Tanúságtevők emlékezete

– Számos helyszínen bemutattad a Ferencz Béla Ervin, Bíró János Antal szerzetesekről és Tőkés István teológusprofesszorról szóló interjúkönyvedet. Fogékonyak még az emberek a nagy hatású tanúságtevőkre?

– Igen. Idestova 30 könyvbemutatón eleveníthettük fel e három kiváló papi személy életútját, többek között Csíksomlyón, Déván, Szentegyházán, Csíkszeredában, Gyulafehérváron a papi otthonban, Budapesten és Kecskeméten, és további meghívásaim is vannak. A kötetből részleteket olvastak fel Böjte Csaba árvái, ministráns fiatalok. Az Úr csodásan működik, sokak emlékezetében még elevenen él Tőkés István, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese, Ferencz Béla Ervin OFM és Bíró Antal János OFM. Mindhárman 2016-ban hunytak el, és mindhármuk emlékét nagy szeretet övezi, bármerre megyek.

– Mi az, ami mindhárom életútból összecseng, egyfajta tanulságként a jelen számára?

– Mindannyian Isten hűséges követői voltak. A börtönben, a szenvedések és nehézségek közepette sem adták fel a reményt, hogy hittel, kitartással legyőzhető a gonosz. Hosszú és tartalmas életútjuk legyen példa rá, hogy mindig, minden körülmények között van remény! Ervin atyát, ferences szerzetest háromszor tartóztatták le a Securitate emberei, kétszer ítélték halálra, majd azt életfogytiglani börtönre változtatták. Összesen 13 évet ült Románia börtöneiben. Hitét, humorát mégis megőrizte. Papi hivatását 16 helyen gyakorolta. Márton Áron püspök szentelte pappá a következő szavakkal: „Vértanúkká szentellek titeket!” Ha nem is lett vértanú a szárhegyi ferences kolostor szerzetese, szenvedéssel teli, bátor élete a nagytanúságtevők közé emeli őt. Tőkés István teológiai professzort Isten nagy családdal ajándékozta meg: nyolc gyermeke, 28 unokája és 13 dédunokája született. Nagy családja mellett méltón szolgálta hazáját, magyar népét. Bíró János Antal ferences utolsó éveiben munkára jelentkezett Böjte Csaba testvérnél: „Nézd, fiam, aranyam, ezüstöm nincs nekem, de ahány napot Isten nekem ad, azt én mind neked adom. Tudod, nekünk nem engedték a kommunisták, hogy Isten országát építsük, de te menj, és építsd az otthonokat a gyermekeknek, én itt, Szászvároson helyettesítelek.”

Erdélyi tanúságtevők. Frigyesy Ágnes könyvének boritója

– Azóta a könyv folytatása is megjelent, amely anyaországi tanúságtevőkről és az egyetlen nyugat-európai, híres magyar gimnáziumról szól.

– A „Legyen meg a Te akaratod” című kötetemben négy anyaországi tanúságtevő életútját mutatom be: Harangozó Ferenc pápai prelátust az utcáról rabolták el egy fekete autóval, és kilenc évre a Gulágra került. Mindszenty József hercegprímás édesanyjához fűződő mély kapcsolatáról külön cikkben emlékezem meg. Olofsson Placid bencés szerzetes irányt mutatott, hogyan lehetett túlélni a legdrámaibb éveket is, Balogh István tábori lelkész pedig nem engedelmeskedett annak a parancsnak, hogy a fogolytábor területén tilos gyóntatnia, miséznie, a halottakat egyházi szertartással temetni. Kitartó jellemének híre terjedt, és nemcsak fogolytársai, de rabtartói is tiszteletben tartották személyét. Az Úr ajándéka, hogy fiatal lányként személyesen megismerhettem őt.

A kötet második része még döbbenetesebb olvasmány, hisz az egyetlen nyugat-európai, híres magyar középiskola, a Burg Kastl-ban működő Magyar Gimnázium életébe és történetébe pillanthatunk be, egészen különleges módon: megérthetjük, hogyan működött a kommunista diktatúra gépezete. Hogyan figyelték meg, épültek be, próbálták meg ellehetetleníteni a híres keresztény iskola tanárait, köztük sok paptanárt és az ott tanuló diákokat is. A kommunista Magyar Népköztársaság belügyminisztériuma és annak különböző politikai osztályai dossziét nyitottak a Burg Kastl-i iskola figyelésére, lejáratására pedig terveket szőttek. Ügynökeiket beépítették, és évtizedeken át naprakész információkat gyűjtöttek a keresztény magyar gimnázium életéről, az 1960-as évek elejétől a ’80-as évek elejéig. A gimnázium szétesésében, megszűnésében is tevékenyen részt vettek. Az iskola alapítóit, igazgatóit, köztük Harangozó Ferencet folyamatosan megfigyelés alatt tartották, ismerték a gimnázium anyagi támogatóit, a felújítások költségeit. 1961. március 8-án például a Kastl bei Amberg-i Magyar Gimnázium bomlasztására külön javaslatot készítettek, és lejárató cikkeket írattak.

– A tanítást cserélted az újságírói pályára. Nem bántad meg?

– Már fiatal újságíró-palántaként erős késztetést éreztem arra, hogy a keresztény, értelmiségi családunk tagjainak tönkretett életútjairól egyszer majd írhassak. Nagyszüleim, szüleim hátrányokat szenvedtek a kommunizmusban, az ő és más üldözöttek sorsának bemutatása mindig a terveim között szerepelt. A múlt tisztelete és tudása nélkül nem építhetünk jövőt. A meg nem született „gyermekeimet” pedig próbálom megtalálni és segíteni Böjte Csaba otthonaiban.

– Évek óta ott vagy a Székely gyors–Csíksomlyó expressz zarándokvonat szervezői között. Milyen léleképítő szépségei vannak az ünnephez kapcsolódó Erdély-járásnak?

– Évenkénti lelki feltöltődést jelent. Immár tizenegyedik éve kísérem krónikásként a vonaton utazó zarándokokat. Idén ötödik alkalommal gyűjtünk adományt a nehéz sorsú erdélyi gyermekeknek, s ez számomra külön öröm, hisz a családom minden vagyonát elkobozták az ötvenes években a kommunista diktatúra pribékjei. Én még akkor nem éltem, de sokat hallottam arról szüleimtől, nagyszüleimtől, milyen X-es családban (származási kategorizálás az államhatalom részéről. Megj: a szerző), fizikai munkásként, szegényen élni. Családi örökségként persze azt is tudom, milyen lehetett úrilányként nagyanyámnak jólétben, nagycsaládban, biztonságban felnőni, akár Felvidéken, Gömör megyében, akár Temesvár mellett, ahol apai nagyapám született.

– Mi foglalkoztat mostanság?

– 25 éves a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. Böjte Csabát 17 éve ismertem meg 2001-ben egy interjú kapcsán, amikor még gyermekmentő misszióját nem vagy alig ismertük. Azóta sok fotót, tudósítást, beszámolót írtam nemzetmentő munkájáról. Tizenhét éves munkám „virágait” szeretném egy kötetbe kötni. Hamarosan készül a „Képes imafüzet” is, amelyet a zarándokok ajándékba kapnak pünkösdkor, Balog Zoltán miniszter úr egyedi támogatásának köszönhetően. Jövőre szeretném megírni nagyszüleim példát mutató sorsát, aztán Tőkés István bátyám bízott rám egy szép, de komoly munkát. Azt sem szeretném feledni...