Akik sakkban tartották a Habsburgokat és a Vatikánt is – Egy háttérhatalom működése a 15. és 16. században

A középkor végi világuralom története egy kis sváb faluban, Grabenben kezdődött. Itt született Hans Fugger, egy takácsfamília leszármazottja. Ambíciója nem engedte, hogy ő is csak egy helyi kisiparos maradjon, ezért 1367-ben Augsburg városába vándorolt. Három év szorgalmas munka jutalmaként beházasodhatott a takácsok céhébe. Nem is akárkit vett el, hanem rögtön a céhmester lányát, Klara Widolfot.

Újdonsült kapcsolataival és befolyásával élve hamarosan már nem szöszmötölt szövéssel, hanem a céh tagjai által elkészített textíliákkal kereskedett.

A házasságból két lánya született, majd 1380-ban a felesége meghalt. Ekkor újraházasodott, és két kedvére való fiúörököst nemzett. Közben egyre nőtt a befolyása: a céh vezetői közé választották, így bekerült a városi tanácsba is. Vagyona tekintélyesre gyarapodott, és 1408-ban Hans Fugger megbecsült augsburgi polgárként halt meg.
Felesége, Elisabeth először egyedül, később fiaival, Andreasszal és Jakobbal folytatta a családi cég irányítását. Szívós munkával és hatékony kapcsolatépítéssel egyre sikeresebb üzleti tranzakciókban vettek részt, és alaposan kiterjesztették a működési területüket. A két fiú hamarosan két külön ágat indított a családban, és más-más utakon indultak el. Andreas vonala gyors sikert hozott, de túl merészen terjeszkedett, és a 15. század végére csődbe ment. Jakob megfontoltabban, lassabban, de hosszabb távra tervezett. Hét fia született, így bőven volt utód is a stratégiai gondolkodáshoz. A két legidősebb fiú, Ulrich és Georg vezette a céget, a fiatalabbak közül pedig egy bizonyos Markust ügyesen elhelyeztek a Vatikánban, ő mint a pápai kancellária jegyzője felbecsülhetetlen értékű kapcsolatokat épített ki.
A Fuggerek mai napig ható, valószínűtlen sikere és hatalma a legkisebb fiúval, Jakobbal kezdődött. Gyerekkorában először elküldték egy ferences kolostorba, tizennégy éves korában azonban a bátyjai úgy döntöttek, hogy a robbanásszerűen fejlődő vállalkozásnak minden munkaerőre szüksége van. Így előhozták Jakobot a szerzetesi magányból, és Velencébe küldték kereskedelmet tanulni. A fiú nemcsak hamar vált komoly szakemberré, de már egészen fiatal korától kezdve saját vállalkozásokba kezdett, és kivette a részét a cég irányításából.
A família jó érzékkel tapintotta ki a politikai lehetőségeket is. A feltörekvő Habsburg-ház tőkeerős barátokat keresett, és az addigra alaposan meggazdagodott Fuggerek készséggel álltak a rendelkezésükre, elkezdtek hiteleket nyújtani az uralkodóháznak. A tiroli Zsigmond főherceg például – teljesen fölöslegesen – háborúba bonyolódott a Velencei Köztársasággal, és ez hatalmas összegeket emésztett fel.

Állandóan pénzre volt szüksége, ehhez pedig egy megbízható és megértő hitelezőre. A Fugger család biztosítékként értékes bányákat és bányajogokat kapott, amelyekkel folyamatos és busás bevételekre tett szert.

A 15. század végén ezen a csatornán folytak be a magyar történelembe is. Megkaparintották az Európa jelentős részét ellátó felvidéki réz- és ezüstbányákat, így az új évszázad elejére jelentős befolyást szereztek a magyar uralkodói elitben. Ráadásul ezek a hatalmas összegek lehetővé tették, hogy a létező legmagasabb szinten kapcsolódjanak be az európai politikába. III. Frigyes, később a fia, I. Miksa, majd az ő unokája, V. Károly azért lehetett német-római császár, mert a megválasztásukhoz szükséges irdatlan összegeket – beleértve a megvesztegetési pénzeket is – a Fuggerek hiteleiből finanszírozták. Egy minden korábbinál magasabbra emelkedő kereskedőcsalád így segítette hatalomra a Habsburgokat, amivel legalább háromszáz évre eldőlt, kik fogják irányítani a kontinens jelentős részét.

