A jövő agymenői drónokat röptetnek és robotokat programoznak a T@T Kuckóban

A 2010 után született gyerekek, más néven alfák, az anyatejjel szívták magukba a digitalizmust. Első emlékeik között szerepelnek az érintőképernyők, természetes számukra, hogy számítógépet, internetet, tabletet és okostelefont használnak, sokukat az informatika is erősen foglalkoztatja. Nekik kíván izgalmas kihívásokat és fejlődési lehetőséget nyújtani az ELTE Informatikai Karán működő T@T Kuckó, ahol szakkörök keretében élményalapú oktatási módszerrel, játszva tanulhatnak animációkat, robotokat és drónokat programozni.  

Gaál Bence (háttérben) - Kép: Jónás Ágnes

„A T@T elnevezés a tanulást – digitálisan – elősegítő élményalapú technológia, az angol TEL (Technology Enchanced Learning) kifejezésből származik” – avat be Dr. Turcsányi-Szabó Márta, az ELTE IK egyetemi docense, a T@T Labor vezetője. Tőle tudom meg azt is, hogy a Kuckó amolyan technológiai játszóházként funkcionál kicsik és nagyok, felhasználók, tanárok, illetve fejlesztők számára egyaránt. Olyan környezet, amely költséghatékonyan tudja biztosítani a flexibilis közösségi foglalkozások színterét, legyen az iskolai vagy egyetemi óra, szakkör vagy műhelyfoglalkozás, illetve gyermeki vagy családi élményszerző aktivitás.

A Kuckó helyet ad a legmodernebb technológiák megismerésének és felhasználásának a tanulási folyamatban.

Mindezek segítségével a fiatal hallgatók appokat, egyéb eszközöket, módszertant, tananyagokat és foglalkozásokat dolgoznak ki, amelyeket a helyszínen, illetve az internetes felületeken keresztül is lehet terjeszteni, mentorált módon elsajátítani.

„A 21. század gyerekei impulzív légkörbe születtek, eszközgazdag világuk folytonosan változik, a média szerteágazó világa folyamatosan bombázza őket különböző oldalakról. Ebben a színes, kavargó világban nehéz őket lekötni hagyományos eszközökkel és módszerekkel. Ezért koncentrálunk nemcsak az új eszközök megismerésére és megszelídítésére, hanem egy élménygazdag módszertannal a figyelmüket is próbáljuk lefoglalni, hogy a számukra releváns történések, helyzetek, problémák között kiigazodjanak és kellő hozzáállással képesek legyenek megállni a helyüket a világban” – mondja a koordinátor.

Jelenleg három (tízalkalmas) szakkör zajlik a Kuckóban: a TELLO Edu drónprogramozás, a LEGO Mindstorms EV3 és a Micro:bit programozás. A szakköröket rendszerint a 9–15 éves korosztály számára hirdetik meg. „Már nem azokat a munkalehetőségeket kell megcélozni, amelyek jól körvonalazódnak és algoritmikusan megfogalmazhatóak, mert ezeket a munkákat robotok fogják végezni.

Kép

Haas Péter – Kép: Jónás Ágnes

A jövő munkavállalóinak profilja jobbára még nem is ismert, de az biztos, hogy a robotok beprogramozására képes, kritikusan gondolkodó, innovációra hajlandó, kreatív emberekre mindenképpen szükség lesz.

A problémamegoldó gondolkodás kulcskompetenciává válik, ezért módszertanunk kiindulópontja, hogy ennek releváns színtereit próbálja szimulálni a Kuckó, a maga folyton megújuló eszközparkjával, élményalapú módszertannal, amely révén belső késztetés alakul ki a fiatalokban az érdeklődés mélyítésére.”

Drón, robot, miniszámítógép – a programozás alapjai

Míg a TELLO Edu drónprogramozó kurzus arra tanít meg, hogyan lehet kézi irányítással drónokat reptetni, virtuálisan játékos küldetéseket teljesíteni, összekapcsolni a drónt és a mobileszközt, addig a LEGO MindstormsEV3 robot szakkör keretében a fiatal agymenők a programozás alapjait sajátíthatják el. „A LEGO programozható robot motiválja a tanulókat a feladatmegoldásra, ugyanakkor a kompetenciafejlesztésben is eredményesen alkalmazható, különös tekintettel a logikus-algoritmikus gondolkodásra, a problémamegoldásra, a magasabb rendű gondolkodási készségek fejlesztésére” – mondja Solymos Dóra szakkörvezető, aki nyaranta Kuckó Táborokat is vezet, s fontosnak tartja, hogy folyamatosan fejlessze magát, s figyelemmel kövesse az informatika és a robotika újdonságait. Mint mondja, azok a gyerekek – lányok is! – bátran jelentkezhetnek a LEGO Mindstorms EV3 robot szakkörre, akik inkább humán beállítottságúak – a „matematika-agy” ugyanis nem előfeltétel.

