű táplálékot kapjanak az állatok, már csak azért is, mert több olyan, kihalófélben lévő faj él a budapesti intézményben, amelyből már csak néhány száz található az egész világon. Nem lehet kísérletezni azzal, jó lesz-e nekik az eleség vagy sem. Körbenézve megállapíthatjuk: bármely étterem konyháján elfogadnák az itt felhalmozott zöldségeket, gyümölcsöket. 

A konyha végében egy szárazáru tárolására használt raktár is található, ahol déligyümölcsök, földimogyoró, mazsola, zabpehely, korpa, csupa finomság sorakozik – valóságos fitt Kánaán. E mesés kínálatból az emberszabásúaknak jut bőven, egyébként is: a majmok takarmánya a legváltozatosabb, szemben a nagy testű növényevőkkel (például a zebrákkal), amelyek legfeljebb 8–10 féle táplálékot kapnak. 

Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy a majmok jobbára banánnal táplálkoznak, az öt gorilla és három orángután csupán másfél kilogrammot fogyaszt, amiből jól látható, nem a banán a fő táplálékuk. Bogyós gyümölcsből ellenben a négyszeresét, édesköményből majdnem a hatszorosát kapják, petrezselyemgyökérből pedig 14 kilogrammot. Arról nem is beszélve, hogy az a banán, amit az emberszabásúak a természetben találnak, és az a nemesített, amit a farmerek emberi fogyasztásra termelnek, nem sokban hasonlítanak egymásra, utóbbinak például magasabb a cukortartalma. 

Az állatkerti majmok fitt étrenden élnek: takarmányukban helyet kap alma, ananász, brokkoli, cékla, datolya mellett fokhagyma, mangó, méz, lila káposzta, kivi, mazsola is, és a felsorolást még hosszan folytathatnánk. 

Kép

A hangyász, ami nem eszik termeszt

Használnak olyan takarmányokat is, amelyeket főzni kell, ilyen a burgonya, a rizs vagy a tojás. A nagyjából napi száz főtt tojást a földimalacok mellett a Varázshegyen élő állatok kapják. Mindezek mellett Veronikáék még zöldséglevest is főznek mindennap, ami a Mérgesház és az India Ház lakóinak eledele. 

A főzésre azért van szükség, mert az ember nem képes teljesen szimulálni azt a környezetet, ami az állatok eredeti élőhelyén található, egyes fajok kevesebbet mozognak, mint a természetben, ezért biztosítani kell, hogy a táplálék végig is haladjon a táplálékcsatornájukban. Amit a szabad létben a mozgás biztosít, itt az előfőzés és a turmixolás.

Más problémát is meg kell oldani. A sörényes hangyászt igen macerás volna termesszel etetni, helyette egy barna mártásra hasonlító eledelt kapnak, aminek valójában semmi köze a mártáshoz, helyette olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek megfelelnek a hangyák és a termeszek táplálóanyag-tartalmának. Persze, még jut nekik egy kis joghurt és avokádó is, mert azt is szeretik. 

És ha már szóba kerültek a hangyák: a rovaroknak is készítenek eledelt, jobbára gyümölcsöket, narancsot, banánt és salátát. 

A tavasztól őszig nyitva tartó lepkekertbe pedig olyan növényeket telepítenek, amelyekkel a lepkék a természetben is találkoznak; illetve kevernek számukra mesterséges nektárt is, aminek egyik összetevője a magyar akácméz. 

„Az tudható, hogy az egyes állatfajok mit fogyasztanak a természetben, igyekszünk valami ahhoz nagyon hasonló táplálóanyag-tartalmú eledelt adni nekik. Sok megalkuvásra nincs lehetőségünk: bár a nagyragadozóknak nem kell feltétlenül zebrát vagy antilopot enniük, táplálkozhatnak marhával is, de a tengeri halat fogyasztó állatoknak, a fókának, a pingvinnek, a cápáknak csak tengeri halat adhatunk” – magyarázza a szóvivő. 

Michelin-csillagos fogások a cápák étrendjében

Hogy pontosan mely álltoknak és mit adnak, azt Tézli Kálmánnal vesszük szemügyre. Benyitunk a mínusz húszfokos hűtőkamrákba, ahol a polcokon sorakoznak a tápláléknak szánt húsok: előfőzött eledelek, csirkék, negyed marhák, marhaszív. Utóbbival azonban vigyázniuk kell, mert nagyon tápláló, ezért nem túl gyakran kapnak belőle a ragadozók, nehogy elhízzanak. 