A Vatikán meghódítása

Ezek a machinációk már a Fugger család vezetőjévé emelkedett ifjabbik Jakob irányításával történtek, akinek kivételes rálátása volt a legcélravezetőbb stratégiákra. Tudta, hogy ha a világpolitika egyik pólusán elhelyezkedő Német-római Császárságot befolyásolja, akkor a másik pólust, a Vatikánt is célba kell vennie. A megfelelő összegek bevetésével persze erre is adódott lehetőség, mégpedig a frissen megválasztott II. Gyula pápa jóvoltából. Jakob ugyanis elintézte, hogy a családja irányíthassa a pápai pénzverdét.

1503-tól kezdve huszonegy éven át minden egyes vatikáni pénzérmét – hatvannégyfélét – ők vertek. Cserébe vállalták, hogy pénzelik és megszervezik a pápa személyes testőrségének felállítását.

Az Európa-szerte híres svájci zsoldosokból megszervezték a pápai gárdát, és természetesen állták a költségeket. Hogy megadják a módját, a százötven frissen toborzott katona Luzernből gyalogosan menetelve, ünnepélyes keretek között érkezett Rómába 1505 szeptemberében.
Könnyedén találtak fogást a következő pápán, X. León, azaz Giovanni di Lorenzo de' Medicin is, mégpedig a búcsúcédulákon keresztül. A búcsúcédulák a középkor óta pénzért vásárolható igazolások voltak, amelyek biztosították a megvásárlójukat, hogy haláluk után a befektetett összeg nagyságával arányos bűnbocsánatot nyernek. Minél többet fizettek, az ígéret szerint annál rövidebb időt kellett a purgatóriumban tölteniük enyhébb bűneik levezeklésére. A megfelelő összeg befizetésével nemcsak a tisztítótüzet, hanem a búcsújárásokat, zarándoklatokat és imákat is megspórolhatták. Az 1515-ben beindított, új üzleti modell arra szolgált, hogy ebből finanszírozzák a világ legnagyobb keresztény templomának, a vatikáni Szent Péter-bazilikának a felépítését.
Mint majdnem minden hasonló volumenű vállalkozás, ez is korrupt alapokon nyugodott. Az egyik ilyen lehetőséget ragadták meg a Fuggerek. Albert mainzi érsek, az egyik német-római választófejedelem 1514-ben huszonegyezer dukátért vásárolta a hivatalát a pápától. Ahhoz, hogy ezt visszafizesse, kölcsönre volt szüksége. A Fugger család készségesen kölcsönzött neki, de busás kamattal. Az érsek ravasz módszerrel jutott bevételekhez, hogy törleszteni tudjon. Újabb tízezer dukátért megvásárolta azt a jogot a Vatikántól, hogy búcsúcédulákat forgalmazhasson, majd a bevétel felét eljuttassa a Vatikánnak. A Fuggerek komplikált séma szerint jutottak a pénzükhöz. Ügynökük – egy pénzesláda kulcsának birtokában – mindenhová elkísérte Albert búcsúárusát, Johann Tetzelt. Amikor a pénzesláda megtelt, az ügynök vitte el. Az összeg fele a római Fugger-megbízottakhoz került, akik a saját részesedésük levétele után kifizették a pápának járó részt, a többit pedig továbbították Mainzba az érsek adósságainak törlesztésére.

