„A túlvilág is rendőrség, csak egy másik kerület”
Lehet este 7-re úgy érkezni a Vígszínházba, hogy az ember tele van a hétköznapok történéseivel, de 19:03-kor már mindez távol lesz. Komoly játékba kezdünk mi, nézők, és ők a színpadon. Nem világrengető esemény, hogy két ember (Liliom és Julika) egymásba szeret. Az sem, hogy közös gyerekük érkezése előtt anyagi gondjaik vannak. Ezek a sorsok azonban közel jönnek, a lelkünkkel kezdjük érteni őket. Annyira bevonódunk az előadásba, hogy a darab karaktereinek élete és a mi életünk összefolyik a színjáték három órájára.
Liliom,Vígszínház – Kép: Dömölky Dániel
Szeretem a kérdéseket történetbe csomagoló, érzelmeket előhívó, szimbólumokat is mutató színházat. Megszerettem Liliomot, a főhős körhintást, aki pedig nem egy jellembajnok. Túl nagy lépés lenne neki (a mutatványosok felszínes világához szokott férfinek) a tisztaszívű nő életével elköteleződve összekapcsolódni. Vívódik, akar másként élni, de a tehetetlenség visszahúzza. A harmonikus élet feltételeit nem ismerő személyisége börtön lesz számára, ahonnan csak szarkasztikus poénokkal tud millimétereket kimozdulni.
Ez a tanult tehetetlenség az, ami miatt megsajnáltam. Változtatna az életén, de nem tudja megragadni a kínálkozó lehetőséget sem. Hová futhat ki egy ilyen élet? Liliom az öngyilkosságot választja.
A darab rendezője, ifj. Vidnyánszky Attila úgy fogalmaz, hogy ez a darab a szeretetről szól. A színészeken múlik, hogy meg tudják-e hitelesen jeleníteni az érzelmeket. Együtt tudunk-e rezdülni Liliommal, akinek a dilemmáját Muskátné mondja ki: „Művész vagy te, nem vagy te tisztességes ember!”
Ha az elköteleződés mellett döntene Liliom, megfosztaná az „igazi” élettől, amelyet ő magáénak érez a Ligetben, ahol körhintásként szórakoztatja a vendégeket. Nem találja a helyét a „normál” hétköznapokban. Zsarnokoskodik, hogy ne derüljön fény az érzésre: beleszeretett Julikába.
Liliom, Vígszínház – Kép: Dömölky Dániel
De mi a vonzó ebben a lányban? Muskátné csak egy unalmas fiatal nőt lát benne, de mit lát meg Liliom, akit elsodornak az érzései? Julika nem a siker–pénz–csillogás tengelyen mozog, éppen ezért észreveszi az igazán fontosat. Az emberi kapcsolódásai teszik sugárzóvá. Nem panaszkodik, de mindent hisz, és mindent remél. A szeretni tudásnak ez az energiája állítja választás elé Liliomot. De nem tud dönteni. Nem tud határozott igent mondani Julika világára, ezért bántja őt, fizikailag és lelkileg is. Elszakadni sem tud a Liget felszínes világától, szétszakítja az ellentétes húzás.
De Molnár Ferenc színdarabja továbbmegy: a Liget után a szürreális világ képviselői érkeznek (Isten detektívjei), hogy a legkeményebb valósággal szembesítsék Liliomot és minket, nézőket is. Túlvilági rendőrségen vagyunk. Megértjük, miért kell a hétköznapi emberek történetéhez a monumentális díszlet, amelyben a színdarab szereplői mozognak. Julika és Liliom egyedi sorsán át valami nagyobbra pillanthatunk rá. Liliom maga is kimondja a halála előtti percekben, miközben Julika kezét szorítja: „mint ahogy a vendéglőbe, mikor vége van a vacsorának… fizetni. Hogy mi vót. Be lesz mondva az egész.”
Különleges megoldás, amire nézőként is reagálnunk kell valahogyan: egy szárnyas angyal a szünetben is ott repked a nézőtér felett – nem hagyja, hogy a szünet húsz percére kiessünk a színdarab világából.
A másvilágon Liliomot az elszámoltatás várja. „Itt az ön lelkéről van szó.” Liliom hárítana, mint a földön – de a túlvilágon ez már nem működik. A vizsgálat arra kérdez rá: felelősen éltél-e? De további kérdéseket is felvet: Kell-e, érdemes-e erőfeszítést tenni jobbá válni? Ráfoghatjuk-e a környezetünkre, ha félresiklik az életünk? Mennyi a személyes felelősségünk kapcsolataink alakulásában?
Molnár Ferenc darabját nem tudná ma is telt ház előtt játszani a Vígszínház, ha nem lenne megszólító ereje a mában. A Liliom nem csupán egy züllött körhintásfiú és egy cselédlány szerelmi sztorija, hanem egy megindító, átélhető színpadi mű.
Vígszínház: Liliom; írta: Molnár Ferenc, rendezte: ifj. Vidnyánszky Attila. Liliom: Hajduk Károly, Julika: Szilágyi Csenge.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
