Új arc és új esély az életre – nemzetközi orvoscsapat segíti az ukrán sebesülteket

Súlyos arcsérülést szenvedett katonákat gyógyítanak

Reggel 9 órakor az egész személyzet az osztály folyosóján gyűlik össze Ivano-Frankivszk város kórházában. Ukrán, amerikai és kanadai orvosok. Néhány nap alatt több mint 30 beteget műtenek meg – katonákat és civileket egyaránt, akik súlyos sérüléseket szenvedtek az arcuk és a nyakuk területén. Mielőtt megkezdődik a munka, egyperces néma csend ül a folyosóra. Így emlékeznek mindazokra, akik életüket adták Ukrajna jövőjéért.

Egy nemzetközi orvoscsoport, a Face the Future nem először teljesít missziót a háború sújtotta országban, ahol súlyos arc és nyaksérült katonákon, illetve civileken segítenek. Munkájukról a united24media készített részletes riportot. 

Az odesszai Artem Korcsak, vagy ahogy bajtársai hívták, „Batyuska” (magyarul „atyuskát", „atyát" jelent) hosszú szakállával egy ortodox papra hasonlít, de nincs sok köze az egyházhoz. Mielőtt bevonult, egy temetkezési vállalatnál dolgozott. 2023. február 5-én, hajnali 2 óra körül sebesült meg. 

„Épp lejöttem a megfigyelőpontról szolgálatból. Elmentem a helyemre. Csak néhány pillanat telt el – aztán fény, más semmi. A feleségemre és a gyerekemre gondoltam… De abban a fényben megértettem, hogy már semmi sem aggaszt. Aztán – sötétség és fájdalom. Pokoli fájdalom” – ennyire emlékszik.

Egy 120 milliméteres akna csapódott be abba az árokba, ahol Artem a bajtársával feküdt. Három és fél kilométeren át vonszolták az evakuációs járműig. Amikor már majdnem elérték, egy újabb akna robbant. Mindenki agyrázkódást kapott. Batyuskának ez volt a második sérülése, korábban egy orosz dróntámadás során mindkét fülére megsüketült. A harkivi orvosoknak azonban sikerült helyreállítaniuk a hallását. „Vaknak lenni rosszabb, mint süketnek. Egy süket ember még lát, bárkinek lehet írni. De egy vak ember… Sajnos az egyik szememmel soha többé nem fogok látni” – folytatja. 

Visszavágynak a harctérre

Batyuskát leszerelték, és bár szeretne, nem mehet vissza a harctérre. A katonák többsége a szörnyű sérülések ellenére visszatérne a frontra, segíteni a bajtársaiknak.   

Az ő ágya mellett Vadim Korszun fekszik. „Tavasszal egy másik bordámból vettek porcot, beültették, és a fejemről is vettek bőrt. Most a felesleges szövetet fogják eltávolítani” – mondja. 

Egy másik kórteremben a 22 éves Mihajlo vár műtétre, mellette édesanyja és barátnője ül. A fiú egy háromgyermekes család legfiatalabb tagja. Az orosz invázió előtt néhány hónappal lépett be a hadseregbe. Harkivnál és Donyecknél harcolt, amikor megsebesült. Egy aknavető gránát csapódott be, egy repesz eltalálta. 

„Sérülten gyalogoltam át a mezőn délután 4 órától este 9-ig (…) Több FPV-drón (a First Person View rövidítése, nagyon gyors drónok, több mint 100 km/h-ás sebességre is képesek, elmenekülni előlük szinte lehetetlen – a szerk.) is berepült, de erről a pillanatról nincsenek emlékeim. Estére elájultam – elaludtam. Teljes sötétségre ébredtem. Merre menjek? Mit tegyek?” 

„Csak mentem tovább a mezőn, és kiabáltam: »Foma!«, a bajtársamat hívtam. Ha nem lett volna ő, most nem ülnék itt. Odakúsztam hozzájuk – még további két napba telt, mire kijutottunk” – idézi fel.

