Tony Curtis: a nőfaló sármőr, aki mindig tele volt élettel – Magyarok Hollywoodban 9.

Skizofréniával és szenvedélybetegséggel beárnyékolt gyermekkor

A Tony Curtisként világhírűvé vált színészlegenda 1925. június 3-án Schwartz Bernátként látta meg a napvilágot. Édesapja, Schwartz Manó Mátészalkáról, míg édesanyja, Klein Ilona a mai Szlovákia területén található Nagymihályról származott. A zsidó származású szülők az első világháborút követő zűrzavarban emigráltak az Egyesült Államokba, majd New Yorkban, a bevándorlók által lakott Bronxban telepedtek le, ahol családot alapítottak. Sokáig nem is tanultak meg angolul, otthon kizárólag magyarul beszéltek, ahogy erről később Curtis is beszámolt:

„Hatéves koromig azt hittem, Magyarországon élek. Aztán Bronxban rájöttem, mégsem. Sokszor megvertek azért, mert más, mert magyar voltam.” 

Tony Curtis nem büszkélkedhetett felhőtlen gyermekkorral. Anyja skizofréniával küzdött, gyakran verte a kis Bernátot és az öccsét, Juliust, akit aztán egészen fiatalon halálra gázoltak egy bronxi utcán. „Nem sok mindent kaptam a skizofrén anyámtól, a rengeteg pofont leszámítva” – emlékezett vissza erre az időszakra a magyar származású színészlegenda. Emellett a család igen nehéz körülmények között élt, ami miatt a testvérpár egy rövid ideig az árvaházat is megjárta. Apja egy szabóboltot vitt, de nehezen döcögött az üzlet, a nagy gazdasági világválság idején be is kellett zárni.

Schwartz Manót rettenetesen bántotta, hogy családja nem jut egyről a kettőre. Boldogtalan tépelődése borzasztó szenvedélybetegséghez vezetett: láncdohányos lévén negyvenéves korára a fél tüdeje elhalt. „Marta magát, mert nem volt házunk, mire viszont híres színészként már házat vehettem volna neki, nagyon beteg lett” – nyilatkozta időskorában a világhírűvé vált fia. A bűzös dohányfüsttel belengett, negatív gyermekkori élmény minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Tony Curtis később vérmes dohányzásellenes lett. Több hollywoodi sztárnak – többek között Roger Moore-nak és Michael Caine-nek – is ő segített a leszokásban.

A katonaságból az álomgyárba

A nehéz gyermekkor korai kirepüléshez vezetett: Bernát 1943-ban, 18 évesen vonult be a haditengerészethez. Már ekkor rendkívül jóvágású fiatalember volt, a katonaságnál töltött idő alatt pedig még inkább megemberesedett, így a második világháborút követően Hollywoodban próbált szerencsét. A Universal Stúdiónál azonnal felfigyeltek a sármos férfi tehetségére, így szinte pillanatok alatt filmszerepekhez jutott.

Ekkor, karrierje hajnalán vette fel az Anthony, majd Tony Curtis művésznevet – méghozzá Hollywood ünnepelt, magyar származású rendezője, Michael Curtiz előtti tisztelgésként.

Az ötvenes években már a legnagyobbak között tündökölt a neve. Pályafutását A tolvaj herceghez (1951) és az Ali Baba fiához (1952) hasonló kosztümös filmekben kezdte, majd 1956-ban a Trapéz című romantikus film hozta meg számára az áttörést, amelyben egy fiatal artistát alakított. Mindaddig ugyanis csak tökéletes arcélére és férfias külsejére figyelt a közönség, de ebben a filmben már a színészi tehetségét is bőven megvillogtatta.

Karrierje szempontjából az 1958-ban bemutatott A megbilincseltek hozta el a várva várt szakmai megbecsülést. A humorral fűszerezett filmdrámában Sydney Poitier-vel alakított szökött fegyencpárost, játékáért Oscar-díjra jelölték. Ezt 1959-ben követte egy újabb kasszasiker, méghozzá Billy Wilder Van, aki forrón szereti című filmje. A minden idők legjobb vígjátékaként számontartott alkotásban Curtis egy bohém szaxofonost alakított a kor szexszimbóluma, Marilyn Monroe és a szintén jellemzően komikus szerepekben feltűnő Jack Lemmon oldalán.

