A jövő agymenői drónokat röptetnek és robotokat programoznak a T@T Kuckóban

„A T@T elnevezés a tanulást – digitálisan – elősegítő élményalapú technológia, az angol TEL (Technology Enchanced Learning) kifejezésből származik” – avat be Dr. Turcsányi-Szabó Márta, az ELTE IK egyetemi docense, a T@T Labor vezetője. Tőle tudom meg azt is, hogy a Kuckó amolyan technológiai játszóházként funkcionál kicsik és nagyok, felhasználók, tanárok, illetve fejlesztők számára egyaránt. Olyan környezet, amely költséghatékonyan tudja biztosítani a flexibilis közösségi foglalkozások színterét, legyen az iskolai vagy egyetemi óra, szakkör vagy műhelyfoglalkozás, illetve gyermeki vagy családi élményszerző aktivitás.

A Kuckó helyet ad a legmodernebb technológiák megismerésének és felhasználásának a tanulási folyamatban.

Mindezek segítségével a fiatal hallgatók appokat, egyéb eszközöket, módszertant, tananyagokat és foglalkozásokat dolgoznak ki, amelyeket a helyszínen, illetve az internetes felületeken keresztül is lehet terjeszteni, mentorált módon elsajátítani.

„A 21. század gyerekei impulzív légkörbe születtek, eszközgazdag világuk folytonosan változik, a média szerteágazó világa folyamatosan bombázza őket különböző oldalakról. Ebben a színes, kavargó világban nehéz őket lekötni hagyományos eszközökkel és módszerekkel. Ezért koncentrálunk nemcsak az új eszközök megismerésére és megszelídítésére, hanem egy élménygazdag módszertannal a figyelmüket is próbáljuk lefoglalni, hogy a számukra releváns történések, helyzetek, problémák között kiigazodjanak és kellő hozzáállással képesek legyenek megállni a helyüket a világban” – mondja a koordinátor.

Jelenleg három (tízalkalmas) szakkör zajlik a Kuckóban: a TELLO Edu drónprogramozás, a LEGO Mindstorms EV3 és a Micro:bit programozás. A szakköröket rendszerint a 9–15 éves korosztály számára hirdetik meg. „Már nem azokat a munkalehetőségeket kell megcélozni, amelyek jól körvonalazódnak és algoritmikusan megfogalmazhatóak, mert ezeket a munkákat robotok fogják végezni.

Kép

Haas Péter – Kép: Jónás Ágnes

A jövő munkavállalóinak profilja jobbára még nem is ismert, de az biztos, hogy a robotok beprogramozására képes, kritikusan gondolkodó, innovációra hajlandó, kreatív emberekre mindenképpen szükség lesz.

A problémamegoldó gondolkodás kulcskompetenciává válik, ezért módszertanunk kiindulópontja, hogy ennek releváns színtereit próbálja szimulálni a Kuckó, a maga folyton megújuló eszközparkjával, élményalapú módszertannal, amely révén belső késztetés alakul ki a fiatalokban az érdeklődés mélyítésére.”

Drón, robot, miniszámítógép – a programozás alapjai

Míg a TELLO Edu drónprogramozó kurzus arra tanít meg, hogyan lehet kézi irányítással drónokat reptetni, virtuálisan játékos küldetéseket teljesíteni, összekapcsolni a drónt és a mobileszközt, addig a LEGO MindstormsEV3 robot szakkör keretében a fiatal agymenők a programozás alapjait sajátíthatják el. „A LEGO programozható robot motiválja a tanulókat a feladatmegoldásra, ugyanakkor a kompetenciafejlesztésben is eredményesen alkalmazható, különös tekintettel a logikus-algoritmikus gondolkodásra, a problémamegoldásra, a magasabb rendű gondolkodási készségek fejlesztésére” – mondja Solymos Dóra szakkörvezető, aki nyaranta Kuckó Táborokat is vezet, s fontosnak tartja, hogy folyamatosan fejlessze magát, s figyelemmel kövesse az informatika és a robotika újdonságait. Mint mondja, azok a gyerekek – lányok is! – bátran jelentkezhetnek a LEGO Mindstorms EV3 robot szakkörre, akik inkább humán beállítottságúak – a „matematika-agy” ugyanis nem előfeltétel.