Tézli Kálmán összekészítette a „hentesárut”, amit hamarosan a cápasuliba szállít. Teherautójára került jeges-tengeri garnéla, bébipolip, tintahal, hekk, makréla, hering, lazac, Szent Jakab-kagyló (aminek kilogrammja 25 ezer forint). A fenséges tengeri élelem az ötféle cápa és a ráják tápláléka. A krillt (mini rák) nagy zacskókban viszik a medencéhez; olykor fecskendővel nyomják a vízbe, a krillfelhőt ilyenkor ellepik a rajban úszó halak.

Ha az olvasó most azon töpreng, miért nem etetik a tigriseket is sárgarépával, erre a szóvivő ad választ. „A ragadozókat nem lehet rászoktatni vegetáriánus étrendre, az maga volna a megtestesült sci-fi. A zöldségek, gyümölcsök ugyanis nem annyira táplálók, mint a hús” – mutat rá kísérőm. 

Hozzáfűzi: ahogy egy állat táplálkozik, az befolyásolja egész testfelépítését: milyen a csontozata, az izomzata, a vérkémiája. 

A kérődzők például nagy rosttartalmú növényekkel táplálkoznak, és azért kérődznek, hogy meg tudják emészteni a rostot. Ami cellulózból és hemicellulózból áll, nem tudják megemészteni maguktól, kellenek hozzá baktériumok, amelyek segítik ebben az állatot, ezek alakítják át a rostokat illózsírsavakká, amit már képesek megemészteni.

Trezorban őrzött papagájeleség

A folyosón továbbhaladva újabb hűtőhelyiségekbe lépünk be. Az egyikben gyümölcsöket, zöldségeket, banánt, cukkinit, burgonyát, ananászt, szőlőt, narancsot tárolnak. Nagy mennyiségben fogy a sárgarépa, az alma és a cékla is, tudom meg. „Ma már szerencsére más világot élünk, mint akár a nyolcvanas években, amikor nem volt könnyű beszerezni a különleges élelmiszereket, még akkor is, ha az állatkertnek jobbak voltak a lehetőségei, mint egy átlagos családnak” – idézi fel Hanga Zoltán.

Nagykövetségek szerezték be az élelmet
A második világháború hatalmas pusztítást okozott az Állatkertben is, a 2500 állatból alig húsz élte túl a világégést, ebből 14 maradt végig a park lakója. A legtöbb állatot az éhező budapestiek ették meg. A második világháborút követően szinte a nulláról kellett kezdenie a munkát a kert vezetésének. Kezdetben csak a különböző nagykövetségek hathatós támogatásával sikerült élelmet szerezni az állatoknak. A tengeri hal beszerzése sokáig egyáltalán nem volt lehetséges, az Állatkert ezért csupán 1966-ban mert belevágni olyan fókák tartásába, amelyek tengeri hallal táplálkoznak. 

Egy másik hűtőhelyiségben a tartalékot halmozzák fel arra az esetre, ha akadozna a szállítás. Áttérünk a szomszédos kamrába, itt az édesvízi halakat tárolják, gondosan elkülönítve a tengeri halaktól. (Ezek mellett még élő halakat is vásárolnak – például az óriásvidrák jó néven veszik, ha kapnak belőle.) 

Az épület végében egy hatalmas csarnokban tárolják a szemes takarmányokat, vörös és fehér kölest, repcét, kendermagot, fénymagot, búzát, kukoricát. A flamingótáp tornyokban áll. A természetben a madarak apró élőlényeket szűrnek ki csőrükkel a vízből, mint például sólégylárvákat. Erre szakosodott gyártók ezekből a mikroszkópikus egyedekből készítenek granulátumokat, amelyekkel a gyönyörű, 160 egyedet számláló flamingócsapatot etetik. 

A nagy testű papagájoknak granulált eleséget szereznek be külföldről, amely igen sokba kerül, ezért a madárcsemegét trezorban őrzik. 

A kis helyiségbe nyitva finom, gyümölcsös illat fogad bennünket, ami a borsos árú termékekből árad. 

