Azok vagyunk, amit megveszünk – A kereskedők vásárlási szokásaink alapján többet tudnak rólunk, mint hinnénk

A menedzser el sem tudta képzelni, miről lehet szó, úgyhogy utánanézett. A név stimmelt. Valóban a lány nevére küldtek ki reklámanyagokat és kedvezményeket. Maga sem értette, mindez hogyan történhetett, ezért elnézést kért az apától, néhány nap múlva pedig még telefonon is felhívta, hogy a bocsánatkérést megerősítse. De ekkor már az apa is más hangot ütött meg. Ő kért elnézést, mondván, azóta kiderült, a lánya valóban várandós. „Úgy tűnik, történt idehaza egy s más, amiről a sok távollét miatt nem tudtam eddig, de most, hogy beszéltem vele… Mindenesetre helye lesz azoknak a kuponoknak. Augusztusra várjuk az unokámat.” 

Mindez Amerika egyik legnagyobb üzletlánca, a Target egyik minneapolisi áruházában történt. Bizonyosan a véletlenek egybecsengése csupán, gondolhatnánk. Vagy csak jól kitalált sztori, amely azt bizonyítja, hogy egy jó kereskedő mindig beletrafál. Nos, egyikről sincs szó. 

Ugyanis a Target valóban tudhatja, ha valaki állapotos, mégpedig olykor előbb is, mint a leendő nagypapa vagy nagymama. 

Az adatbázis olyan, mint a csillagok. Minden megvan benne írva. Pláne akkor, ha egy profi statisztikus dolgozik vele. Így esett a Targetben is, ahol minden hitelkártya mellé egy vendégidentitást kapcsoltak, rögzítve a vásárlásokat, a fogyasztási szokásokat. Andrew Pole-nak, a cég adatbányászának pedig az volt a feladata, hogy az így keletkező adatsokaságot elemezze, és mintázatok alapján jósolható vásárlási aktivitásokat azonosítson. Hogy miért? Azért, hogy már azelőtt motiválják valaminek a megvételére a fogyasztót, mielőtt megfogalmazódna benne az igény. 

Itt van például a testápoló. Sokan vásárolnak testápolót. De a várandós nők jellemzően nagyobb mennyiséget, ráadásul illatanyagmenteset, azt is leginkább a második trimeszter elején. Hasonló sémák rajzolódtak ki a natúr szappanok, kézfertőtlenítők vagy a vitaminok esetében is. Mivel hatalmas adatbázist teszteltek, így a következtetések megbízhatók voltak. Elkezdődhetett tehát a járóka, a cumi és a hasleszorító megvételére ösztönző reklámanyagok kiküldése. Minderről még azelőtt nyilatkozott örömmel a céges adattudós, mielőtt finoman szólva is botrány kerekedett az ügyből. 

Annyira, hogy a Target elhallgatott, elhatárolódott. Majd „elhatározódott”, hogy ilyen adatgyűjtést és az ezen alapuló marketinget többé nem csinálja. 

Bizonyára azóta is tartja a szavát. Hiszen mindez tizenkét évvel ezelőtt történt. És azóta már – rajta kívül – minden kereskedő a digitális identitásunk megszerzésére és a fogyasztási szokásaink megismerésére törekszik, hiszen ezek vezetnek el kiszámíthatóan a következő vásárlásig. „Az vagy, amit megeszel” – vallottuk sokáig a német filozófus, Feuerbach frappáns mondását. 

A vásárlás vásárában azonban már azok vagyunk, amit megveszünk. Figyeljük tehát a következő, e-mail-fiókunkba vagy levélszekrényünkbe érkező reklámot. Jobban kiolvashatjuk ugyanis belőle a jövőt, mint a jós a tarot-kártyából. Ha pedig valaki véletlenül elrontotta a címzést vagy a kézbesítést? Semmi baj, hiszen hol ne férne el egy járóka, még ha felesleges is…?  

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.