Kép

Jakob Fugger Karl Becker festményén

Pénzért vett történelem

Mindez mérhetetlenül felháborított egy Luther Márton nevű Ágoston-rendi szerzetest. Lelkiismeretétől vezérelve korholó levelet írt Albert érseknek, és csatolva eljuttatta hozzá azt a kilencvenöt pontos vitairatát is, amely később a reformáció alapdokumentuma lett.
Magyarország történelmét szintén a pénz és a politika ötvözésével befolyásolták a Fuggerek, mégpedig alapvetően. Az 1520-as évekre már komoly gyűlölet halmozódott föl velük szemben, mivel óriási összegeket vittek ki az országból a felvidéki bányák hasznát lefölözve. 1525-ben II. Lajos király – a nemesség egy részének nyomására – elvette tőlük a bányajogokat, és tulajdonképpen államosította a bányákat. A Fugger család azonban pontosan tudta, hogy egy országot nemcsak hadseregekkel lehet kivéreztetni, hanem anyagi eszközökkel is. A Habsburgokkal ápolt kiváló kapcsolataik felhasználásával teljes pénzügyi blokádot vezettek be Magyarország ellen.

A korona nem jutott sem a saját bevételeihez, sem hitelekhez, ami már a következő évben végzetesnek bizonyult. Az 1526-os mohácsi tragédia részben a pénzhiány miatt következett be.

A Gazdag Jakob néven ismert családfő hiába halt meg gyermektelenül, egyik unokaöccse, Anton az ő politikáját folytatta tovább a Magyar Királysággal szemben. Befolyása révén sem a Fuggerek által hatalomra juttatott V. Károly császár, sem a mohácsi csata után hatalomra került Habsburg Ferdinánd király, sem maga a Fugger család nem volt hajlandó pénzt kölcsönözni a törökökkel szembeni védelemhez. Egyedül VIII. Henrik angol király küldött pénzt, de az is csak 1527-ben érkezett meg.

Ima a Fuggerekért

A Fugger család ezekben az években volt a hatalma csúcsán. Anton idejére a vagyonuk tizenhét év alatt 927 százalékkal gyarapodott. Hatalmas birtokaik voltak Európa-szerte, bányakoncessziók tulajdonosai voltak, saját bankházzal rendelkeztek, és hatalmas összegek folytak a kasszájukba a távol-keleti fűszerkereskedelemből is. Lelki üdvösségük miatt azért aggódhattak:

alapítványaik kórházakat támogattak, valamint létrehozták a világ egyik első szociális indíttatású lakótelepét, az úgynevezett Fuggerei-t.

Az 1520-as években felépített apró városrész a mai napig működik Augsburgban.

Kép

A Fugger család palotája Augsburgban

Hatvanhét házból áll, száznegyven puritán, de célszerű és kényelmes, kertes lakásnak ad helyet. Az „érdemes, katolikus, augsburgi” rászorulók ma is az eredeti, tizenhatodik századi bérleti díjat, azaz évente egy rajnai forintot fizetnek. Ennek az euróra átszámított összege nyolcvannyolc cent. Cserébe mindössze egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet kell elmondaniuk a Fugger család lelki üdvéért.
A család befolyása a tizenhatodik század közepétől folyamatosan csökkent. Amerika felfedezésével új fémforrások nyíltak meg Európa előtt, a Habsburgoknak pedig egyre kevésbé volt szükségük a pénzéhes kereskedők támogatására. Ironikus, hogy Magyarországról éppen Habsburg Ferdinánd penderítette ki őket, miután éppen úgy államosította a bányákat, mint korábban II. Lajos. A világ megváltozott, az újkor nem kedvezett a Fuggereknek. Ők persze nem estek pánikba. Lassan, fokozatosan feladták szinte korlátlan hatalmukat, és áthelyezték a tevékenységüket különböző befolyásos hivatalokba. A vagyonukat egyre inkább földekbe és ingatlanokba fektették.

A család ma is kifejezetten gazdag, leginkább az idegenforgalomból és továbbra is működő bankjából szerzi a bevételeit.

Annak talán nem örülnek, hogy a nevükből származik a magyar fukar szó, de valami fanyar önirónia azért fellelhető a honlapjukon. Több helyen is idézik Augsburg városának hivatalos adóregiszterét 1367-ből: a középkori dokumentum így, kis kezdőbetűvel ad hírt a családalapító, Hans Fugger érkezéséről: „fucker advenit”. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>