A Micro:bit szakkörre már délután négy órától gyülekeznek a tudásra szomjazó gyerekek a második emeleti 123-as labor előtt, ami tulajdonképpen, nevéhez hűen, nagyon kuckós: a sarokban babzsákfotelek, softballok, egy óriás plüssmajom és plazma TV, az asztalokon laptopok és számos apró kütyü. Utóbbiak – mint azt Gaál Bencétől, az oktatótól megtudom – az úgynevezett micro:bitek, közérthetőbben: egylapkás miniszámítógépek LED kijelzővel, különféle szenzorokkal, gombokkal, Bluetooth-szal. A szakköri foglalkozások során az eszközt animációk megjelenítésére, játékprogramok fejlesztésére és a szenzorok adatainak feldolgozására használják.

„Létezik úgynevezett micro:bit botorkálás program is, amelynek keretében a már említett egylapkás eszközöket iskolákba juttatja el az ELTE Informatikai Kara. Ezeket eddig 210 iskolában több mint 20 000 diák használta, akiknek a nagy része annyira megszerette általuk a játékos programozási tevékenységeket, hogy a szülőktől ilyen eszközt kértek ajándékba” – meséli Bence.

Kép

Haas Péter (jobbra)  – Kép: Jónás Ágnes

Na de vissza, a tanórához! A gyerekek (nyolc fiú és két lány) elveszik az USB-kábeleket, hogy csatlakoztassák a micro:biteket a laptopokhoz. Gond nélkül lépnek be a virtuális munkafelületre (felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal kezelik a laptopot), s miután Bence elmagyarázza nekik a micro:bit felépítését, s közli, hogy a mai alkalommal animációt fognak programozni, a gyerekek izgatottan fészkelődni kezdenek a székeken. Az alapoktól kezdik, mindenki a saját tempójában halad. Senki nem értetlenkedik, mindenki keményen összpontosít, fegyelmezni egyáltalán nem kell. Első körben szívdobogást, integető robotfigurát és smiley-t programoznak – ezek LED-fénnyel meg is jelennek a tenyérnyi eszközökön. A gyerekek – legnagyobb meglepetésemre – percek alatt abszolválják a feladatokat.

„Wow”, „király!”, „sikerült”, „jaj, de jó!” – ezek a szavak egyre többször hagyják el a gyerekek száját, hiszen egyre több a sikerélmény, minden egyes etap új felfedezést, kalandot nyújt nekik.

Vannak, akik jóval hamarabb elkészülnek a feladatokkal, mint társaik – ők, amíg a többiek felzárkóznak, beszélgetéssel ütik el az időt. Az egyik kisfiúról ekkor kiderül, hogy csillagász szeretne lenni, a másikról az, hogy szereti a matematikát, a harmadik, Haas Péter önmaga szórakoztatására gyógyszertári LED-logót tervez a micro:bitre, s még arra is jut ideje, hogy interjút adjon nekünk: „Nagyon érdekes ez az óra. Egyszerűbbek a feladatok, mint amilyenekre számítottam. Azért szerettem volna a szakkörre jelentkezni, mert szeretek számítógépekkel és programokkal foglalkozni. A Windows a kedvencem. Gondoltam, egy ilyen tanfolyam csak hasznos lehet. Egyébként pedig, ha felnövök, szeretnék programozni, vagy egy rajzfilmgyártó vállalat vezetője lenni. Megrajzoltam már hozzá minden tervet. Persze tudom, hogy nem ilyen egyszerűen mennek a dolgok.”

Gyorsan elrepül a másfél óra. A gyerekek kipirult arccal állnak fel a gépek mellől, a folyosón pedig már mesélik is azt a sok-sok élményt, amit szereztek. Az X-generációs szülők ámulva hallgatják őket, a jövő technikai géniuszait. Pont úgy, ahogyan annak idején nagyszüleink, amikor a Tetris és a Commodore 64 működését magyaráztuk nagy elánnal.

Talán ezeknek a tudatos, önálló, proaktív és kreatív fiataloknak lesz majd elegendő tudásuk és lehetőségük okosabban tervezni, alkotni, gyógyítani, mint az előttük járó generáció tagjainak; talán helyrehozzák a mi hibáinkat, és egy virágzóbb világot építenek.