A kocsonyakészítés (hosszú)lépései

A folyamat tudományos és szigorú protokollhoz kötött… Az alaposan átvizsgált és megmosott kocsonyahúsok mellé csülök és csirkemell is kerül a hideg vízbe. A felfőzés után leöntöm a vizet, majd újat öntök rá. Bezöldségelem, fűszerezem, akár egy húslevest, aztán hagyom pötyögni. Hogy mi az a pötyögés? 

A lassú tűz titka. Kis lángon, hosszan fűzzük a húsokat és a zöldségeket, nem zubog, hanem gyöngyözik a húslé.

Aztán nincs más dolgunk, mint az illatokból nagyokat szippantva várni. Egészen addig, amíg a csülökből minden erőlködés nélkül ki tudjuk húzni a csontot. Ez a könnyűnek tűnő művelet úgy hat-hét óra múlva következik el, és ilyenkor mindig történik valami. Ekkor hívom át a kedvenc szomszédunkat, aki a kárpátaljai kocsonya titkát ismeri, és azt korábban megkóstolva biztosak vagyunk benne, oda kell figyelnünk a végeredményre, hogy ne maradjunk szégyenben. 

Teszek egy újabb „lépést”, a kedves szomszéd pedig sör-stampedli pálinka kombinációval támogatja meg barátságunkat. Aztán a mellettünk lévő házból bekukkan egyetlen lányunk, aki a „mikor lesz már kész?” kérdéssel újabb hosszúlépés irányába terel. Mosolyog a lelkem, jól neveltük szerelmünk gyümölcsét, aki két gyermeke után is olyan csinos, mint egy fotómodell. Ki hinné, hogy a kedvencei a várt csoda mellett a pacalpörkölt, a lecsó és a marhapörkölt – bográcsban főzve.

Aztán kárt kell hárítanom!

Átjön a kedvenc vejem (egy van), aki ki nem állhatja a fokhagymát, a kocsonyát egyenesen utálja, így békítésképpen újabb „lépésre” kell elszánnom magam. A moderátori munka nem merül ám ki ebben. 

Ahogy készül a csoda, árgus szemmel figyelem, mi kerül az üvegtálakba.

Az elosztás nem egyszerű! Kiporciózzuk a hatalmas fazék tartalmát: mindegyik tálacskába bőven kerül (csak) színhús, mellé zöldség, főtt tojás és csípős zöldpaprika, ahogy az nálunk szokás. Újabb „lépéssel” kerültünk közelebb a célunkhoz. Aztán a megmaradt illatos, zamatos lé, zöldség, tojás elosztásán lamentálunk. Talán egy újabb hosszúlépés segíthet! Megalkotjuk a hús nélküli kocsonyát, a nem is olyan titkos kedvencemet: a pazar, remegő húsleves a mellékes termékekkel kiválónak mutatja magát.

Mint ahogy ideje van a sírásnak és a nevetésnek, ideje van a kóstolásnak is. Izgalommal várunk néhány órát a tökéletes dermedésre, ízorgiára. Mi mást tehetnénk ilyenkor, legurítunk egy hosszúlépést. Az általunk diktált tempót tartva a végeredményről már csak akadozó nyelvvel tudunk beszámolni…

A kocsonya másnap reggel mutatja meg igazi, boldogító arcát: a legjobb gyógyír a meggyötört gyomor számára! Hogy az élet ezen nagy igazságát realizáljuk, gyorsan készítünk egy hosszúlépést magunknak – kizárólag észak-balatoni száraz fehérből.

Balogh Zoltánnak, a Kapáslövés kötet szerzőjének további írásai elérhetőek itt.