A Micro:bit szakkörre már délután négy órától gyülekeznek a tudásra szomjazó gyerekek a második emeleti 123-as labor előtt, ami tulajdonképpen, nevéhez hűen, nagyon kuckós: a sarokban babzsákfotelek, softballok, egy óriás plüssmajom és plazma TV, az asztalokon laptopok és számos apró kütyü. Utóbbiak – mint azt Gaál Bencétől, az oktatótól megtudom – az úgynevezett micro:bitek, közérthetőbben: egylapkás miniszámítógépek LED kijelzővel, különféle szenzorokkal, gombokkal, Bluetooth-szal. A szakköri foglalkozások során az eszközt animációk megjelenítésére, játékprogramok fejlesztésére és a szenzorok adatainak feldolgozására használják.

„Létezik úgynevezett micro:bit botorkálás program is, amelynek keretében a már említett egylapkás eszközöket iskolákba juttatja el az ELTE Informatikai Kara. Ezeket eddig 210 iskolában több mint 20 000 diák használta, akiknek a nagy része annyira megszerette általuk a játékos programozási tevékenységeket, hogy a szülőktől ilyen eszközt kértek ajándékba” – meséli Bence.

Kép

Haas Péter (jobbra)  – Kép: Jónás Ágnes

Na de vissza, a tanórához! A gyerekek (nyolc fiú és két lány) elveszik az USB-kábeleket, hogy csatlakoztassák a micro:biteket a laptopokhoz. Gond nélkül lépnek be a virtuális munkafelületre (felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal kezelik a laptopot), s miután Bence elmagyarázza nekik a micro:bit felépítését, s közli, hogy a mai alkalommal animációt fognak programozni, a gyerekek izgatottan fészkelődni kezdenek a székeken. Az alapoktól kezdik, mindenki a saját tempójában halad. Senki nem értetlenkedik, mindenki keményen összpontosít, fegyelmezni egyáltalán nem kell. Első körben szívdobogást, integető robotfigurát és smiley-t programoznak – ezek LED-fénnyel meg is jelennek a tenyérnyi eszközökön. A gyerekek – legnagyobb meglepetésemre – percek alatt abszolválják a feladatokat.

„Wow”, „király!”, „sikerült”, „jaj, de jó!” – ezek a szavak egyre többször hagyják el a gyerekek száját, hiszen egyre több a sikerélmény, minden egyes etap új felfedezést, kalandot nyújt nekik.

Vannak, akik jóval hamarabb elkészülnek a feladatokkal, mint társaik – ők, amíg a többiek felzárkóznak, beszélgetéssel ütik el az időt. Az egyik kisfiúról ekkor kiderül, hogy csillagász szeretne lenni, a másikról az, hogy szereti a matematikát, a harmadik, Haas Péter önmaga szórakoztatására gyógyszertári LED-logót tervez a micro:bitre, s még arra is jut ideje, hogy interjút adjon nekünk: „Nagyon érdekes ez az óra. Egyszerűbbek a feladatok, mint amilyenekre számítottam. Azért szerettem volna a szakkörre jelentkezni, mert szeretek számítógépekkel és programokkal foglalkozni. A Windows a kedvencem. Gondoltam, egy ilyen tanfolyam csak hasznos lehet. Egyébként pedig, ha felnövök, szeretnék programozni, vagy egy rajzfilmgyártó vállalat vezetője lenni. Megrajzoltam már hozzá minden tervet. Persze tudom, hogy nem ilyen egyszerűen mennek a dolgok.”

Gyorsan elrepül a másfél óra. A gyerekek kipirult arccal állnak fel a gépek mellől, a folyosón pedig már mesélik is azt a sok-sok élményt, amit szereztek. Az X-generációs szülők ámulva hallgatják őket, a jövő technikai géniuszait. Pont úgy, ahogyan annak idején nagyszüleink, amikor a Tetris és a Commodore 64 működését magyaráztuk nagy elánnal.

Talán ezeknek a tudatos, önálló, proaktív és kreatív fiataloknak lesz majd elegendő tudásuk és lehetőségük okosabban tervezni, alkotni, gyógyítani, mint az előttük járó generáció tagjainak; talán helyrehozzák a mi hibáinkat, és egy virágzóbb világot építenek.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti