„A nagycsaládosok egyre kevésbé számítanak csodabogárnak!”

– Ön szerint miért kapták a kitüntetést?
– A NOE 1987-es alapítása óta azt az elvet vallja, amelyet Lindmayer József, egyesületünk első elnökének 1989-ben írott sorai fejeznek ki legjobban: „Gyermekeinket az élet, a család, a nemzet tiszteletére, elfogadására, kiteljesítésére kell nevelni. Csak így találhatják meg önmagukat, ezen keresztül embertársaikat, más nemzeteket, az emberiség nagy közösségét.” Ezt az elkötelezettségünket erősítik e díjjal egyesületünk szellemi rokonai, barátai és támogatói is.

– 2018-ban több nemzetközi elismerést is átvehettek. Kuriózumnak számít Európában a szervezetük?
– A nemzetközi elismerések nemcsak a NOE tagjainak szólnak, hanem azt is jelzik, hogy a világban egyre több figyelem esik a családok ügyére, és ebben mi, magyarok előremutató intézkedéseket vezettünk be. A Családfejlődésért Nemzetközi Szövetség (IFFD, az ENSZ mellett működő független, non-profit szövetség) díjában és az Európai Parlament által adományozott Európai Polgár Díj elnyerésében ez is benne van. A NOE mindemellett erős és nagy múltú szervezetnek számít európai viszonylatban is, a spanyol, olasz és portugál nagycsaládosok bírnak még hasonló jelentőséggel.

Ugyanakkor vannak olyan európai országok is, ahol nehéz ma egy nagycsaládos szervezet élete, ők most a túlélésre törekszenek, Németország is ilyen hely. Fontos a nemzetközi jelenlét, érdekképviselet, hisz a családokat az Unióban hozott döntések is érintik. Májusban uniós választások lesznek, nézzük meg, hogy az adott jelölt vagy pártja mit gondol a családok ügyéről, legyen szempont a családügy, mert hisszük, hogy ezzel mindenki nyer.

– Hány tagcsaláddal és tagszervezettel működik a NOE?
– Egyesületünknek jelenleg 12 300 tagcsaládja és 250 helyi szervezete van. Magyarországon mintegy 160 ezer nagycsalád él, tehát körülbelül a nagycsaládosok hét százaléka tagunk. Ennél azonban jóval több embert érünk el, hiszen helyben, regionálisan és országosan is sok programot szervezünk, amelyeken nemcsak tagjaink vesznek részt. Bő egy éve létrehoztuk a „Nagycsaládos Szülők Klubja” Facebook-csoportot, amely a NOE zárt csoportja, itt is 10 000 feletti a taglétszám, akik közül sokan nem jegyzett NOE-tagok.

– Miért érdemes egy családnak csatlakozni a szervezetükhöz?
– Mindig izgalmas kérdés, hogy mit kaphat valaki az éves tagdíj befizetéséért cserébe (ez egyébként jelenleg évente 7000 Ft családonként).

A legjobb dolog nem is anyagi természetű, hisz a közösség, ahol számíthatunk egymásra, megfizethetetlen kincs.

Nagycsaládosnak lenni életforma, mi tényleg félszavakból értjük, hogy mire van szüksége a másiknak: vigyázni kéne délután a gyerekekre, kéne egy tipp, hogy hova tudunk elmenni egy hétvégére 4-5 gyerkőccel, mit tegyünk fogzáskor, kinél milyen tűzhely, matrac, bicikli vált be – hiteles, kipróbált válaszokat kaphatunk egymástól.

Emellett egyesületünk sokat hozzátesz ennek a védőhálónak a működéséhez: ingyenes és kedvezményes kulturális ajánlatokat, a nagycsaládos kártyához kapcsolódó kedvezményeket, országos programokat kínálunk, adományokat gyűjtünk és jogsegély-szolgálatot tartunk fent. E-mailes piaclistánkon komoly cserebere zajlik, és országos adománygyűjtéseket is szervezünk. Sokszínű a tevékenységünk, akár maga a nagycsaládos élet.

– A NOE az egyik első, rendszerváltáskor alakult civil szervezet. Hogyan jött létre az egyesület?
– Az 1980-as évek vége felé csökkent a nagycsaládosok száma, és sokan úgy érezték, a megbecsülésük is. A NOE megalakulásának egyik konkrét oka a személyi jövedelemadó bevezetésénél a gyermekszám megjelenítése volt, ami nagyon hátrányosan érintette a sokgyermekeseket, s arra figyelmeztetett, hogy szükségünk van hathatós érdekvédelemre. Az alapszabályunkban rögzített céljaink ugyanakkor jóval átfogóbbak: az élet és az anyaság tisztelete, a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése, a társadalomban a nagycsaládosok által képviselt értékek megjelenítése is idetartozik.

A céljaink változatlanok, de a hangsúlyok változnak: ma az értékek felmutatása, a közösségépítés kiemeltebb jelentőséggel bír. Volt azonban olyan időszak, amikor minden erőnket az érdekvédelemre kellett összpontosítani.

– A nagycsaládos életforma társadalmi megbecsültsége hogyan változott az indulás óta?
– A családbarát társadalom elsősorban gyermekbarát társadalmat jelent, ami a vágyott gyermekek megszületését ösztönzi, támogatja. Úgy látom, hogy a kilencvenes évek zűrzavara és a 2007-es pénzügyi válság után ma nagyobb megbecsülésnek örvend a nagycsalád. Ennek nemcsak demográfiai okai vannak, hanem annak felismerése is, hogy a család maga az élet, a családi élet minősége határozza meg közérzetünket. Egyre kevésbé számítunk csodabogárnak Magyarországon.

