Keskeny mezsgye – A zöldháztartást nem kell felfedezni, abban nőttünk fel

Tulajdonképpen mi mindig is így éltünk. Így nőttünk fel. Csak annyira fűtöttünk, amennyire szükséges volt, felvettünk még egy pulóvert, ha fáztunk. Az unokatestvérek és ismerősök kinőtt, de még használható ruháiban jártunk (ezt utáltuk). A gyerekek fürdővizével leöntöttük a WC-t (hogy ne teljen meg olyan hamar az emésztőgödör). Volt kis veteményeskert, megtanultuk, hogy néz ki a sárgarépa meg a zöldbab, ha nem a boltban van. Befőztünk – sokat főztünk be. Tudtuk, kinek mennyi jut az ételből – nem volt maradék. Azt viszont muszáj volt megenni – nem volt nasi egy óra múlva. Tömegközlekedéssel jártunk. A faluban vásároltunk. Nem repültünk, nem volt hova. Bicikliztünk. Csapvizet ittunk.

Kép: Unsplash

Fel lehet találni most a spanyolviaszt, de valójában már feltalálták.

Oké, ez a gyerekkorunk, régmúlt, negyven év telt el – de a felnőttkori váltóinkat is így állítottuk be, ez volt természetes. Amikor a házunkat építettük, érdemi energiákat és munkanapokat fektettünk abba, hogy kialakítsunk egy nagy esővíztartályt a feltöltés alatt, azóta is onnan locsoljuk a kertet. (A tartályt korábban másra használták, kidobták volna, elkértük.) A házunk olyan, amilyet évszázadokon át építettek: téglafal, cseréptető, fa nyílászárók; lélegzik, működik, nem nagyobb, mint kellene, nincs agyonszigetelve, nincs légkondi. A gázfűtést később kiváltottuk fafűtéssel is, hogy csökkentsük az energiakiszolgáltatottságunkat. Nem hogy 23 fok nem volt nálunk soha télen, de húsz is ritkán van.

A korábban szántónak használt, üres telken gyümölcsfákat ültettünk, szinte nem múlt el úgy év, hogy ne ültettünk volna újakat meg újakat. Ezeknek a fáknak a gyümölcseit – hol ez terem jól, hol az, ez a mezőgazdasági lutri – minden évben befőzzük, és egész évben esszük. A kevésbé szépből pálinka lesz. Disznót vágunk, ez az évi kolbász- és sonkakészlet, nagyon ritkán vásárolunk felvágottakat. Meg tudjuk különböztetni a jó és a rossz gombákat, és minden évben sok gombát szedünk, amit tartósítunk, marad télre. (Persze szakértő is látja.) Mindig volt veteményesünk – meg is írtam már, mi benne a jó. Ma sem iszunk palackozott üdítőket vagy ásványvizet. Vannak viszont cserélhető szódásszifonjaink. Az üvegeket eltesszük a befőzéshez, a papírt a papírgyűjtéshez meg a téli tüzeléshez, a többi szemetet is – túl sok nem marad – szelektáljuk. És komposztálunk, ahogy otthon is láttuk. Mindig sokat jártunk a természetben, gyerekként is, a saját gyerekeinkkel is sokat kirándultunk. Megtanultuk és megtanítottuk a természetben való viselkedés alapvető szabályait, az egyik első közöttük, hogy minden szemetet mindig hazahozunk. Sosem éltünk a márkák bűvöletében, sem ruha, sem kocsi, sem egyebek tekintetében.

De ezek nem fogadalmak, nem elhatározások, nem kiposztolandó nagyszerűségek – ez az élet természetes módja.

Kisebb-nagyobb különbségekkel másokkal is így van ez, akik hagyománytisztelő, konzervatív, sokszor vidéki környezetben nőttek fel. Akik nem egy hónapja olvasták először a teremtésvédelem kifejezést, hanem már gyerekkorukban is hallották a hittanórán, a cserkésztáborban meg a kisközösségekben. Vagy nem hallották, hanem megélték.

Ebben az öröklött tudásban a hangsúly mindig az emberi életen volt. Csak hát az emberen sosem saját magunkat, hanem az emberi közösséget értettük. Azért vigyázunk a természet értékeire, és azért nem vagyunk mértéktelenek a fogyasztásban, hogy az emberek közösségének jó legyen itt a Földön. És most is ezért vigyázunk rá.

Bármilyen közhelyes is ez megint, de a lényeg, hogy nem mondjuk, hanem csináljuk.

És persze keressük mi is, hogy csinálhatnánk még jobban. De azért nem véletlen, hogy olykor megmosolyogtató erőlködésnek tűnik a kampányszerű, Facebookon zajló klímavédelem.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme a szívószálak száműzésének. Mondjuk a bambusznyelű fogkefe ügyében azért itt, a Kárpát-medencében kicsit szkeptikus vagyok.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti