Agatha Christie titokzatos eltűnése – sosem lebbentette fel a fátylat saját élete rejtélyéről

Agatha Mary Clarissa Miller 1890-ben született egy jómódú középosztálybeli családban, Angliában. Gondtalan gyermekkora volt, a szülei elkényeztették mint legkisebb gyermeket, és a félénk kislány nyugodtan visszahúzódhatott tágas házuk szobáiba történeteket olvasni.  Az első tragédia akkor érte, amikor 11 éves korában elvesztette az édesapját. Agathát kiváló iskolákban taníttatták, és tinédzser korában Párizsba küldték tanulni. Az apa halála után a család pénze folyamatosan apadt, de továbbra is jó körülmények között éltek.

A huszonkét esztendős Agatha 1912-ben egy bálon találkozott Archibald Christie-vel, egy nagy reményű és jóképű katonatiszttel. A gyors eljegyzést és hosszú jegyességet követően az esküvőt el kellett halasztani, mert 1914 nyarán kitört a háború. A fiatal pár 1914 karácsonyán házasodott össze, amikor a tiszt eltávozáson volt. A viktoriánus kor utolsó éveiben született lányok fiatal éveire gyakran árnyékot vetett kedvesük, jegyesük, férjük halála. Agatha szerencsésebb volt, mint kortársai többsége, az ő férje ugyanis túlélte a háborút és visszatért Angliába.

Azonban négy év távollét hosszú idő, és a háborút megjárt férfiak gyakran nem ugyanolyan emberként tértek haza.

Archie kemény ember volt, aki tisztában volt felesége érzelmeivel, hűségével. 1919-ben született meg egyetlen gyermekük, Rosalind, és a szülés után a férj állandóan gyötörte Agathát, hogy túlságosan elhízott. A házastársak közötti feszültséget növelte, hogy Agatha édesanyja nem kedvelte a lánya férjét. Agatha Christie első könyve, A titokzatos styles-i eset 1920-ban jelent meg, amelyet egyre nagyobb könyvsikerek követtek, ennek következtében jelentős összegeket keresett. A pénz is állandó vitatéma volt a házastársak között, miután az írónő nem engedte át a pénzét a férjének, hanem ő maga kezelte a bevételeit.

Az 1926-os év Agatha Christie életének egyik legmeghatározóbb és legtragikusabb éve volt. Tavasszal Agatha elvesztette az édesanyját, ami mély depresszióba lökte. Laura Thompson életrajzi művében, az Agatha Christie - Egy angol rejtélyben leírja, hogy Archie nem osztozott felesége gyászában, és egyre több időt kezdett tölteni egy Nancy Neele nevű lánnyal, akinek eredetileg a felesége mutatta be. Az írónő tudott a férje hűtlenségéről, de inkább tolerálta a viszonyt abban a reményben, hogy Archie akkor nem hagyja el. Így érkezett el 1926. december 3.

Giles Milton brit történész leírása szerint Agatha Christie aznap este fél tízkor lefektette a kislányát, majd felöltözött, és kocsival elhajtott az éjszakába. Csak 11 nappal később került elő. Amikor megtalálták őt egy szállodában, azt állította, hogy nem emlékszik rá, mi történt vele.

A rendőrség a nyomozás során hamar megtalálta Agatha elhagyott autóját, de az írónő nyomtalanul eltűnt. A közvélemény a rejtély lázában égett, minden újság az eltűnéssel foglalkozott. Egy lap még különböző álruhákat és parókákat is rárajzolt az írónő portréjára, hogy az olvasók abban az esetben is felismerjék Christie-t, ha véletlenül álruhába bújt volna.  Sokan a férjet gyanúsították, aki a felesége eltűnése alatt a hétvégét barátokkal töltötte, akik között ott volt a szeretője is. Mások azt hitték, az írónő öngyilkos lett. Híres történet, hogy Arthur Conan Doyle még egy szellemidéző spiritisztához is elment, hogy az segítsen neki megtalálni Agatha Christie-t. Végül a harrogate-i Hydropathic Hotel személyzete hívta fel a rendőrséget, hogy sejtésük szerint náluk szállt meg az írónő. Agatha Christie azt állította, hogy semmire sem emlékszik.

Kép

Agatha Christie - Kép: Wikipedia

A megtalálása kiábrándító befejezés volt az újságok számára. A hírverés következtében Agatha Christie könyveladásai jelentősen megugrottak, de az ügy negatív hatással volt a megítélésére. Angliában a közvélemény évtizedeken át úgy tartotta, hogy Christie az egészet megrendezte, mert így szeretett volna nagyobb nyilvánosságot szerezni a könyveinek. Ezen nem segített, hogy valóban az ügy következtében vált igazán ismertté.

Az írónő soha nem beszélt az esetről, és halála után sem maradt semmi feljegyzés, amelyben utalt volna rá, hogy mi történt.

Ez a titkolózás újabb és újabb történészeket késztet arra, hogy megpróbálják megoldani az ügyet. Milton a cikkében leírja, hogy néhány életrajzíró elfogadja az amnézia-magyarázatot, hiszen olyan nagy stressz alatt volt Agatha Christie, hogy egyszerűen kikapcsolhatott a tudata. Azonban ezt a magyarázatot a legtöbb író, aki hozzányúlt a témához, nem fogadja el.

Jared Cade egyike azoknak, akik könyvet írtak Christie eltűnéséről. Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap című művében azt írja, hogy az írónő megrendezte az eltűnését, mert fájdalmat akart okozni a férjének, és meg akarta őt szégyeníteni. Cade állítása szerint a Christie-rokonság egy része ismerte az írónő eltűnésének valódi okát. E szerint a verzió szerint Agatha december harmadikán este egyenesen Abney Hallba hajtott, amely nővére férjének a birtoka volt. Agatha jó barátságban állt sógora húgával, akit beavatott a tervébe. Másnap szándékosan hagyta ott a kocsiját egy elhagyatott környéken, közel ahhoz a birtokhoz, ahol a férje a hétvégét töltötte, majd azonnal a szállodába ment, ahol Theresa Neele néven iratkozott be a vendégkönyvbe. A névválasztás is arra látszik utalni, hogy az írónő nagyon is magánál volt, hiszen Neele a férje szeretőjének a vezetékneve volt. A később kihallgatott szállodai személyzet szerint az írónő teljesen normálisan viselkedett, és még táncolni is eljárt. Valaki a szállodában még meg is jegyezte, hogy mennyire hasonlít az eltűnt írónőre, amit Christie nevetve tagadott. Ha ez a verzió igaz, akkor valószínű, hogy az írónő nem számított rá, hogy az eltűnése akkora szenzációt fog okozni, amekkorát okozott.

Ezzel a kétségbeesett lépéssel nem sikerült visszanyernie a férjét, aki a kínos epizódot követően otthagyta Agathát, aki aztán beadta a válópert.

Archie és Agatha 1928-ban váltak el, és a férfi még abban az évben feleségül vette Nancy Neele-t. Az életrajzírói szerint az írónő sose tudta igazán feldolgozni a férje árulását. Az elhagyott nő motívuma a könyveiben is felbukkan, a női karakterek gyakran elvesztik első nagy szerelmüket, vagy elárulják őket, hogy később egy másik, jellemesebb és kedvesebb férfiben leljenek vigaszt. Részben ez történt az írónővel is, aki 1930-ban feleségül ment Max Mallowan régészhez. Laura Thompson szerint ez a házasság nem pótolta az elveszett szerelmet, de az írónő karrierjére jó hatással volt. Mallowan egy izgalmas világot tárt fel Agatha számára, akinek leghíresebb regényeit azok az utazások ihlették, amelyekre elkísérte a férjét.

Az 1926-os eltűnés Agatha Christie életrajzának egyik legizgalmasabb részévé vált, újabb és újabb könyvek és filmek készülnek az epizódról, amit az írónő valószínűleg legszívesebben elfelejtett volna. 2018-ban még egy bájos minisorozat is készült az Agatha és a gyilkosság igazsága címmel, amely úgy mesélte el az írónő eltűnését, mintha a 11 nap alatt valójában megoldott volna egy gyilkosságot. Mivel az írónő soha nem beszélt a történtekről, nem tudhatjuk biztosan, hogy mi történt 1926 decemberében. Mindenki eldöntheti, melyik verziót fogadja el. S talán így illik, hogy a krimik királynője egyetlen megoldatlan rejtélyét magával vitte a sírba.