Kép: Nagycsaládosok Országos Egyesülete

– Mik a tapasztalatai, a sokgyermekes életforma mögött mennyire van jelen a hit, az élet szentségének tisztelete? 
– Az élet és az anyaság tisztelete alapszabályunk első pontja, ez köti össze az egyesület tagjait. Az életre mondott igen egy olyan közös elkötelezettség, amely sikeresen összetartja a sokrétű közösséget. Soha nem kérdeztük a felekezetekhez tartozást tagjainktól, de vannak olyan helyi szervezeteink, akik nevükben is jelzik, hogy keresztény szervezetek. Régebben felmerült, hogy az alapszabályunkban szerepeljen-e a kereszténység, de úgy éreztük, ezzel kizárnánk azokat, akik más hitűek vagy nem ezt az utat járják. A személyes véleményem, hogy Isten nélkül sokkal nehezebb az élet minden területén helytállni, így a nagycsalád vállalása is rögösebb út.

– A NOE mivel járulhat hozzá a gyermekvállalás ösztönzéséhez?
– A mi legfőbb érvünk maga a gyermek.

Találkozhatunk fáradt, álmos, ideges nagycsaládossal, de olyannal, aki megbánta, hogy négy-öt vagy több gyermeket vállalt, nem.

Szeretnénk minél több olyan fiatalt és felnőttet elérni, akik nem ismerhették meg a nagycsaládot, akár azért, mert egykeként nőttek fel, vagy egyszülős családban nevelkedtek, esetleg állami gondoskodásban nőttek fel. Fontos a bátorítás, az életvezetési tanácsadás, amit terveink szerint hamarosan külön programként el is indítunk. De nem sürgetünk senkit, mi is átéltük a párkeresés időszakát, mi is voltunk gyermektelenek, egy-, majd kétgyermekesek, tisztában vagyunk vele, hogy milyen súlyos kérdések, félelmek merülnek fel a családalapítással kapcsolatban, és azt is tudjuk, hogy sok kudarcot látnak maguk körül az emberek. Mi a személyes életünkkel tudjuk üzenni azt, hogy nagycsaládosnak lenni nemcsak sikerülhet, de érdemes is!

– Ön szerint ma mi gátolja leginkább a családalapítást?
– Ismerek félelmeket, ismerek olyan megfontolásokat, amelyek a gyermekvállalást későbbre halasztják, ismerek egészségügyi problémákat, de olyan racionális érvet, amely véglegesen a családalapítás, a gyermekvállalás ellen szólna, nem ismerek. Az ember szinte minden törekvése arra irányul, hogy megteremtse magának a családot, mert a családban élés mindannyiunk legtermészetesebb belső igénye.

A család ugyanakkor velünk és bennünk kezdődik, ezért az önismeret, önmagunk felvállalása a legfontosabb, ez segít át a bizonytalanságon akár a párkapcsolatunkkal, akár a munkánkkal, akár jövőnkkel kapcsolatban. Mindezek mellett ma talán az „időszegénység” az, ami a leginkább hátráltató tényező, elfutunk az életünk mellett, túlhajszoltak vagyunk.

– Akinek nincs gyermeke vagy még „csak” egy-két gyermeket nevel, hogy képzelje el a nagycsaládos életet?
– A legszívesebben azt mondanám, hogy ne képzelje el, hanem szerezzen személyes tapasztalatokat: jöjjön el a programjainkra, olvassa a kiadványainkat és gondolja végig azt, hogy minél több gyermekünk van, annál tovább marad gyermek a családban, így könnyebb elfogadni, ha kirepülnek a nagyobbak.

Minél több a testvér, annál többen számíthatunk majd egymásra, s nem utolsó sorban az élmények is megsokszorozódnak.

– Ön is öt gyermeket nevel férjével. Merné jó szívvel ajánlani ezt az életvitelt mindenkinek?
– Én egyke vagyok, ráadásul elváltak a szüleim. Két választásom volt: vagy azt mondom, hogy soha nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint a szüleim, ezért jó messzire elkerülöm még a család gondolatát is, vagy azt, hogy ez nagy kihívás, szeretném jobban csinálni, szeretném kijavítani a hibáikat, és igent mondok. Segítség volt, hogy közelről láttam egy tízgyermekes család példás életét, ami megerősített abban, hogy lehet másképp is élni. Ezért tartom meghatározónak a jó példákat, az élő, éltető családok láthatóvá tételét.

– Milyen tervei vannak 2019-re?
– Két sűrű év van mögöttünk, 2017-ben ünnepeltük alapításunk 30. évfordulóját, tavaly pedig sok feladatot vállaltunk a Családok Éve kapcsán. A környezetem folyton csak rohanni látott, és ez volt jellemző az egyesületben is, mindig a „tegnapi határidőre” kért anyagokat készítettük. A túlhajszoltság korunk általános problémája, és most azt érzem, hogy picit fékezni, lassítani kell. Idén, látva a feladatainkat, szeretném jobban kezelni ezt a kérdést. Több időt hagyni programjaink megszervezésére, és nem utolsó sorban több időt szánni a családomra, a baráti kapcsolatokra.