Barátnője és az édesanyja sírva hallgatják, miközben mesél. Az első műtétjét Szumiban végezték el, ahol – ahogy ő mondja – „összerakták a fejemet, és mindent kitisztítottak”. Ezután egy kijevi kórházba került, végül pedig Ivano-Frankivszkba. Az orvosok korábban már kicserélték Mihajlo szemlencséjét, hogy legalább az egyik szemén helyreállítsák a látását, és egy titánlemezt ültettek be a homlokába. Most a másik szemét készítik elő a protézishez. „Ami megtörtént, megtörtént. A legfontosabb, hogy talpra álltam, és ép az elmém” – teszi hozzá a fiatal férfi.

„Egyik missziótól a másikig élünk”

A Face the Future Alapítvány idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját. Az orosz-ukrán háború kitörése óta közel 200 ukrán emberen segítettek, és novemberben már hatodik alkalommal jártak ukrajnai misszión. Terveik szerint 2026 tavaszán visszatérnek, hogy további műtéteket végezhessenek el.

Kép

Kép: Face the Future Foundation

Nemzetközi önkéntes orvoscsoport
A Face the Future Alapítványt a nemzetközileg elismert kanadai fej- és nyaksebész, Dr. Peter Adamson hozta létre 1996-ban. Veleszületett rendellenességek, traumák, háborús sérülések és daganatos betegségek érintettjein segítenek világszerte, a fejlődő országokban is. Tagjai: arcplasztikai sebészek, plasztikai sebészek, gyermeksebészek, állcsont- és arccsontsebészek, altatóorvosok és speciális ápolók, akik az Egyesült Államok, Kanada és Európa legjobb kórházaiból jönnek. Önkéntes alapon dolgoznak, gyakran saját költségükön adományozzák a misszióhoz szükséges felszerelést és eszközöket is.

A munka hónapokkal a műtétek előtt kezdődik, mert a sebészeknek rendkívül összetett esetekkel kell szembenézniük. „Olyan betegeket, katonákat látunk el, akik elvesztették az arcuk csontszerkezetét. Sok esetben a lágyrészek is hiányoznak. Sokszor az is előfordul, hogy szerveket veszítettek el – például az orrukat, a szemüket, sőt néha mindkét szemükre megvakultak” – mondja a professzor. Ezért többféle szakorvos közös munkájára van szükség. Egy hét alatt 30–35 beteget operálnak, de van, akin több beavatkozást is végeznek, így közel 100 műtétre is sor kerül. Egy beavatkozás 10–11 óráig is eltarthat. 

„Néhány betegnek egyénre szabott implantátumra van szüksége, és ezek beszerzése három-négy hónapot vesz igénybe” – magyarázza Natalija Komasko, az Ivano-Frankivszki Megyei Klinikai Kórház fül-orr-gégésze. Ő vezeti ukrán oldalról a missziót, aminek előkészítése általában fél évet vesz igénybe. Kiemelt cél az oktatás is: a külföldi, általában amerikai és kanadai szakemberek megosztják tudásukat ukrán kollégáikkal. 

„Egyik missziótól a másikig élünk. Nem állhatunk meg” – foglalja össze a fül-orr-gégész. 

Csontátültetés és implantátumok

A 23 éves Szerhij súlyos koponya- és arcsérüléseket szenvedett, és elveszítette a bal szemét is. A szemüregpereméből egy nagy darab csont hiányzik, valamint a szemüreg aljának jelentős törése is fennáll. Emellett a felső szemhéja eldeformálódott.

„A szemüreg peremét csontátültetéssel állítjuk helyre, amelyet a koponyájából veszünk. A szemüreg aljának törését egy páciensre szabott titánimplantátummal rekonstruáljuk (…) Emellett a felső szemhéj deformitását is korrigáljuk, hogy később jobban tudjon szemprotézist viselni” – magyarázza dr. Raymond Cho szemplasztikai sebész, aki már az első Face the Future ukrajnai misszión is részt vett, 2023 tavaszán. A CT-felvételek alapján 3D-modellt készítenek, majd egyedi lemezeket, implantátumokat és sablonokat gyártanak a műtétekhez.

Dr. Cho több mint húsz évig szolgált orvosként az Egyesült Államok hadseregében, járt Irakban is. „Azok a betegek, akiket Irakban kezeltem, nagyon friss sérülésekkel érkeztek – néha csak néhány órával a sérülés után (…) Itt, Ukrajnában némelyikük három-hat hónappal ezelőtt, mások pedig még régebben, legalább egy éve vagy még korábban sebesültek meg.” És ahogy telik az idő, a beavatkozások egyre összetettebbé válnak, a hegesedés miatt. 

„Előfordul, hogy a csontok eltörtek, és ha kezdetben nem állították őket megfelelő helyzetbe, akkor újra el kell törni ezeket, vagy más módot kell találni az arc rekonstruálására” – magyarázza. 

A kanadai Carolyn az utolsó pillanatban, nővérként csatlakozott az utazó csapathoz. „Azt hiszem, amin az ukrán emberek keresztülmennek, azt szavakkal nem is lehet igazán kifejezni. Az emberek hihetetlenül befogadók és kedvesek. Megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek. Ugyanakkor ők is megtisztelve érzik magukat, hogy mi eljöttünk” – fogalmaz az ápoló.

„Pavlo, hall engem? Ne nyúljon az arcához”

Míg a katonák törzse általában védve van a harctéren, az arc gyakran védtelen marad. A tüzérségi szilánkok, drónrobbanások, mesterlövészek lövései és aknák nemcsak sérüléseket okoznak, hanem el is torzítják az arcot, átvágva állakat, szemüregeket és a koponyát.

Kép

Kép: Face the Future Foundation

„Pavlo, hall engem? Ne nyúljon az arcához.” Egy lvivi kórházban járunk, még tavasszal. Egy orvos a műtét után ezekkel a szavakkal nyugtatta páciensét. Pavlo egy hordágyon feküdt, épphogy magához tért az altatásból, ösztönösen az arcához nyúlt, hogy megérezze, hogyan néz most ki.

A Face to Future-rel azonos céllal létrejött nemzetközi kezdeményezés, a Face to Face orvosmisszió is, amelyről szintén riportban számolt be a united24media. Ennek keretében mások mellett Dr. John Frodel amerikai plasztikai sebész sokadik alkalommal gyógyítja a sérült ukrán katonákat. Tapasztalt szakorvos, hiszen már az 1990-es években, a délszláv háború idején is részt vett hasonló programban, Zágrábban. 

Több mint 30 évvel később hangsúlyozza, a mai sérülések pontosan ugyanazok, mint akkor, de a technológia sokkal fejlettebb lett. 

 „A felesége mögötte állt, tolta és mozgatta őt előre – így emlékszik vissza Pavlóra az amerikai orvos. – Ez valószínűleg a legdrámaibb kép, amit azóta láttam, hogy itt vagyok. (…) Néha nagyon egyszerű célokat kell kitűzni, és nála az lesz, hogy segítsünk neki újra használni a száját. Ez már önmagában is megváltoztatja az életét, még akkor is, ha mindkét szemére vak” – mondja Dr. Frodel.

Lánykérés az intenzív osztályon

Yulia, Oleh felesége, akkor még barátnője így emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor megtudta, hogy párja megsérült. „Mindent hátrahagytam, nem tudtam, hová menjek, csak azt tudtam, hogy a kórházban van Dnyipróban.”

Amikor először meglátta szerelmét, nem ismerte fel. „Meg akartam fogni a kezét, de be volt takarva, így a vállát érintettem meg. Ekkor egy nővér azt mondta nekem: »Felment a pulzusa, hallja a hangját«” – idézi fel a fiatalasszony. Oleh 2023 tavaszán az első vonalban harcolt, Lyman településnél, amikor egy lövés kiütötte mindkét szemét. Szerelme jelentette számára a fénysugarat a sötétségben. 

„Öt-hat napig kómában voltam. Amikor felébredtem, néhány telefonszámra emlékeztem, azonnal hívtam őt. Azt mondtam neki, Yulia, ne pazarold rám az időd, megértelek”. Oleh nem tudta, de a lány ekkor már kinn várakozott az intenzív osztályon. „Aztán – felajánlottam neki a kezemet és a szívemet. Ő pedig így felelt: »Végre.«”