Ahol a szíved, ott az otthonod – a „Samba” című filmről pszichológusszemmel

Samba Cissé lehetne egy átlagos francia férfi monoton éttermi munkájával, a családja és a barátai iránti lojalitásával, kedvességével, elszántságával, ám a története nem hétköznapi. Szenegálban született, illegális bevándorlóként tengeti mindennapjait Franciaországban. Elszántan küzd, igyekszik meghúzni magát, mintha nem is létezne, hogy minden mozdítható fillérjével támogatni tudja az otthon maradt családját. Egy véletlen folytán azonban fény derül ittlétére, s a kitoloncolás veszélye Damoklész kardjaként csüng a feje fölött.

Ekkor ismerkedik meg a bevándorlási hivatal ideiglenes önkéntes alkalmazottjával, Alice-szal, akinek munkaköri leírása szerint egyáltalán nem szabadna közel kerülnie az ügyfelekhez, Sambától azonban mégsem tudja magát távol tartani sem fizikailag, sem pedig érzelmileg. A férfi különös kisugárzása úgy vonzza magához az eltévelyedett lelkeket, mint muslicákat a fény. Mindketten egzisztenciális válsággal küzdenek. Sambának nincsenek papírjai, nem tud orvoshoz menni, nem kelthet feltűnést, nem kaphat parkolási bírságot sem, mert akkor azonnal távoznia kell az országból. Mindennapjait áthatja a létbizonytalanság és a szorongás. Ezzel szemben Alice-nak mindene megvan: biztonságos, kényelmes otthon, jól fizető állás, remek pozíció, erős kiégése miatt mégis kényszerszabadságon van, mert széttörte kollégája fején a mobiltelefonját. Szorong, esetlenül viselkedik, képtelen álomra hajtani a fejét.

Szeretnénk boldogok lenni, de az idilli, gondtalan élet hajszolása közben gyakran nem vesszük észre, hogy csupán újabb és újabb problémákat gyártunk. Rengeteg munkát fektetünk abba, hogy megvalósítsuk önmagunkat és felépítsük a karrierünket, de közben nincs időnk a családunkkal és a barátainkkal foglalkozni. Hajszoljuk a sikert és a teljesítményt, de közben elfeledkezünk a testi-lelki egészségünkről.

A folyamatos időhiány, a türelmetlenség és a barátságtalanság állandó társaink lesznek, s a munkánk, az egész életvitelünk akkora stresszforrássá dagad, amelyet képtelenek vagyunk kezelni.

Mindegy milyen helyzetben vagyunk, vagy melyik társadalmi réteghez tartozunk, a gondtalan lét csupán álom, az élet újabb és újabb megoldásra váró kihívásokat sodor elénk.

Segíts másokon – magadon segítesz

Alice és Samba nem tudnak segíteni saját problémájukon, de találkozásuk mindkettőjük életét megváltoztatja. Alice az önkéntes munkát terápiás céllal végzi, hogy valamiképp kiszabadulhasson hideg és nyomasztó életéből, és ez nem csupán a filmben bizonyul eredményesnek, a való életben is hatásos. Az altruista, segítő viselkedés – vagyis amikor mindenfajta jutalom vagy fizetség nélkül segítünk másokon – hozzájárul testi, illetve lelki egészségünkhöz: elkezdünk mások jólétéért munkálkodni, így nem rágódunk folyton a múltunkon, az érzéseinken. Ugyanis bármennyire is fontos az érzelmekkel való szembenézés, az életünk negatív történésein való folyamatos tépelődés megnehezíti a kilábalást, illetve a negatív hangulat leküzdését. Az önkéntes munkának köszönhetően magabiztosabban és megnövekedett önbizalommal kezdünk önmagunkra tekinteni, hiszen értékes munkát végzünk, amellyel a körülöttünk élőket szolgáljuk. Ugyanakkor csupán a fent leírt előnyök miatt nem érdemes belevágni, saját belső problémáink megoldása, a jólétünk növelése vagy a kötelességérzet nem elég jó motiváció, éppen ellenkező hatást érhetünk el vele, még frusztráltabbá válunk, növeljük a kiégés kockázatát.

A sikeres és boldog élet titka abba rejlik, ha nem az önmegvalósítást hajszoljuk, hanem annak a célnak a betöltéséért fáradozunk, amiért a világra születtünk. Ez pedig nem egyenlő a könnyű, gondtalan élettel.

Távol a szülőföldtől

A film másik nagy kérdése, hogy vajon kik vagy mik határoznak meg bennünket és alakítják az identitásunkat? Otthonra találhatunk-e a hazánkon kívül anélkül, hogy elveszítenénk a személyiségünk színe-javát? Lehetünk-e önmagunk papír nélkül, másik nevet használva? Ha költözésre adjuk a fejünket, nem érdemes azt várnunk, hogy egy csapásra minden problémánk megoldódik. Sok bevándorló számol be arról, hogy kint is számos nehézséggel kellett szembenéznie, többek között a magánnyal, a család, a barátok hiányával, és a nyelvi nehézségek is bonyolíthatják a zökkenőmentes beilleszkedést. A történetben szereplő illegális bevándorlók kénytelenek trükköket bevetni, meglapulni, miközben az a veszély fenyegeti őket, hogy elfelejtik, kik is ők, s lemaradnak a saját életükről. Ennek ellenére rengeteg optimizmus és lelemény szorult beléjük, becsületesek, kitartóak, támogatják egymást – szinte irigyelni kezdjük ezt a pozitív életszemléletet.

A francia film mindkét „oldalt” látni engedi: bepillant a bevándorlási hivatal alkalmazottainak munkájába, akiket olykor csak szívtelen, aktatologató hivatalnokoknak látunk és mindenfajta előítélet nélkül beszél az illegális bevándorlók problémáiról.

A vetítőteremben egy kicsit mindegyikünk Alice, hiszen mindnyájunkkal előfordulhat, hogy belefáradunk az élethelyzetbe, amely mázsás súlyokat rak ránk, és valahol Sambák is, bevándorlók és felfedezők a saját életünkben, a múltunk elől menekülve, egy idealizált jövő felé futva, abban a reményben, hogy mi is megtaláljuk a helyet, személyt, gondolatot vagy eszmét, amely saját kis káoszunkat megérti, elfogadja és rendszerbe foglalja.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>