A szeretet arcai – A pokolból ki emel fel?

Kalandos és embert próbáló utazás volt ez mindhármuk számára: az európaitól nagyon eltérő környezet megviselte az egészségüket, az ott megismert emberi sorsok pedig a lelküket. Mégis, utazásuk eredménye, A szeretet arcai (Faces of Love) című dokumentumfilm kiváló lett.

A film első harmada a manilai világba, a 14 milliós főváros miliőjébe enged bepillantást. Megismerjük egy kicsit ezt a zűrös, kaotikus, mégis vidám, élettel teli nagyvárosi dzsungelt, ahol az emberek, házak, tárgyak sűrűsége számunkra elképzelhetetlenül nagy.

A film középső harmada az ACAY misszió alapítóit mutatja be: a Mária Misszionáriusai szerzetesrend négy, európai származású tagját, köztük a magyar Fábián Edit Mirjamot. Megismerjük küldetésük kezdeteit, az elhivatottságot, ami a Fülöp-szigetekre hozta és két évtized múltán is ott tartja őket. Az ő első benyomásaik Maniláról – a nagyon nehezen megszokható forróság, kosz és szagok – emberivé teszik őket, közel hozzák a nézőkhöz a személyiségüket. Látjuk, hogy nem született hősök, hanem kemény önneveléssel és főleg Istenre hagyatkozással lettek a misszió elkötelezett munkásai. Az ő személyükön, elbeszéléseiken keresztül jutunk el a film tulajdonképpeni főszereplőiig: azokhoz a fiatalokhoz, akiknek a sorsa a nyomor, a bántalmazás és a bűnözés volt, amíg a misszió fel nem karolta őket. Öt fiatalt ismerünk meg közelebbről, akik olyan szörnyűségeken mentek keresztül, amik Magyarországon szélsőségesnek számítanak, a Fülöp-szigeteken viszont a lakosság nagyobb részét érintik.

A filippinó társadalom szélsőséges, de nemcsak a vagyoni viszonyok miatt, hanem mentálisan is: az életigenlő vidámság és az erőszak egyaránt áthatja. Nagyon sok gyermek életét teszi tönkre már a kezdetekkor szüleik, rokonaik bántalmazó viselkedése, a tőlük elszenvedett testi fenyítések és a gyerekeket érő szexuális abúzusok, amelyek később a prostitúció, a kábítószerfogyasztás és -terjesztés, a lopás és az erőszakos cselekményekkel társuló bűnözés útjára sodorják őket.

Az ACAY misszió nem csupán egy empatikus, emberbaráti és a keresztény hit támaszát nyújtó szolgálat, hanem szakmai személyiségfejlesztő programokkal is igyekeznek a nevelőintézetet megjárt, börtönviselt fiatalok számára pozitív viselkedési és megélhetési mintákat mutatni. Munkájuk hatásosságát a gyakorlat bizonyítja: sok fiatal merít erőt belőlük élete megváltoztatására, esélyt kapnak tőlük egy emberibb, teljesebb, erőszakmentes életre.

A filmbemutató után lehetőség nyílt arra, hogy néhány kérdést feltegyek az ott jelenlévő Sophie nővérnek, a misszió vezetőjének. Elmondta, hogy a Fülöp-szigetek társadalmát uraló erőszak – amely a szülői bántalmazással kezdődik a gyerekek életében – olyan mélyen gyökerezik a filippinó társadalomban, hogy még a kereszténység sem volt képes mostanáig ellensúlyozni. Mivel a Fülöp-szigeteki papok maguk is ennek a hagyománynak a részesei, többségük nem látja át, mennyire fontos lenne az erőszaknak gátat vetni. Másik társadalmi probléma a forró égöv lakóira gyakran jellemző munkakerülés, ami a nyomor egyik oka. A misszió munkatársai a vonzó következmények felmutatásával próbálják a munka hasznosságát bizonyítani a fiataloknak. Sophie nővér ugyanakkor példamutatónak tartja az európai fiatalok számára a filippínók élni akarását, alkalmazkodóképességét és lelki derűjét, amit még a sorscsapások sem tudnak elfojtani.

A szeretet arcai kiváló film, mert megfelelő lélektani „adagolással”, hatékony filmes eszközökkel vonja be a nézőt a nehéz témába. Visszafogottan, tárgyilagosan közelíti a tényeket, ugyanakkor a szemünk és fantáziánk elé táruló életsorsok és események önmaguktól is felkeltik az együttérzés és megrendülés érzését.

A film vetítésének jogát a ShoeShine biztosítja az érdeklődőknek, érdemes nagyobb közösségeknek élni ezzel a lehetőséggel!

A Fülöp-szigetek 7107 szigetet foglal magába, ebből nagyjából 800 szigeten él 103 millió lakosa. Dél- és Délkelet-Ázsia államai közül az egyetlen, többségében keresztény vallású állam, „egy darab Latin-Amerika” (spanyol gyarmati örökség) a Csendes-óceánon. 1521-től 1898-ig spanyol gyarmat volt, 1946-ig pedig amerikai félgyarmat (a II. világháború idején Japán szállta meg). 1946-ban lett független, azóta szinte folyamatos politikai destabilitással küzd, amely gazdasági fejlődését is visszaveti. Öt családból kettő a szegénységi küszöb alatt él; másfél millió gyerek él az utcán; 2,8 millió gyerek teljesen iskolázatlan; négymillió 5 és 12 év közötti gyerek dolgozni kényszerül; a gyerekek egyharmadát érinti valamilyen erőszak, abúzus.