Amikor még borozgattak a majmok

Visszatérünk a konyhára: a kemencében majompogácsa sül, amiben különböző őrölt gabonák, tojás, olaj, élesztő és tejpor található. A tűzhelyen álló óriási fazékba zacskószám önti Judit a rizst, amelyet madarak, kisragadozók fogyasztanak. Készül még úgynevezett lágyeleség is, amit leginkább madarak csipegetnek, és hús, tojás, burgonya, rizs, túró, magvak, zöldségek elegyéből készítik. 

Ezek a táplálékok évtizedek tapasztalatán, valamint nemzetközi tapasztalatcseréken alapulnak. Az ínségesebb időkben az Állatkertnek kompromisszumot kellet kötnie, így például a majmoknak kevesebbféle zöldséget és gyümölcsöt adtak. Hogy az egysíkú étrendet ellensúlyozzák, vörösbort is porcióztak számukra a bor kedvező vérképző hatása és gazdag nyomelemtartalma miatt. 

Nem literszám kaptak az állatok bort, és – munkavédelmi okokból… – azt is teába keverve. 

A borozgatás a kilencvenes években kopott ki, amikor már könnyebben beszerezhetők lettek a zöldségek, gyümölcsök. 

A változatos takarmány éves költsége eléri az 500 millió forintot, ami közelít az 1,4 millióhoz naponta. Hogy a nagyságrendet el tudjuk képzelni: az Állatkert teljes működési költsége évi 8 milliárd forint, aminek egy jelentős részét saját bevételeiből fedezi. A kertnek több mint egymillió látogatója van egy évben, amivel a leglátogatottabb kulturális intézmény évtizedek óta. Vagyis az intézmény olyan közszolgáltatást nyújt, amelynek kapcsán joggal állíthatjuk: az államnak érdemes költenie rá.

Kép

Jutalomfalat a pandáknak

Az előkészítő után elindulunk, hogy végigkövessük a táplálék útját. Van olyan takarmány, amit közvetlenül az állatházakhoz szállítanak, elsősorban a növényevőknek, ilyen például a széna. A Szavanna házba – ahol a zsiráfokat helyezik el – is megérkezett már a mai porció. Mire odaérünk, a hatalmas állatok már a kifutójukban sétálnak.

A gondozók munkaideje 7:30-kor kezdődik, hogy legyen elég idejük azokat a feladatokat elvégezni, amelyeket a park 9 órai nyitása előtt ideális megtenni. Az állatházakat nyitás után takarítják, mert azokat 10 óra után lehet csak látogatni. A zsiráfok csarnokát is éppen takarítják, valamint a napi takarmányt helyezik fel a magasban található rácsos etetőkbe. Miután leterítették a szalmát az állatoknak, a jókedvű munkatársak kedvünkért még meg is fürdenek benne.

Innen a Ragadozók házába indulunk; út közben elhaladunk a tigrisek, a leopárdok mellett, amelyek szemmel láthatóan boldogan csócsálják eledelüket. Az épület konyhájában éppen a vörös pandák takarmányát készítik össze. Az állatok alapvető eledele a bambusz, amit már megkaptak, a most készülő eleség kiegészítés, ha úgy tetszik, jutalomfalat(ok). 

A kedvenc ízekre azért van szükség, hogy a pandákat közelebb szoktassák gondozóikhoz, hogy ha szükséges, könnyebben meg tudják őket vizsgálni. 

A finomságok közé minél többféle zamatot igyekeznek belecsempészni: almát, sárgarépát, banánt, édesburgonyát, szőlőt, szilvát szeletel Kádár Krisztián. „Minden állat egyéniség, megvannak a kedvencei, de azt sincs kedve mindennap fogyasztani. Így vannak ezzel a pandák is, előfordul, hogy hozzá sem nyúlnak a bambuszhoz” – mondja Krisztián.

Bendegúz és Dayah ma a banánnal kezd, annyira belefeledkeznek a falatozásba, hogy fel sem tűnik nekik a vendég. Az alapvetően félénk állatok később sem zavartatják magukat, a közelükbe lépve figyelhetem, ahogy a szőlő és az alma illatától és ízétől elalélva lakmároznak. A két gyümölcsöt módszeresen kikeresik a tálnyi eleségből, minden más csak ezek után következhet. Abban azonban biztosak lehetünk: a nap végére elfogy majd minden.