A bepisilő iskolás gyerek nem társasági téma? – Egyedülálló kezelés négy magyar vidéki kórházban

Mindig roppant igazságtalannak érzem, amikor a magyar egészségügyről valami velejéig korhadt képződményként beszélnek egyesek: az elmúlt kilenc évben intenzív kapcsolatban voltam ugyanis az újszülött- és gyermekellátó intézményrendszer számos szereplőjével, és az elvétve tapasztalható diszfunkciók mellett csupa jó tapasztalatom van.

A gyermekellátás a magyar egészségügynek egy határozottan szép arca – elhivatott szereplőkkel, akiket ritkán emelünk ki mindennapos elégedetlenségeink sorából.

Ezt a benyomásomat erősítette az a kaposvári kórházban töltött délelőtt is, amelynek során alkalmam nyílt bepillantani a Vizelési Tréning Programba és beszélhettem a benne részt vevő szakemberekkel és néhány szülővel.

Ha iskolás gyerek bepisil…

Dr. Major Judit gyermekgyógyász a csapat egyik legrégebbi tagja. Fiatal, kedves doktornő, akin érződik, hogy szereti és inspirálja, amit csinál. Elmesélte, hogy a programot dr. Sándor György, dr. Oberritter Zsolt és dr. Juhász Zsolt, a pécsi egyetem orvosai hozták létre és Kaposváron, Hódmezővásárhelyen, Szekszárdon és Kistarcsán érhető el. Beutaló szükséges hozzá, és a társadalombiztosítás finanszírozza.

A tréning attól egyedülálló, hogy egy helyen és időben biztosítja azoknak a szakembereknek a jelenlétét, akik a funkcionális hólyagműködési zavarokat – mint a túl gyakori vagy ritka vizelési inger, az erős, kínzó ingerekkel járó állapotok és a vizelet elcsöpögés (inkontinencia) – kezelni tudják.

Funkcionális hólyagműködési zavar alatt azokat az eseteket értjük, amikor nem szervi rendellenesség (pl. húgyúti fejlődési rendellenesség) okozza a problémát. Az enuresis nocturna (éjszakai bevizelés) nem tartozik a tréning kezelési profiljába, de egy emberi szervezetről, egy gyermekről lévén szó, ezzel is foglalkoznak.

A negyedik alkalom után várható jelentős javulás a gyerekek állapotában, ha két-három havonta részt vesznek a tréningen és betartják az itt begyakorolt és megtanult dolgokat: hogy lehetőleg naponta végezzék a gátizom-tornát, ügyeljenek rá, hogy este már ne igyanak sokat, illetve kétóránként menjenek el vécére, de a nagyon sürgető ingert semmiképpen se várják meg. Indokolt esetben gyógyszeres kezelést is előírnak ezen „szabályok” mellé. Természetesen a tünetektől és kórképektől függően óriási a változatosság és a különbségek.

„Igyekszünk barátságos, kellemes légkört biztosítani a gyerekeknek, a szülők végig velük lehetnek, próbáljuk ellensúlyozni a kórházi hangulatot. Hétvégén vannak a tréningek, úgyhogy a suliból sem kell hiányozniuk.”

– mondja dr.Major Judit.

Egy tréningen részt vevő gyermek anyukája azt mesélte nekem, hogy az egyik orvos például minden tréning végén megkérdezi a kislányától – és feltételezhetően a többiektől is –, hogy semmi kellemetlenség nem volt-e, nem érezte-e magát kínosan bármelyik vizsgálatnál, a lehetőségekhez képest komfortos volt-e neki a tréning. És „érződik rajta, ahogy egyébként itt mindenkin, hogy tényleg érdekli a válasz, tényleg fontos neki, hogy a gyerekek ne érezzék rosszul magukat a vizsgálatokon, amikor egyébként a gyógytornász előtt kell például pisilni, hogy ő mérni tudja azokat az adatokat, amelyekből fontos következtetéseket tudnak levonni.”

„Tartsd a halacskát a víz alatt!”