A hosszú élet titka? A fiatal nők!

„Még ma is szerelmes vagyok Marilyn Monroe-ba, egész életemben így éreztem” – nyilatkozta később a szívtipró Tony Curtis, aki nemcsak a vásznon, hanem a valóságban is összemelegedett a szőke szépséggel.

Monroe állítólag gyermeket is várt a magyar származású színésztől, terhessége azonban 1958-ban vetéléssel végződött. Curtis széles körben ismert botrányos magánéletéről sokat elárul, hogy a viszony alatt végig házas volt.

Még 1951-ben kötötte össze életét a Psycho megkapó szépségű sztárjával, Janet Leigh-vel. Viharos kapcsolatukat folyamatosan féltékenységi jelenetek tarkították, Tony Curtis ugyanis attól tartott, hogy a bájos színésznő megcsalja őt. A frigyből két leány született, Kelly és Jamie Lee Curtis – utóbbi a szülei nyomdokaiba lépve sikeres színésznő lett. A házasság 1962-ben válással végződött.

Kép

Kép: Picryl

A hollywoodi ranglétrán egyre feljebb menetelő Tony Curtis később is folyamatosan a bulvársajtó hasábjain virított a zajos nőügyeivel. Összesen hat gyermeket nemzett, ugyanennyiszer nősült, utolsó feleségétől mintegy 45 évnyi korkülönbség választotta el. Ezt persze a notórius nőcsábászként elhíresült színészlegenda egyáltalán nem bánta: úgy vélte, hogy a hosszú élet titka a fiatal nők társaságában rejlik.

A bostoni fojtogatótól Mátészalkáig

Curtis botrányos magánélete nemhogy derékba törte volna a karrierjét, épp ellenkezőleg. Bár kiváló humora miatt jellemzően komikus szerepekben tűnt fel, később bebizonyította, hogy tehetsége a komolyabb filmekben is megállja a helyét. Stanley Kubrick Spartacus (1960) című filmjében például a római császárt, Antoniust alakította, míg A bostoni fojtogatóban (1968) a címszereplő sorozatgyilkosként tűnt fel. A televízió aranykorában Roger Moore oldalán játszott a Minden lében két kanál című sorozatban, amely hazánkban is igen nagy sikerrel futott.

Tony Curtis mindvégig büszke volt magyar-zsidó származására, apja emlékezete arra sarkallta, hogy kutassa fel a gyökereit. Ha amerikai villájában fogadást adott, sosem hiányozhatott az asztalról a gulyásleves, a rétes vagy a magyar borok széles választéka. Közel a hatvanhoz, 1985-ben látogatott először Magyarországra. A Hiltonban szállt meg, minden este töltött káposztát és disznótorost vacsorázott, Szentendrén pedig vásárolt magának néhány bő ujjú parasztinget. Majd könnyes szemmel meglátogatta apja szülővárosát, Mátészalkát, ahol a helyi zsinagóga felújítását támogatta. Későbbi látogatásai során létrehozott egy alapítványt a Dohány utcai zsinagóga renoválásáért is.

A kilencvenes évektől egyre ritkábban tűnt fel a vásznon, a filmezés helyett inkább a festészetben mélyült el. Színpompás műveit máig őrzi néhány neves galéria. 85 éves korában, nevadai otthonában, utolsó felesége karjai között érte a halál. Kedvenc Armani sáljában, fehér pulóverben és autóskesztyűben helyezték végső nyugalomra.

Koporsójába egy utazótáska is bekerült, amelybe belerakták édesapja szabószerszámait, egy emléktárgyat a Dohány utcai zsinagógából és a magyar kormánytól kapott kitüntetését is.

Las Vegas-i búcsúztatásán csaknem 200 vendég vett részt, és valamennyi megemlékező beszéd kiemelte, hogy Tony Curtis „mindig tele volt élettel”.