Balogh Zoltán

Lehet, csak az idő szépíti meg, de visszagondolva, egy-két esős nap kivételével, általában szikrázó napsütésben indultunk locsolkodni. Életem első néhány évében anyám falujában éltünk...

Végre egy kis napsütés, nyitogatja az ajtót a tavasz. A kerti garnitúráról lekerül a védőborítás, terítő lebben az asztal felett, puha párnák ölelik a...

Ha a világban rend lenne, minden hűtőben lenne néhány tányér jófajta kocsonya tél tájékán. Az egyik legjobb étel ez, amit ismerek, bár be kell...

A karácsony a majd’ húsz éve tett fogadalmára emlékeztette. Amikor nem maradt más számukra, csak a pislákoló remény. És réges-régen tudja, hogy ha letelnek...

A ritmustalan napok estére mindig kiegyenesednek – vacsoránál körbeüljük az asztalt. Három generáció egymás mellett, a hozott minta az unokáknak is példa.

Határozottan, katonás rendben lépdel egymás után a három húsz év körüli srác a visegrádi pisztrángos tavak felé vezető út mellett, látszik, gyakorlott túrázók, tartásukat...

A cipőm talpa makulátlan, nem kopik, a kerekesszékem gumija sem sokat. Lassan karikázok, a Teremtő a virgonckodáshoz, a trükközéshez a balesetem után nem hagyott...