A tréningen többször mérik a vizeletáramlást, ami sok információt ad a hólyag működési zavaráról, és eközben mérik a medencefenék-izmok aktivitását is. „Mindehhez EMG-tapaszokat helyezünk fel a gyermekek hasizmaira és azokra a területekre a gátjukon, ahol a medencefenék-izmok vannak – így a gyerekekkel egy képernyőt figyelve tudjuk nyomon követni, hogy helyesen használják-e ezeket az izmaikat. A vizelési tréning számára fejlesztették ki ezt a programot: a gyerekeknek a medencefenék-izmok használatával kell a képernyőn fickándozó halacskákat a vízben tartani, vagy éppen felengedni a víz felszínére” – mesélte Tóth Gabriella gyógytornász, aki szintén majdnem a kezdetektől erősíti a szakembergárdát. Láthatóan Gabriella is megtalálja a hangot a gyerekekkel: a közös torna végén óriási a vidámság a jutalom kidobós alatt, de előtte bizony rend van, nincs beszélgetés meg ficergés, mindenki a belső izmaira koncentrál.

Kép

Kép: Freepik

„A medencefenéki izmokat kondicionáljuk a gyógytornával, hiszen gyakran vagy túl gyengék az izmok és emiatt nem tudják tartani a gyerekek a vizeletet, vagy túl merevek, és nem tudják megfelelően elengedni az izmokat, így nem tudják teljes mértékben kiüríteni a hólyagjukat” – magyarázta Tóth Gabriella a gyógytorna lényegét.

A szorongás fenn tudja tartani a tüneteket

A hétvégi tréning harmadik szakemberének, Solymos Réka gyermekpszichológusnak szintén olyan kisugárzása van, hogy bizony én is örömmel maradtam volna beszélgetni még vele egy ideig. A gyerekek is szívesen mentek be hozzá és mosolyogva jöttek ki.

A szakember elmondta, hogy a lehető legritkábban tapasztalja azt, hogy kizárólag pszichés oka van a vizelettartási problémáknak – ha mégis, akkor ott komoly traumára, például bántalmazásra kell gondolni.

A hiperaktivitásnak ugyan már kimutatható a közös idegrendszeri háttere a nappali vizelettartási problémákkal, de Solymos Rékának évtizedes tapasztalata az, hogy kizárólag pszichoterápiával nem lehet gyógyítani a vizelettartási panaszokat. Ebben sokat változott a gyakorlat, hiszen régebben volt egy olyan irány, hogy ha egy gyerek bepisil, akkor pszichoterápiával kell gyógyítani. „Pedig a legjobb pszichológus is túlórázhat a gyerekkel, ha csak azt kéne megvárni, hogy az idegrendszere megérjen.”

„Az viszont igaz, hogy a pszichés problémák – leggyakrabban a szorongás – fenn tudják tartani a már meglévő tüneteket, és az én eseteimnek nagyjából a felénél ez el is mondható.”

„Tízéves tapasztalataim szerint az iskolával kapcsolatos teljesítmény-szorongások a leggyakoribb tünetek, illetve előfordul szeparációs szorongás, vagyis a szeretett személy elvesztésétől való félelem. Árulkodó tud lenni, ha a tünetek köthetők valamilyen eseményhez – van olyan gyerek például, aki egész nyáron tünetmentes, de a nyári szünet vége felé, ahogy közeledik az iskola, elkezd újra bepisilni. De még ezek a tényezők sem olyan erősek, hogy szervi vagy funkcionális determináció nélkül vizelettartási problémákat okozzanak.”

„Sose a pszichológus legyen tehát az első, akihez a szülők fordulnak, hiszen először a szóba jöhető szervi vagy funkcionális tényezőket kell kizárni” – mondja a gyermekpszichológus.

Kérdésemre, hogy a szülő hogyan tud segíteni a szorongásos tüneteket mutató gyermekén, Solymos Réka azt felelte, hogy érdemes olyan helyzeteket teremteni, olyan programokat szervezni, ahol a gyerek azt érzi, hogy önmagáért, és nem a teljesítményéért szeretik. Fontos, hogy a szülők ne erősítsenek rá az elvárásaikkal a teljesítmény-szorongásra. „Itt a tréningen 2-3-4 havonta találkozunk csak a gyerekekkel, ami inkább egy támogató-konzultációs jellegű munka, mintsem terápia, úgyhogy előfordul, hogy javasoljuk, hogy járjanak rendszeresen a körzetileg illetékes pszichológushoz” – teszi hozzá Solymos Réka.

Dr. Sándor György, a Program egyik létrehozója elmondta, hogy a tréning szakmai protokollja szerint folyamatosan értékelik a gyermekek állapotát: az értékelés magában foglalja a tünetek szubjektív „megélését” és az elvégzett tesztek, vizsgálatok objektív kiértékelését. A szubjektív elégedettség (szülőé és gyermeké) átlagosan 20%-os javulást mutat két tréning között.